Mit csináljak? Lehet ez még jobb vagy már nem?

Egyszerre ítéllek el és sajnállak.

Ne hidd,hogy itt bántani akarnak,vagy nem érzik át,vagy élték át a helyzetedet.

Valakiből hidd el a tapasztalat beszél,és jót akarnak.

Ha sajnálna ugyanúgy nem mész vele semmire,mintha elítélnek.

De ha keményen megmondjuk a frankot akkor talán belátod,és lépsz.

Egyik szavad ütöd a másikkal.

Lealáz a gyerekei előtt,és Te tényleg azt hitted hogy majd a sajátotok előtt ezt nem teszi meg?

SOHA de SOHA nem változik az ilyen ember.

Megveri a picit?Belegondoltál hogy neked mekkora trauma fizikailag és lelkileg?

Akkor most abba gondolj mit élhet át az a csöppség!!!

Ha csak Ti vagytok egymásnak,akkor az a picur csak rád számíthat,ezért NEM hagyhatod cserbe.

Nem érdekelne hol kötök ki,mi vár rám csak végre vége legyen ennek a rémálomnak.

Ha valaha is kezet emelne a picire a férjem vagy rám nem tűrném,ELHAGYNÁM.

Én lassan 4 hete szültem,rajtam is maradt némi felesleg,de eddig SOHA nem hallottam tőle kritikát,az alkatom miatt.

Szeptemberig még nagyon sok idő van.

Nem félsz,hogy ebből nagy baj lesz?Hogy végzetes lesz?

Kérj mindenképp segítséget,inkább lopják el pár dolgaidat,minthogy nap mint nap szenvedj.

És inkább légy hálás,hogy segíteni próbálnak,és csak az veszi ezt zokon,akinek fáj az igazság.

Önző,és felelőtlen dolog egy pici gyereket,egy ilyen BRUTÁLIS ÁLLATNAK felkínálni.Mert Te ezt teszed.

De a Te döntésed,és a Te felelősséged.

Én azért szurkolok,hogy minél előbb valami megoldást találj.

VIGYÁZZ arra a PICI TÖRÉKENY KISEMBERRE!

Szia.1 évesen is be lehetett volna adni a gyerkőcöt bölcsibe és akkor nem itt tartanál.A lakásból meg úgyis neki kell mennie,mert gondolom te vagy a főbérlő és ahogy olvastam Ő be sincs jelentve.Én lecseréltetném a zárat,kiraknám a böröndjeit az ajtó elé és ennyi.Nehogy kiköltözz a lakásból!Az albérlet drágább!Elmennék az önkormányzathoz,segítségért,hogy ez és ez van (nem tudom tudod -e bizonyítani látlelettel is)Szeptembertől mész dolgozni,szeretnél fizetési haladékot(v.részletfizetést)(v.egy kisebb lakást,ha van rá mód),hogy tudd fizetni stb.Hátha tudnak segíteni.A családsegítő is jó ötlet ilyen helyzetben.Ha sikerül lakást intézni az önkormányzatnál,akkor én nem mondanám meg a "férjednek" ,hogy hova megyek.Ha nem és bármi történik hívnám a rendörséget,de csak úgy hogy a gyerek fogja a kezem,hogy nehogy elvegye tőled fizikailag.Ja,és elvileg az apjának tartásdíjjat is kell fizetnie,de ez bírósági ügy valószínű,mert gondolom Ő majd nem akar.

Remélem tudtam segíteni és írd meg majd,hogy mi lett és mit tanácsolt a védőnő.A legfontosabb állj a sarkadra és védd a gyereket!A gyereknek nem tesz jót ez a felállás,akármennyire nem mutatja,bennemarad.Ha más nem tudat alatt.Inkább kevesebb pénz,de nyugalom és béke!

(Ne haragudj,de én nem sajnállak/abból már kaptál eleget./A véleményemet meg nem írom le,mert javarészt egyezik a többi hozzászólóval.)

Nyilván az a kedves neked most, aki segít bólogatni és sajnálkozik, de ez most mindegy, nem azért szerettem volna- és szeretnék is- segíteni, hogy szeress érte.

(Én vagyok, akinek nem tetszenek a válaszai)

Írtam, hogy átmentem a helyzeteden, tudom, mit beszélek.

Hülye voltam, sokadszor költöztem vissza ahhoz az emberhez, akit szerettem, ez erősebb volt a józan eszemnél. Sokszor és nem akárhogy vert át. (És egyszer meg.. EGYSZER!)

Miatta sokmilli tartozásom lett (meg a saját baromságom miatt), bejelentett munkahelyről nem is álmodhattam. Mindez egy 2 - és egy 3 éves totyogóssal, nulla forinttal, napi ordibálásokkal.

Amikor is egyszer teljesen piásan olyat tett, amire nincs mentség, nincs bocsánat sem, léptem.

Ha most nem az egód meg a pénz a lényeg, hanem a gyereked nyugalma-védelme, akkor kérdezhettél volna igazán,í rtam, hogy ismerem a helyzeted betűről betűre- én végig csináltam. Ésszerűbb lett volna, ha megkérdezed, hoyg hogyan csináltam, mit tettem én, mint hogy kikérd magadnak a véleményemet, csak mert nem értek egyet azzal, hogy a gyerek bőrével játszol.

Továbbra is szívesen segítek, ha kérdezel, ha igényled.

Ugyan azt már leírtuk, hogyan kell és merre lépned, és senki nem állította, hogy egyszerűbb lépni, mint maradni, de ha erősítés kell, nyugodtan szólj, bár kétlem, hogy fogsz.

Minden jót kívánok és továbbra is sajnálom a gyerekedet, akit nem, nem szavakkal kell csak szeretni ebben a helyzetben.

Most olvastam a kérdést, meg a válaszokat. Hűűű, örülök, hogy igy végződött. Ha a párom egyszer, de csak egyetlen egyszer kezet emelne rám vagy a gyerekre én abban a pillanatban mennék, mindegy, hogy hova, de ezt én egy napig sem tűrném, amit Te elviseltél 8!!! éven át.

És igaza volt annak, aki azt irta, hogy a piciből igy nem lesz felelősségteljes felnőtt, esetleg egy lelki roncs, aki majd ugyanazt fogja tenni, mint a saját családjával, amit vele tett az az állat, aki állitólag az apja.

Remélem jól alakul tovább minden, és kilábaltok ebből a helyzetből.

Sok sikert és kitartást!