Valóban túl léptem a határt? Tényleg nem a korának képességének megfelelő amit engedek neki, csinálok vele, vagy belefutottam a jóakarókba? (11hónapos kislány)

Nagyon ügyesen eszik egyedül... Leesik, elkeni, de szépen kerül a szájába is.(jól is lakik)

Sem idegem sem időm nincs, hogy harcoljak a kicsivel, ha etetem akkor semmit nem eszik(itt ezt szó szerint értsétek, nem majszol hangyányit se, szó szerint nem tűri, hogy etessék), max cicizik, így viszont eszik, hogy ráhagyom(kézzel-kanálla/villával)

Amíg ő elpepecsel a kajával, addig a tesójának segítek enni(2,5éves), esetleg én is eszek.

Ma penne volt a vacsora, amit villával eszünk, a kicsi bébi villával evett, és jött a rokoni sikoly, hogy szegény gyerek megszúrja magát vele...

Tényleg ennyire ördögtől való a villával evés kisgyerekként. Nem hadonászik vele, nem a szemébe akarta dugdosni, szépen evett vele.

A mai másik sikolyom egy járókelőtől jött. A kislányt se kocsiba, és nagyon már a kendőbe se lehet betenni. Így szépen lassan(20perces utat 2,5óra alatt) lesétáltunk. Egy helyen hepehupás kavicsos-betonos az út. És én nem felvettem a gyereket, hanem szépen fogtam a kezét, lassan totyogva. "úr isten elesik az a gyerek, összetöri magát" csak pislogtam, hogy mi baja lesz a gyereknek.

Annyira úgy tudnak beszólni az emberek, mintha másik bolygóról jöttem volna. Eddig az volt a baj, mert kendőben volt a gyerek, most az, hogy már sétálunk. Hogy miért csak cicizik, de ha egyedül eszik szegény baba... A guttttta ütöget ilyenkor.

Tényleg le kell fogni és megtömni, a babakocsiba meg beszíjazni? Mert ez a normális!?