Mivel tudnak kihozni mások a sodrodból a gyerekeddel kapcsolatban?

Engem az állandó etetéssel tud anyukám (!!! - nem anyósom) felháborítani. A fiam jó evő, mindig is az volt, mindent megeszik, nem is ez a probléma. De akármikor találkozunk anyukámmal, átmegyünk hozzá mindig az van, hogy "adhatok neki kekszet?" vagy bármi gyümölcsöt, vagy "nincs itthon, csak paprikás krumpli melegíthetek neki?" Mindezt pl. miután jövünk haza a bölcsiből uzsonna után. És akkor még én érzem magam kellemetlenül, mert ő megsértődik, hogy azt mondom, hogy nem, nem kell neki mindig ennie. Vagy kaja után van, vagy kaja előtt.... A másik meg apukám: ő állandóan csokival tömné, mert kell a gyereknek a csoki. Mintha olyan lenne, mint a víz.

Nem azzal van bajom, hogy miket adnának neki, mert már két éves, eszik mindent, de így is 4+3 - szor eszik (reggel, este tej, tízórai gyümölcslé) és én is adok még neki gyümölcsöt étkezések között ha épp úgy van, nem kell még ott is folyamatosan ennie.

Anyósoméknál ez nem probléma, nála nem nassol a fiam az tuti, mondjuk ott egész nap kint van az udvaron, nem is lenne ideje nassolni, esetleg friss idénygyümölcsöket, de azt meg uzsonnára szoktuk neki adni...

Nem írtad, vagy elkerülte a figyelmem, mennyi idős a gyerkőcöd. De nálunk is ilyen volt az alvása kb addig, amíg ki nem jött a 16 foga, 16 hónapos koráig. Utána, mint akit elvágtak, úgy alszik, mint a bunda, akár bulizhatunk is a feje fölött. (volt már nem egyszer, hogy a nappaliban aludt, miközben ott beszélgettünk barátnőkkel - mert a másik szobában az ő gyerkőcei aludtak éppen)

Szóval ez inkább egy rossz szokás nálad, hogy mindenkit csendre intenél, de megértelek. Én azóta nem csinálok semmit, ha a fiam du-i alvása van, csak netezek, mert ő is felébredt ahogy írtad, ha belerugtam az asztalba akkor is :o))) Ez nálam megmaradt, de nem zavar már, ha kisgyerekesek jönnek, hiszen egy kisgyereket nem lehet csöndre inteni, mert a másik gyerek alszik.

Épp terhes vagyok a harmadikkal, így elég sok mindennel ki tudnak hozni a sodromból :)

Mindkét lányom (3,5 és 2 évesek) ha nyűgösek, álmosak szopják az ujjaikat. Na, ha erre beszól valaki valamit, akkor arra ugrok. Legutóbb a rendelőben mondta az egyik anyuka (akinek a hasonló korú csemetéjének a cumi lógott a szájába...), hogy ne aggódjak, majd leszokik róla. Ki aggódik? Ki kérdezte? Diplomatikus voltam, mert csak annyit mondtam, hogy biztos, én még nem láttam felnőtt embert, hogy szopta volna az ujját...

A másik: nyűgös a kicsi (épp terheléses cukron voltunk a laborban, szóval valamilyen szinten indokolt volt), amikor egy öreg nénike beszólt a gyereknek, hogy egy ekkora gyereknek már nem szabad sírnia. Én csak hátranéztem és annyit mondtam neki, hogy ha ő sem tudna így beszélni és valami baja lenne, akkor bizony ő is sírna. És egyébként a sírás nincs életkorhoz kötve és szabad neki sírnia, ha másképp nem tudja kifejezni magát.

Szóval leginkább olyanokon akasztom ki magamat, amikor vadidegen emberek szólnak be olyasmit, amihez semmi közük nincs és a kutya nem kérdezte őket.

Nálunk az esti alvásnál van így! Én attól kapok frászt,mikor a Párom 1-1 ismerőse este esik be,nálam már a 7 óra estének számít,van,hogy az egyik illető- egyébként semmi bajom nincs vele,nagyon szeretjük,a gyerekek is!- este 9 után megy el. A ház elég car elosztású,nincs nappali,a konyhában fogadjuk a látogatókat,de a konyhából nyílik a két nagy szobája is (2 és 4 éves csajok). Ha itt van valaki,akkor Ők is később alszanak el,és akkor annak hosszabb távú következménye van: napokon át nyűgösebbek,mert kialvatlanok. Elég egyetlen este!

A legkisebb-Ő 3 hónapos- nálunk alszik,Neki egyedül a tv szól.