Van más anyuka is itt, aki a gyerek (megélhetés) miatt nem válik el? Hogyan bírjátok?
Egyszerűen elegem van! 9 hónapos a fiam. Ha elhagynám, nem tudnánk hova menni, ráadásul semmi jövedelmem, csak a családi pótlék, így meg se kapnám a gyereket. (Így értem a megélhetést, nem a sajátomra gondolok.)
Teljesen kivagyok, legszívesebben kiugranék az ablakon. Csak a fiam miatt nem teszem.
Hát még pár apró dolog jut eszembe:
Az egyik, (ez is egy kommunikációs dolog), hogy ha bajom van a másikkal, akkor nem annak adok hangot, hogy "Te már megint ezt és ezt csinálod", hanem azt mondom el, hogy ÉN az adott szituációban mit érzek.
(Erre egy klasszikus példa: pasi és nő együtt utaznak, férfi a volánnál, úgy vezet, mint egy őrült. A nő ingerült hangon nap mint nap elmondja neki, hogy "hogy vezetsz már, mint egy őrült!" Semmi változás 10 éve. Egyik nap a nő halk szelíd hangon megjegyzi: "Te Pista, nekem halálfélelmem van, amikor az autóban ülünk." A férfi visszavesz a gázból.)
Hát valahogy így működik ez. Ha a másik nem azt érzi Rajtad, hogy mindenért őt vádolod, akkor jobban befogadja a dolgokat.
A másik, hogy bár a kisgyereknek tényleg fontos a napirend, azért lehet lazítani a dolgokon egy picit. Nem tragédia, ha felébred. Nektek egyelőre egy lurkó van, de bárki, akinek már kettő vagy több van, elmondhatja Neked, hogy bizony egymást felébresztik, nem hagyják aludni, az elsőszülöttnek olyan dolga van, amilyen semelyik következőnek.
És még egy kérdés: Te hogyan fejezed ki a párodnak, hogy szereted? Érzi ezt? Szavakba öntöd? Vagy csak "elvileg tudja"...
Garry Chapmen könyvét a szeretetnyelvekről nagyon ajánlom Neked. Olvasd el, egy kiindulás lehet, hogy tudj változtatni azon, amiben Te sántikálsz, és van (férfiaknak) CD verziója is, hátha párod is meghallgatja.
utolsó:
Nem tudom, anyagi helyzetetek milyen, de nem tudtok egy szobával nagyobb lakásba költözni?
Szerintem csodát tenne Veletek!
első
Költözést tavaszra terveztük mi.
Szoktam mondani, hogy szeretem, legutóbb tegnap este. Ő is. Nem érzem üres szavaknak, de mi mindketten nehezen fejezzük ki érzelmeinket, életében először sírt (lelki fájdalomtól) a férjem, mikor anyósa, anyukám meghalt.
Kicsit lehiggadtam, már rávettem magam, hogy megpróbáljunk beszélni, csak nem tudom, hogyan kezdjek hozzá, mert már tudom, miket fog mondani, ha hazajön ("Most már hazajöhetek, nem zavarok? Ehetek, nem zavarok?")
A napirendhez azért tartom magam, mert ha nem alszik másfél órát délelőtt a fiam, akkor egész nap borzalmasan hisztis. Ez 1-2 napig tényleg elviselhető, tudom, hogy vannak nehezebb napok egy gyerekkel, de most már hogy itthon volt, egy hete ez ment.
De sokat segített, hogy kiírtam magamból, és reagáltatok rá, nagyon köszönöm! Ill. a pozitív példát is köszönöm, hogy más is érzett így, és rendbe jöttek a dolgok. Talán tényleg nem kéne este elmenekülnöm, ha már ő ezt csinálja, megpróbálom, amiket mondtatok.
Talán én is fáradt vagyok.
A Chapman könyvből pont az érzelmek kifejezését lehet megtanulni, tényleg nagyon ajánlom. Nem tudom, melyik külföldön laktok, de idegen nyelven is megvan a könyv.
No erre gondoltam:
Amúgy a sötét december szerintem is mindent szürkébbre fest, hamarosan itt a tavasz! Kitartás!
Fent van a scribd.com-on, neki is esek. :)
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!