Feltunt már ez a napjainkban sugallt szuperanyu dolog?

NYugi, velem sem áll szóba senki a játszó téren, soha nem voltam egy anya típus azelőtt, sőt, mégis jó anya lettem!!! Szerintem az adott gyerekkel kapcsolatban egyetlen egy embernek lehet mindig, kizárólagosan igaza: az anyjának. Ha akarja, hát szoptassa 5 évig, ha akraja etesse 4 hósan csirkével, ha akarja aluddjon vele, vagy akár szoktassa külön szobában önálló alásra. Nem ezen van a hangsúly, mert a anyaság lényege nem ez. Nekem szuperanyuk azok, akikre a gyerek szerelmesen csillogó szemmel néz és annak semmi köze ahhoz, mikor kapott először csirkét!

Magasról sz++rtam már eddig is az "utca embere" véleményére és okoskodásaira, ha lenéznek, hát lenéznek, tehetnek egy marha nagy szívességet....

Szia!

Hat igen...nekem is feltunt mar ez, bar inkabb csak ezen az oldalon. Dolgok, amikert le lettem pontozva, ki lettem oktatva:

- nem szoptattam. Babam nem akart szopizni, igy fejtem neki amig tudtam, aztan tapszeres lett.

- elegedett voltam az angol terhesgondozassal. Huuuu hat ezert mit kaptam!!! Itt ugyanis nem divat a havi ultrahang, nogyogyasz matatas szinten havonta stb, stb.

- nem vagyok a gyerekkel a nap 24 orajaban csak 20-ban. :)))

- nem kapdosom fel egy nyikkra, csak ha sir, mert sirni nem hagyom

- kaveztam terhessegem alatt (napi 1-2 tejeskave)

- nincs legzesfigyelo, ezert egyenesen gyerekgyilkosnak lettem titulalva

- nem alszom egyutt a gyerekkel, csak egy szobaban, ergo szivtelen vagyok

- nem kostoltattam az almat 2 hetig, harmadik nap mar teljes adagot kapott, ergo tonkreteszem az emesztorendszeret

es meg sorolhatnam naphosszig...nekem csak az a fontos, hogy van egy kiegyensulyozott, mosolygos babam. :)

Én is örülök a kérdésednek, és egyetértek az előttem szólókkal. De csinálja mindenki úgy, ahogyan tudja vagy akarja, végül is a szuperanyukák maguknak nevelnek 24 órában magukon csüngő gyerekeket, akik igény szerint lógnak a cicin egész álló nap, amit persze ők mosolyogva konstatálnak, minden nyikhajra ugranak, ezért gondolom a babájuk nem sír, hiszen nincsen rá lehetősége. Nem játszik önállóan, mert mindig szórakoztatva van. Az élet nem erről szól.

Mindezektől független élek halok a kicsi lányomért, de okosan próbálom nevelni, rendszert víve az életébe, próbálom őt a családba szoktatni, és nem fordítva. Imádatos, tündér, mosolygós, kiegyensúlyozott a 3 hónapos a porontyom.

Úgy látom azért vagyunk itt páran kivételek.

Én az egyik rokonommal kerültem mindig összetűzésbe. Ő "szuperanyu". 4 éves a kisfia, még mindig nem alszik el egyedül, csak a szülői ágyban, úgyhogy valamelyik szülő mostmár ki kényszerül a nappaliba. Letörölgetett minden játékot ezerszer egy nap, ettől függetlenül (vagy ezért??) szegény gyerek 3 hetente beteg. Lenézett, hogy én 2 évesen már tejbedarát adtam és nem sinlacot. (lányom soha nem is látott sinlacot). Ha elesett a gyerek, azonnal felvette. Most a legkisebb ütődés is éktelen ordítás.

Biztos nem csinálok én sem mindent jól. Ez egyértelmű, hiszen tökéletes anya nincs. CSak nálam bevált minden ami ennek az ellenkezője.

Amióta külön szobában alszik, nyugodtan alszik. Ha mégis felébred sírva, vagy beteg természetesen jöhet közénk azonnal. A játékait havi egyszer mostam át, hagy nyaljon egy kis koszt. Homokos kezébe adtam már kiflit, jó ízűen megette (egyébként ez volt a kismamában is, orvos javasolta immunrendszer erősítésre) na hála az égnek félévente beteg csak a drágám.

Ha elesett, mondtam neki, hogy álljon fel, katonadolog. Dádázzuk meg a csúnya asztalt, adok egy gyógypuszit és semmi gond. Azóta is csak jön, hogy bibis lett, puszit kér, ragtapaszt azt jól van.

Természetesen az én gyerekem sem szupergyerek, hiszen olyan sincs, de a kérdésre válaszolva: igen, feltűnt és eléggé idegesít. Azért, mert 1 évig szopizott a gyerekem és fél éves kora után már a gyerekorvos is veregette a vállam, hogy végre egy anyuka aki szoptat, ez még nem szuperanyaság. Nem görcsöltem, csak szoptatni akartam. ha nem lett volna, hát nem esem kétségbe.