Hogy vegyem rá?

Mi is ezt csináltuk elég sokáig a férjemmel, mindig kitűztünk vmi elérendő célt, ami után jöhet majd a baba (pl. családi házba költözés, stabilabb mhely). És én nem akartam feladni a munkámat, amit nagyon-nagyon szeretek. Aztán amikor a hitelünk elkezdett emelkedni, rájöttünk, soha nem lesz jobb, mindig lesz valami "fontosabb" az életben.

Ahogy leültünk erről beszélgetni, rájöttünk, hogy a valódi ok az érzelmi éretlenség volt, plusz féltünk is mindketten, hogy boldogulnánk szülőként. Ahogy ki tudtuk ezeket mondani, átszakadt a gát. Az ismerősöknél is pont születtek babák, ott gyakorolhattunk, kedvet is kaptunk.

31 évesen szültem, 11 év kapcsolat után.

Szerintem sem szabad kierőszakolni, mert ismerősöknél látom, mennyire kapcsolatromboló az apa részéről nem várt baba. Elég nehéz az első év (mi most vagyunk benne), az alapból jó kapcsolatunkba is sok döccenőt hozott a kisbaba gondozása, bele sem merek gondolni, mi lenne velünk, ha csak én akartam volna a gyereket.

Max. annyit tehetsz, kitűzöl egy legeslegvégső határt (pl. 32-34 év), ha akkor sem akar még gyereket, akkor lépj tovább, mert tényleg nincs értelme tovább várnod, ott vszínű más is lenne a háttérben.

Járjatok kisbabások társaságába, ismerkedjen a gyerekekkel, hogy a sok taszító dolguk mellett milyen cukik is bírnak lenni!

Szerintem nem mindegy,hogy anyagilag mennyi az annyi. Isten ments,hogy bántsalak, de a baráti körben is van egy pár, ahol a lány mindig azzal jön,hogy két év múlva sem lesz jobb. Aztán kiderült,hogy most úgy állnak,hogy ha lenne baba,akkor kb. 0 forint maradna a tárcájukban hó végén.

Na itt mondjuk megértem a srácot,hogy várni akar. Főleg,hogy 23-24 évesek.

Szóval üljetek le, számoljatok át mindent. Ha úgy jön,ki,hogy bevállalható a baba, akkor lehet,hogy ő is belátja,hogy belefér.

De ha nem akkor még várjatok. Az erőltetés sem tesz jót a kapcsolatnak!