Van itt pszichológus? Idegesít a gyermekem sírása:- ( Egyzserűen nem tudok mit tenni ellene, már 8 hónapja az őrületbe kerget.

Naná, hogy idegesít:) Nem kell ehhez pszichológus:)

Anyósom is jött ezzel, hogy őt bizony nem idegesítette soha a gyereksírás. Ja, persze... Gyerekekre vigyázott egy ideig, kisbabákra is napi rendszerességgel teljes napon át. Úgy nézett ki a dolog, hogy a baba sírt a kiságyban, ő hagyta, hagy sírjon. Közben persze ette az ideg őt is, de megtiltotta, hogy bárki felvegye a babát, mert akkor majd "felkapatjuk". A baba pedig szépen megtanult nem szólni, ha valami bánata volt. Utána persze már nem volt min idegeskedni:S

Csak hát mi ma már igyekszünk a gyerek igényeire reagálni, ha sír, tenni valamit, nem pedig elfojtani azt az ösztönös késztetést, hogy elhallgattassuk azzal, hogy segítünk rajta.

Azért írom, hogy ösztönös, mert tanultam humánetológiát. Természeti körülmények között, ha nem idegesítene a gyereksírás, és hagynád a babádat üvölteni, akkor felverné az egész környéket, és a vadállatok, ellenséges embercsoportok secperc alatt rájönnének, merre vagy te, ő, a családod. A következményeket pedig érthető módon el kell kerülni.

Szóval normális vagy:) Az volna a baj, ha nem idegesítene a gyereksírás:)

Aki meg azt mondja, hogy nem idegesítni, az nem mond igazat.

Lehet, hogy most a többség le fog hurrogni.

Magam tapasztalatával csak, én is annyit mondanék, mint a többiek. Itt van viszont a férjem, aki olyan fizikai tünetekkel reagált és olyan szinten volt kibukva (időnként dührohamokkal tarkítva az esetet), hogy bizony neki tényleg segítségre volt szüksége.

Fizikai tünetek alatt értem a rendes stressz tüneteit, láthatóságig fokozottan, pl. olyan erős izzadás, télen nem túlfűtött szobában rövidujjúban teljesen vizes volt a ruhája, stb.

Van ilyen. Nem tudom nálad miről van konkrétan szó. Nála valószínűleg valamilyen gyerekkori trauma is állhat a háttérben, neurolingvisztikus programozással elég jó eredményeket értek el.