Féltékenység vagy újsütetű anyai ösztön?

Sziasztok!

Elég sokat olvasni ezen az oldalon - is - a szülés utáni depresszióról és a baba érkezése után fellépő, gyakran irracionális féltékenységről. Ti átéltétek már az utóbbit?

Ártatlan munkahelyi flörtök Apa részéről, amik hirtelen nem is tűnnek olyan ártatlannak?

Munkatársnők, akik eddig szimpla ismerősök voltak, de hirtelen a legveszélyesebb ellenséggé váltak?

Mit gondoltok, valóban irracionális, a hormonoknak betudható féltékenység ez, vagy inkább az anyai ösztön része, amely egyszerre igyekszik védeni a baba fizikai és érzelmi valóját, beleértve az utóbbiba a család teljességét?

És valóban irracionális lenne? Hisz annyit olvasni/hallani a szülés után megromló kapcsolatokról...