Az anyai ösztön mikor alakul ki?

Szia!

Ez teljesen természetes amit érzel. Még nem volt babád, honnan tudnád, hogy mivel jár? Én is átltem hasonló érzéseket a terhességem alatt, és ez akkor múlt el amikor megszületett a picim. No attól a pillanattól kezdve jött minden magától és az anyai ösztön is ezerrel tombolt akkor is és azóta is. Persze bizonytalanságok mindig lesznek (eleget evett-e, miért sír...stb) de az már teljesen más mint amit most érzel. Az is természetes lesz.

Nem mondom, hogy rögtön, amikor a kezembe adták. A dolgok szépen egymás után jöttek. Én még mindig gyereknek érzem magam, anyukám kislányának, igy furi a dolog, hogy nekem is van babám. Amúgy 32 éves vagyok, a fiam pedik 2 lesz augusztusban. Bennem a szeretet, vagy a gondoskodás érzése alakult ki a leghamarabb, ez tényleg akkor, amikor a kezembe adták a babát. A többi jött magától. Na persze ez sem magától, hiszen rengeteg dolgot meg kellett, hogy mutassanak. Még azt is, hogy hogyan kell megforditani egy nyeklő-nyakló babát. Ne félj tanácsot kérni, ha egy picit is tanácstalan vagy, vagy nem tudod, hogy mit hogyan, mikor kell csinálni. Inkább nézzenek túl aggódó anyukának, mithogy egyszer valamit figyelmen kivül hagyj. A védőnéni nekem pl sokat segitett.

Terhesség alatt semmi olyat nem éreztem, mint amiket esetleg Te is várnál, hogy esetleg érezned kellene. Akkor éppen a terhességet élveztem, mert tény, hogy borzasztóan élveztem.

Az első hetek nagyon durvák lesznek, arra nemigazán lehet felkészülni.

Ha segithetek valami tanáccsal, szivesen állok rendelkezésedre.

Az szerintem egészen biztos, hogy szeretni fogod a babádat. Először még nem biztos, hogy rád tör ez a hatalmas szeretet, de mindenképpen örülni fogsz szerinte. Aztán pár nap, és megérzed az anyai szeretetet. Ilyenkor a hormonok miatt amúgy is érzékenyebbek vagyunk, szeirntem pontosan ezért. Szülés után ki van tárva a lelkünk, hogy befogadhassuk a kisbabát, pont ezért vagyunk kicsit sebezhetőbbek.

Azt, hogy el tudod-e fogadni, hogy megváltozik az életetek, már más kérdés. Mert szerintem nem kell teljesen megváltoznia, csak amennyire szükséges. Vagyis hát ki mennyire érzi szükségesnek, ez családfüggő. Meg ez kicsit tényleg más dolog, nem függ össze azzal, hogy mennyire szereted a kicsidet. Én például szerintem két és fél év alatt sem tudtam egészen elfogadni, hogy nem akkor megyek ide-oda, amikor kedvem tartja, hanem vagy hozzá kell igazítani a kisfiamhoz a helyet és az időt, vagy le kell szervezni, hogy meg legyen oldva a felügyelete. Ezt úgy értem, hogy néha bizony még mindig felhúzom magam, ha valami nem úgy sül el, ahogy szeretném. Mások azt viselik nehezen, hogy kevesebbet alhatnak, vagy hogy a nyűgös babát nehéz megnyugtatni, stb. Biztos mindenkinek van olyan, amit nehezen fogad el. De hát ez van, valamit valamiért :)