Miért baj az, hogyha valaki márkás és drága ruhákat, dolgokat vesz a gyermekének?

Szerintem ez leginkább itt a forumon van.

Múltkor én is egy topikban megmelítettem hogy 12000Ft-s kabátot vettünk a gyereknek és már is azt mondtak, hoyg szorjuk a pénzt. az én kabátom közel 100.000ft, mi megengedhetjük ezt és én sem fogom a gyereket azért turkálóbol öltöztetni mert kinövi vagy ilyesmi. ezzel elkényeztetni nem lehet mert foggalma nincs hogy a ruha drága vagy turkálós.

egyébként vicces mert az emberek bemennek a márkás turkálóba vagy is ök is akarják drága dolgokba öltöztetni, csak nem engedhetik meg.

én egyébként azért veszek drága dolgokat mert ezek sok mosás után is sokkal jobban állnak és néznek ki mint a kik vagy h&m-s ruhák.

de eleve látszik hogy sokkal jobban áll rajta mint egy olcsobb, ez így van a felnött ruhaknál is. ha egy 10.000Ft-s felsöt veszek fel vagy egy 2.000ft-t rengeteg külömbség van.

Nem az a baj, ha márkás ruhákat veszel a gyerekednek, ahhoz egyébként sincs semmi köze senkinek. A aj azzal van, hogy az egész világ el van anyagiasodva, és sokan az embereket a tárgyaik, ruháik értéke alapján ítélik meg. Engem sosem az zavart, ha valakinek van, hanem az, ha valakit azért ítéltek meg, mert neki esetleg nincsen. Sajnos ma már az oviban is azt lehet tapasztalni, hogy a gyerekek versenyeznek egymással, hogy kinek milyen ruhája, cipője, játéka van, és megszólják azt, akinek nem telik a divatos dolgokra. Ezt pedig tőlünk, felnőttektől látják.

Egy szóval: járasd a gyerkőcödet szép ruhákban, én is imádom a szépen, igényesen felöltöztetett lurkókat. Addig, amíg nem kezd el vele hencegni sem a gyerek, sem a szülő (pl. megdicséred a kislány cipőjét, mire a válasz: "Lehet is szép, x ezerért vettem." Ki a bánat kérdezte, hogy mennyi volt...?), addig biztosan nem fogja zavarni a szemem. A hencegést, a kivagyiságot, az "én ezt is megtehetem" mentalitást viszont rühellem, ami szerintem érthető.

Nem baj, csak szerintem sok ember, köztük én is felesleges pazarlásnak tartom, pici korban, mert úgyis alig használja, hamar kinövi, nem tud rá vigyázni, könnyen elszakad.

Én is csak nagyobb koromban, úgy 13 éves koromtól kaptam jobb ruhákat, amikor már nemigen nőttem, megkíméltem a ruháimat, tudtam értékelni, megbecsülni. Csinosak voltak az addigi cuccaim is, csak épp nem voltak drágák, márkásak.

Az ilyet sok ember flancolásnak érzi, mintha a másik direkt mutogatná a gyerekén is, hogy mije van, hogy ő megteheti. Mert persze lehet prezentálni az ilyet, de egy kamaszon érdemes szerintem, nem egy kisgyereken, azt olyan pénzkidobásnak tartom. Meg nem jó elkapatni sem a gyereket, ahogy idősödik úgy kapjon jobb ruhákat. Úgyis nő majd az igényük, ha már most megadod neki a maximumot, később elégedetlen is lehet. Ha azonban kisgyerekkorban még nem a legjobb cuccokat kapja, nagyobb korában milyen kellemes meglepetés éri majd, hogy de jó, hogy ezt is megengedhetjük, hogy megkaphatom.

Hm.. ismerős, nem vagyunk gazdagok, szépen éldegélünk, hónaps végén is van még bőven a pénztárcában.

Egy lányunk van még, msot elsz egy éves. De ez nálunk is téma állandóan, hogy de jól megy nekünk(mert én gyedet kapok),illető hölgyike csak gyest,ert volt annyi esze,hogy 21 évesen szüljön egy pár hónapos kapcsolatba gyereket, előtte nem dolgozott,hát minek az:(:(:(

Ha látják hogy megyünk vásárolni,mire hazaérünk, tuti itt vannak, néznek be a kocsiba,hogy mit vettünk,vagy ha új kép kerül fel a közösségi oldalakra,rögtön megjegyzik, : "jaj, láttam már megint új játéka van.."

Vettünk lányomnek egy bébitaxit, kb 20ezer, a környéken senkinek nincs ilyen,nem ezért vettem meg, hanem mert szükségesnek találtam,megengedhetem, és mert a lányom imdája. Mi volt rá a reakció...két hétig nem beszéltek velünk

Ugyanez cipő témában, vettem egy cipőt 7000 Ft-ért Deichman-ban, és hát fel volt háborodva,hogy kínaiba ennek az árából legalább hármat vettem volna,minek szóróm a pénzt..

Le kell sz.rni az ilyeneket, annyi de annyi irigy ember van,hogy csak ne

Meg egy kisgyerekben előbb-utóbb úgyis tudatosul, hogy ő márkás, drága cuccokban jár, amire nem mindenkinek telik, és lenézően viselkedhet a többiekkel, beképzelt lehet.

Ezért is tartom jónak csak kamaszkortól bevezetni a család helyzetének megfelelő ruházkodást, mert akkor már vannak olyan értelmesek a legtöbben, meg rendelkeznek annyi empátiával, hogy nem fogják a másik orra alá dörgölni, hogy nekik több van, nem érezteti a társaival, hogy ők csórók.

Illetve kivétel, ha olyan környezetben van a gyerek, ahol mindenki más is hasonló hátterű családból érkezett.

Ha pl. egy magánóvodába, XII. ker.-i ált. isk.-ba jár, csupa gazdag család csemetéi közé, ahol minden gyereket hasonlóan öltöztetnek. Akkor érthető, ne is lógjon ki a sorból a gyerek lefelé, én is azt mondom, na de, ha csak "mezei" családok gyerekei közé jár, ahol tényleg sokan csak egyik hónapról a másikra élnek, nem ildomos ilyesmivel hivalkodni.

Aki így akarja öltöztetni a gyerekét, gondoskodjon hozzá megfelelő közegről is. Vigye a gyerekét olyan oviba, suliba, ahol mindenki más is ilyen.

Azt viszont én sem értem, hogy miért "kellene" mindenkinek kínai ruhát-cipőt venni a gyereknek...? Tapasztalat, hogy az olcsó ruhák többsége pont annyit is ér, mi is vettünk már olyan cipőt a fiunknak, ami szó szerint két napot bírt, és leszakadt a lábáról. (Játszósnak vettük, és nem is nézett ki rosszul.) Most ennek van értelme? Lehet, hogy csak 1500 Ft volt, de olyan, mintha meg se vettük volna, mert pár nap múlva ugyanúgy nem volt cipője.

Mi nem vagyunk gazdagok. Ettől függetlenül inkább veszek Vaterán egy használt, márkás ruhát (amiről meg se mondod, hogy már nem az első gyerek hordja), mint egy vadi új kínait. Nem a márkajelzés miatt, hanem a minősége okán. Ugyanezért jöttek divatba a turkálók is. Sok anyuka rájött, hogy a kínai semmit sem ér. Éppen ezért hazudik, aki azt mondja, hogy ő nem venné meg a márkásat, ha megtehetné. Dehogyisnem! Egyébként sem azért szülöm azt a gyereket, hogy legyen kin spórolnom. Hamarabb mondok le a fodrászról, minthogy olyan ruhát adjak a fiamra, ami igénytelen, netán a magas műanyagtartalma miatt egészségtelen.

Viszont biztosan nem hagyom benne a ruhában az árcédulát, és ha megkérdezik, többnyire akkor sem emlékszem, mennyiért vettem. :P (Vagy nevetve bevallom, hogy fillérekért csaptam le a Vaterán, és ilyenkor büszke vagyok magamra. :))