Megeszitek a gyermek ételmaradékát?

Igen, megeszem, hacsak nem olyan kaja, amit alapból nem szeretek.

Nem vagyok nagy filozófus, de azért nem szívesen dobok kukába kaját. Vagy a kutya kapja meg, de azért egy fél rántott húst nem szoktam a kutyának kidobni.

Igen. Két fiam van, az egyik igen rossz evő. Sajnos nem állunk annyira jól, hogy komplett szelet rántott húsokat dobáljak a kukába, mert a gyerek megevett belőle egy falatot, aztán már nem kért. Ilyenkor általában megeszem én, vagy ha olyan, akkor elteszem neki későbbre. Átteszem a tányéromba és megeszem. Tányéron, villán, kanálon persze nem osztozunk.

És természetesen, ha bárki beteg, akkor semmin nem osztozunk.

Hát én is megeszem,még szép,majd kidobom a drága ételt.De ha gazdag lennék is megenném simán,már miért ne?Gusztustalan?Na ne már!

Sőt ha én nem is kapom be rögtön,vagy ha többet hagy,akkor simán elrakom és ha apa haza ér és eszik akkor bizony még ő is odaönti a sajátjához amit meghagy a gyerek.

20 hónapos a fiam.

gyakran megesik, hogy kér valami kaját, eszik ét kanállal vagy harap párat és már nem kéri.

ha éhes vagyok, megeszem, ha ettem már, akkor megy a kutyakajába. de ha pl. bekap egy falatot, majd szépen visszaköpi, azt már nem szoktam megenni...

én is simán eszek a párom maradékából is , ő is az enyémből is és a gyerekéből is, és a baba is sokszor kér a mi tányérunkból. Szerintem ebben nincs semmi. kivetnivaló, nyilván ez a 4 fal között történik, nem étteremben.

Lánykám 2 éves múlt. Mivel felszívódási zavara van, és amúgy is étvágytalan, neki külön is főzök, jó kis roboráló kajákat. Én meg cukorbeteg vagyok, szigorú diétával. Így bármennyire is szeretném, nem pucolhatom ki a tányérját. Kivételek azért vannak, a sajtos cukkíninek pl. nem tudok ellenállni:)

Amikor a nagyok voltak picik, simán megettem a maradékukat, de akkor még nem voltam beteg.

Szóval elvileg miért ne?

Ferjem is en is megesszuk a lanyunk maradekat.

Sot egymaset is.

Pontozzatok le nyugodtan engem is, mert oszinte vagyok, nem banom. :)

Nem, nem eszem meg, soha nem ettem meg egyik gyermekem utan sem a maradekot. Sot, mas utan sem eszem meg.

A ferjemmel gyakran jarunk etterembe is, mindig kulon dolgot kerunk, szoktunk kostolni egymasebol, de akkor is ugy, hogy meg mielott belekezd ad at nekem, en neki.

Kivetel ezalol mondjuk a pizza, abbol nem igenylem, hogy eloszor vegyek ki szeletet, jo belole a kozepen, vegen is.

Tenyleg nagyon sajnalom, nem igazan ertem, hogy ezert miert kell valakit lepontozni, miert nem hasznos az a valasz, hogy nem.

Masok vagyunk, mas szokasokkal.

En az etkezesnek mindig megadom a modjat, a sajat adagomat magamnak szedem ki es szeretem azt befejezni, nem mas utan enni, meg akkor sem, ha a sajat gyermekemrol van szo.

Azt sem irhatjatok a szamlamra, hogy pazarlok, mert ez nem igaz. En nem szedek ki a gyerekeknek felnott adagot, ismerem oket es a szokasaikat jol, annyit szedek, amennyit biztosan megesznek, ha keves, akkor szedek meg hozza. Sok maradek igy eleve nincs, ha megis annak kifejezetten orulok, mert van egy kutyank es szivesen fogadja a maradekot.

Azért az valami fantasztikus, hogy elmész egy étterembe és külön rendeltek a férjedtől, viszont belecsipegettek a másikéba.

Hát számomra az első része természetes, ha már étterembe megyek, rendelek is magamnak kaját, a második meg visszataszító, nem csipegetek bele más kajájába. Még otthon sem.

Viszont maradékot a gyerekeim után szívesen megeszem. Mert hiába ismerem az ízlését, és az adagját van, hogy nem eszi meg az általam jónak vélt ételt, mert nem szereti. Akkor azért mert belekóstolt, nem megy a kukába vagy a kutyának, mondjuk a pár száz forintért megvett szalámi, oké parizer az igen, de egy drága sonka.