Egy gyerek elvetetese gyilkossagnak szamit?

Főleg azért mert ahogy letudják irni hogy leválasztják a testétől a fejét juj

hát az valami borzalom!!

Meg ahogy leirják hogyan történi kegy abortusz!!

18 hónapos kisfiu édesanyja vagyok ,de eszembe nem jutott volna elvetetni!!

És remélem nem is kerül erre sor soha !!!!!!!!!!!!

nagyon összetett kérdés.

érzelmileg azt válaszolom: igen

"gyakorlatiasan" azt is mondhatnánk: nem

Igazából talán az a fontos, hogy Te annak tartod-e. Nem lehet kibúvót találni az alól, hogy egy lehetséges emberi élet lehetőségét szakítja meg az ember.

Ha elhagyjuk azt, hogy társadalmilag ennek milyen a megítélése, saját magaddal mindenképpen meg kell küzdened. Ha valaki vallásos, hozzáteheti, hogy el kell számolnod Istennek is, de én azt nem tudhatom, hogy neki "mi erről a véleménye". (Persze azt képzelem, hogy nem örülne neki.)

De a biztos pont az az, hogy saját magaddal mindenképp meg kell küzdened! Mivel megtörténik az abortusz, visszacsinálni ezt nem lehet majd már. (Persze azt sem, ha megszületik. Hacsak az ember megölését nem tekintjük annak.)

felvethető, hogy ha nem szerelmeskedek a párommal gyereknemzés céljából, az gyilkosság-e?

erre a legtöbben azt mondanák, hogy nem, nem gyilkosság, mert nincsenek az anyagi sejtjeink reakcióba lépve, nem indult be az emberré válási folyamat.

felvethető, hogy, HA gyilkosság, ki a gyilkos, az "apa", az "anya", az orvos, vagy kicsoda?

* az orvos hajtja végre a műtétet, lehet ő a gyilkos ezért

* az "anya" hagyja, hogy végrehajtsák benne a műtétet, ezért ő is lehet a gyilkos

* az "apa" is kérhette, akarhatta az abortuszt, ezért ő is lehet a gyilkos

Tehát, ha gyilkosságnak tekintjük, azt is lehetne mondani, hogy többen követték el a gyilkosságot.

felvethető, hogy például a férfi spermája valahogy úgy jut egy nő petesejtjéhez, hogy ez egyáltalán nem szándékolt (akár papír zsebkendő útján, úgy, hogy nem is ismerik egymást, soha nem találkoztak, vagy valami egyéb elborult módon)...

* nos, ez több kérdést is felvet, mondjuk egy egyszerűbb, az előzőhöz kapcsolódva: ilyenkor ki a gyilkos?

- az "apa" nem is tud róla, ennek ellenére az ő gondatlanságából kifolyólag lett terhes a "anya", tehát igazából még nagyobb is lehet a felelőssége

- de ez sem biztos, hiszen lehet, hogy ő nem tud róla, az "anya" viszont esetleg szánt szándékkal művelte ezt (a megtermékenyítést) magán (mert nem normális)...

- stb.

felvethető, hogy 1) élőlénynek, 2) embernek számít-e egy megtermékenyített petesejt?

* élőlény-e?

- biológiai definícióval nézve nem tudom, az-e, hiszen pl. még nem tudja magát reprodukálni, és lehet, hogy soha nem is fogja tudni (pl. beteg lesz). Viszont később nagy valószínűséggel egy biológiai definíciók számára is emészthető formájába jutna az élőlénységnek...

- ?

* ember-e?

- ha elfogadjuk, hogy élőlény, akkor joggal gondolhatnánk, hogy ember, mivel az lesz majd belőle, emberi DNS-e van, stb.

- az embrió mindig arra emlékeztet, mintha átmenne az evolúció, más élőlények "korábbi" fázisain... mintha az embrió egy darabig valami ebihal lenne, később valami emlős, majom-szerű, és csak egy idő után hasonlít emberre...

Tehát erre a két kérdésre valószínűleg az a válasz, hogy "nem tudom, de lehet, hogy talán ember". Tehát ha nem tudjuk eldönteni, megint csak érzelmekre hagyatkozhatunk, és magunkkal kell szembenéznünk, hogy felvállaljuk azt, hogy esetleg, illetve valószínűleg gyilkosság.

Ha megölünk valakit, elpuszítunk egy embert, az szinte 100%-nak tűnik elsőre, hogy biztos, hogy egy embert öltünk meg.

* Ezzel szembe lehet vetni olyan eseteket, mikor azt mondjuk valakire, hogy pl. már eredeti önmagának szikrája sincs benne, mondjuk egy skizofrén sorozatgyilkos alkoholista, Sztálin, vagy valami hasonló extrém valaki, akit nem sokan sajnálnának, valamint az is felvethető, hogy esetleg ők már nem is emberek, hanem mondjuk hihetünk abban, hogy megszállta őket valami, akár egy gyógyíthatatlan betegség, bármi; talán egy vírus irányítja az agyukat, csak tudományosan nem tudták még ezt bebizonyítani, és ha kiszedjük onnan a betegséget, akkor belehal az illető. De ez kicsit tudományos fantasztikum jelenleg.

* vegyük mégis azt, hogy 100%-kos bizonyossággal egy embert öltünk meg. Egy embrióból normálisan ember lesz, de van valami esélye annak, hogy esetleg halva születik, beteg lesz, vagy egyéb szörnyűség történik vele. Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy mindenképp valamivel alacsonyabb a valószínűsége annak, hogy egy embert ölünk meg, hiszen lehet, hogy pl. egy hullát ölünk meg. De a jövő dolgait ember nem tudja így belátni, bölcsessége szinte semmi, erre nem lehet igazán hagyatkozni. Hiszen, ha még előre meg is tudnák állapítani, hogy biztosan halva fog születni, akkor is ott van a tévedés lehetősége.

Tehát, amikor azt akarjuk eldönteni, hogy diagnosztizáltak egy biztosan halva fog születni gyereket, mégis mi megtartjuk, hiszen még életben van, remélve, hogy megmenthetjük, teljes életet adhatunk neki, stb., akkor az életéért harcolunk.

Tehát a kérdés az, hogy harcolunk-e az életéért a leendő embernek?

Az abortusznál éppen fordítva van, az élete ellen harcolunk valaminek, ami akár ember is lehetne még később.

Ha nem vagyunk öntudatunknál, akkor minden automatikusan zajlik. Mikor azonban tudatunknál vagyunk, akkor eldönthetjük, hogy az életért vagy az élet ellen akarunk harcolni?

Ezt mindenképp el kell döntened, akkor is, ha nem tudjuk, hogy az embrió az embernek számít-e már, élőlény-e egyáltalán, vagy mi. De azt, hogy az életéért akarsz-e harcolni, vagy az élete ellen, ezt mindenképp el kell döntened.

Ajánlom magam a pápának, a bíróknak és törvényhozóknak, orvosoknak és más embertársaimnak... :)

PERSZE HOGY IGEN!!!!!!!!!!!!!!!!! MEGÖLNI EGY GYEREKET NEM GYILKOSSÁG???????????????????????

AZ. NE TEGYÉL ILYET!