Hogy-hogy létezik olyan nő is, aki nem szereti a gyerekeket?

Egy 35 éves nõ, mint nõ nem idõs. Viszont én ùgy érzem a csalàdalapitàshoz bizony idõs. Fõleg fàjó vagy nem bizony vannak bzetegségek is, és akkor mi lesz azzal a gyermekkel,akik ilyen késõn születnek meg.Szinte ennek a születendõ gyermeknek nem is lesz a gyerekének nagymama. En bizom abban, hogy csak àtmeneti dolog az egész.

A nyugdijjal kapcsolatban, ha az ember belegondol valóban igazad van.

Részben igazad van, de iszonyat nehéz a gyereknevelés ma.

Szüleim is mondják, hogy régen nem volt ilyen rohanás. Amikor én voltam gyerek, bátran vállalhattak: volt lakás, OTP kölcsön vagy tanácsi bérlakás, mindenkinek volt állása, akkoriban az otthon lévő anyukákat HTB-nek hívták, nem ingyenélőnek, aki menne dolgozni nem pedig az államon és a férjén élősködni (ld. Anyák húzzatok vissza dolgozni c. fórumot).

Ma egy huszonéves nő ha elmegy állásinterjúra, az egyik kérdés, hogy mikor akar gyereket. Egy ismerősnek azt mondta a főnöke, hogy ha teherbe esik úgyis kirúgatja. Ha jön a gyerek, akkor anyuka fizetése kiesik, manapság nem elég egy kereset. Nehéz a férfi keresetéből fizetni a hitelt/albérletet, pelenkát, stb. Anyukát utána vagy visszaveszi a munkahelye vagy nem.

A bölcsiben mesélték, hogy egyszer az egyik gyerkőc kikakilta a lázcsillapító kúpot. Amikor elővették az anyukát hogy miért vitt be beteg gyereket, akkor mondta, hogy megmondták, ha még egyszer a gyerek betegsége miatt otthon marad, kirúgják.

Aztán ott a szülői, ilyen-olyan szünet, a tábor és bébiszitter iszonyat drága, a fiatal anyukáknak fiatal szüleik vannak, akik szintén dolgoznak. A bölcsiben meg már fél 5-kor vágják a pofákat, meg beszólnak, hogy igyekezzen már az anyuka előbb odaérni.

Szóval bármennyire is sok öröm egy (vagy sok) gyerek, de a megfelelő felnevelésük a mai viszonyok között nagyon megnehezített.

Pl a szocializmus időszaka alatt.. Amit nem állítok hogy jó lett volna, mert szerintem működésképtelen rendszer, de az, hogy tudhattad van állásod, van lakás (akár vetted hitelből akár fillérekért bérelted az akkoriban Tanácstól) azért biztonságot adott. Apám mesélte, hogy amikor ismerős mondta, hogy nyugaton léteznek hajléktalanok, akik az utcán élnek, nem hitte el. Azt mondta hogy hazudik, mert ilyen nincs.

Most meg azon vitatkoztunk össze, hogy szerinte nem kell a nyugdíj miatt aggódni, az állam garantálja. Mit? Egy marék falevelet? Mondtam hogy apám, nektek az állam még munkahelyet meg lakást is garantált, ma meg mi van???

Amúgy meg van két gyerekem, ne hidd azt, hogy a magyar olyan gyerekszerető nép! Kap ám az ember beszólásokat a buszon, meg mindenhol. Ha otthon marad az anyuka akkor ingyenélő, ha visszamegy dolgozni akkor karrierista r.banc, minek szült az ilyen.