Ha mi nem megyünk anyósékhoz akkor ők már nem is jönnek h lássák az unokájukat? Mit tennétek ilyen esetben? Többi lent.

Kicsit összetettebb a mi problémánk (bár gondolom, mindenki a sajátját érzi annak). Ha szigorúan a saját érdekemet nézem, nem volt más választásom, mint végképp megszakítani a kapcsolatot velük. A párom anyukájának tettei, mondatai olyan mértékben megviseltek, hogy végül orvoshoz kellett fordulnom, mert nem tudtam feldolgozni, hogy hogy utálhat engem valaki ennyire. Nálunk nem a miért nem táplálsz hozzá már két hónaposan, vagy miért nem teszel több borsot a levesbe beszólogatásokkal volt baj, ennél sajnos sokkal súlyosabb kérdésekben próbált a párom anyukája irányító szerepet betölteni. Ez a hármónk családi életét oly mértékben károsította, hogy mindennaposakká váltak a veszekedések. Így igazság szerint mindannyiunknak jót tett ez a szélsőséges leszakadás.

Ha a páromat nézem, nagyon megviselte/i, amit át kellett élnie. Az édesanyja irányítása alatt élt, hiába látta a hibáit, ellenszegülni, véleményt mondani, megkérni, hogy ne szóljon mindenbe bele, nem merte. Neki ez mindenképp egy hatalmas törés volt.

A fiammal kapcsolatosan már leírtam, hogy mit érzek.

Szóval sajnálom, hogy nem tudtuk megbeszélni a problémáinkat, hogy addig gyűjtögette magában mindenki a tüskéket, míg megközelíthetetlen sündisznóvá vált. Alapvetően nem tartom rossz embernek párom szüleit, így sajnálom, hogy a fiam és a párom nem kap belőlük többet. Viszont nem látom esélyét annak, hogy ez a helyzet valaha is rendeződni fog, hogy képes lenne az anyósom normál emberi lényként rám tekinteni, a jelenlétemben kulturáltan viselkedni, így viszont a saját egészségem, a szűk családom legalább fél boldogságának megőrzése érdekében nincs már választásom, mint felvállalni az ősbunkó szerepét. Ha nem így tettem volna, valószínűleg hétvégi apuka lenne a párom, én pedig egy lelki roncs.

Első voltam.

Harmadik válaszoló vagyok.

Én a sógornőmékkel nem vagyok beszélő viszonyban. Kövezzen meg bárki, én nem gondolom úgy, hogy a gyerekem kevesebb lesz azáltal, ha őket nem engedem az életébe.

Minősíthetetlen stílusban nyilvánították ki, mennyire nem értenek egyet az életvitelünkkel, igazából az volt a bajuk, hogy mi nem csaptunk világraszóló partyt a gyerek egy éves szülinapjára, meg amúgy is a férjemmel magunknak való emberek vagyunk velük ellentétben, akik a gyerek fogának kibújását is kerty partyval ünnepelték.

Konkrétan nem hiszem, hogy aki engem emiatt lehülyek.váz, annak bármi keresnivalója lenne a fiam közelében. 4 évig voltam "okos", hallgattam, lenyeltem, mégiscsak a fiam nagynénje stb, de ennyi, elég volt.

Szerintem mindenki eléri előbb-utóbb ezt a pontot, én többé nem vagyok hajlandó hülyét csinálni magamból a vérségi kapcsolatok miatt, akár a férjem testvére, akár nem. Teszek rá. Azért a tisztelet legyen kölcsönös, szerintem.

Fél éve nem beszéltünk, hát mióta együtt vagyok a férjemmel, nem volt ilyen nyugodt 6 hónapom.