Felsővezetők/üzletemberek párjai, anyukák, mennyire toleráljátok párotoknak a sok munkát és az utazásokat, meg üzleti vacsorákat?
Én egyszerűen képtelen vagyok elfogadni ezt az egészet...
Hiába hogy a párom igyekszik egyensúlyt teremteni,és csak akkor megy el ha muszáj,de nekem ez is sok.
Ő meg nem érti,mert mindig a főnökével példálózik,aki nála is sokkal többször utazik és jár el üzleti vacsorákra.
Nem milliomos család vagyunk, nem elkényeztetett p..csa vagyok. Túrkálóban vásárolok, nincsenek műkörmeim, nem szolizok, főzök mosok takarítok,nincs bejárónőm (még ha meg is tehetnénk), mert nekem az a dolgom hoyg a háztartást vezessem és a családot ellássam.
Hát ezt nevezed te jó anyagi körülménynek? Ez bármelyik pocsék anyagi körülmények közt elő elmondhatja magának.
Mondjuk az tényleg szívás, ha egy nőnek 2011-ben ennyi a feladata, a családot ellássa meg takarítson, különösen egy felsővezető férj mellett, bejárónőnek lenni.
Hát ha még irigyeltem is a turis cuccaidat, ezt biztosan nem.
Nem aggódj, nem vagyok rád irigy egy cseppet sem.
Természetesen a jóindulatú válaszokat is észrevettem!
Sőt.
Próbálok azokra akoncentrálni.
A többi meg :S
Azért élek így,mert így jó nekem.
Nem attól leszek okosabb vagy többre való,hogy elszórom a pénzt amit a párom sok munkával megkeres.
És nem vagyok igénytelen sem.
De nem is értem mit magyarázkodok itt,komolyan.
Én még hiszek abban,hoyg nem a pénz teszi az embert.
Ennyi.
Bármit megvehetnék, bárhol,bármennyiért,de nem teszem mert nekem így jó.
Nem bejárónő vagyok,hanem családanya - jelenleg családanya.
Majd ráérek más dolgokkal foglalkozni,ha visszamegyek dolgozni.
Köszönöm szépen a válaszokat mindenkinek, különösen azoknak,akik kedvesen és jóindulattal álltak hozzám,és ráadásul úgy írtak hogy tényleg hasonmló cipőben járnak, és nem pedig csak puffognak itt tapasztalat meg nuku.
Hónapok óta nem jártam ezen az oldalon, elegem lett, hányingerem van az itteni válaszoktól.
Kedves kérdező, a Te kérdésed a harmadik volt amire rákattintottam, de rögtön meg is bántam. Már el is felejtettem, hogy micsoda gonoszkodás, szemétkedés megy itt:( Ne törődj velük, mindenki ebben éli ki magát:)
Nem véletlenül hagytam itt a gyakori kérdéseket.
Ne haragudj, hogy nem a kérdésedre válaszoltam, csak elkeseredtem, hogy még mindig nem változott itt semmi.
Kedves Kérdező!
Íme, egy anyuka, aki átérzi a problémádat!
Az én férjem is rengeteget dolgozik, most készül utazni, egyedül maradok a babával egy kis időre, először.
Itt nem a pénzről van szó! Hanem arról, hogy szeretjük a férjünket, a gyermekünk apját és hiányzik. És ezt nem pótolja a presztízs, a hazahozott fizu. Ha nincs velünk, elveszítem a biztonságérzetemet. Nincs kivel megosztani a feladatokat, a gondokat, nincs, akire számítsak, mindig mindent egyedül kell megoldani. Sajnos, a szép pillanatokról is csak mesélni tudok neki, fényképezni, de az messze nem olyan, mint látni.
Nem egyszerűek a mindennapok, mire hazaér fáradt, én is elfáradok, egy épkézláb mondatot is alig tudok kinyögni. Hajnalban, mire kipihenjük magunkat és összebújnánk, beszélgetnénk, csörög a vekker és neki indulnia kell.
Lehet, hogy könnyebb lesz akkor, ha én is visszamegyek dolgozni, és nem a 4 fal között leszek begubózva.
Néha meg tudja tenni a férjem, hogy az összeszedett túlórákat lecsúsztatja és akkor egy ajándék szabinapja van, amit velünk tölt.
Szia!
Az én párom nem felső vezető/üzletember, de nagyon sokat utazik. Most éppen Bulgáriában van. Hétfőn ment, és nem is tudjuk mikor jön haza. Nyáron kétszer volt 3 hétig Irakban, de jó esetben is az ország másik felében dolgozik.
Én itthon vagyok a gyerekekkel. Fiunk 3 éves, a kislány 5 hónapos.
Nagyon nehéz, főleg úgy, hogy sokszor azt sem tudjuk mikor látjuk legközelebb. De muszáj mennie. Örülünk neki, hogy van munkahelye, jól keres, külföldi melón még jobban, ki tudjuk fizetni a hiteleinket és számláinkat illetve marad pénz hó végére is.
Jajj, Te szegény! Jól megkaptad! Kár volt kiírni a kérdést!
Egyébként én is pont ebben a helyzetben vagyok, mint Te, szóval teljesen átérzem a problémád!
Én is sokat vagyok egyedül terhesen és egy 3 éves sajtkukaccal.
A kocsi reggel 5-kor már búg odakint, és boldog vagyok, ha 5-re hazaér.
Liheg két percig, majd késő éjszakáig tanul az egyetemre.
"Nem milliomos család vagyunk, nem elkényeztetett p..csa vagyok. Túrkálóban vásárolok, nincsenek műkörmeim, nem szolizok, főzök mosok takarítok,nincs bejárónőm (még ha meg is tehetnénk), mert nekem az a dolgom hoyg a háztartást vezessem és a családot ellássam.
Hát ezt nevezed te jó anyagi körülménynek? Ez bármelyik pocsék anyagi körülmények közt elő elmondhatja magának.
Mondjuk az tényleg szívás, ha egy nőnek 2011-ben ennyi a feladata, a családot ellássa meg takarítson, különösen egy felsővezető férj mellett, bejárónőnek lenni.
Hát ha még irigyeltem is a turis cuccaidat, ezt biztosan nem.
Nem aggódj, nem vagyok rád irigy egy cseppet sem."
Aki ezt írta az nem normális.
Én is imádok a turiba járni, nincs műkörmöm és nincs házvezetőnőm. Sőt, egy 10 éves Suzukival járunk úgy, hogy simán megendeghetjük magunknak a drága cuccokat, az új középkategóriás autót, stb.
És a párom ma kivételesen szabin van, és ő betonozza a vízaknát.
Idióta!!!
Kedves kérdező! Nyugi és kitartás!!!
Azért lássuk be sok mindenben igazuk van a válaszadóknak. Gondolom a férjednek sem az az álma,hogy állandóan dolgozzon, de nyilván kell,mert lassan két gyereke lesz. Másrészt, ha ennyit dolgozik, mi a francnak vállaltátok a 2. babát? De tényleg. Gondolhattad,hogy még rosszabb lesz, ha otthon maradsz két picivel.
Ha meg tudtok élni kevesebből,akkor max. vállaljon más munkát a férjed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!