Egyetem és gyermeknevelés együtt lehetséges?

nem az anyagiakkal van a gond, hanem, hogy az orvosi még azoknak is nehéz, akinek se kutyája, se macskája....

gyerek mellett szerintem lehetetlen. elég sok gyakorlat is van, ahol nem tolerálják, hogy neked 3-kor haza kell menned. ráadásul az órák is össze-vissza vannak, tanulni is nagyon sokat kell.

szerintem nem lehet összeegyeztetni, de ezt neked kell eldöntened

Szia!

Hát anyagilag: ennél kevesebből is nevelnek gyereket. Ha komolyan gondoljátok, járjatok utána, írjatok egy listát, mi az, ami kellhet azokra az évekre, amíg lesz fizetésed. A kezdő "csomag" nagyobb kiadás, és biztosabb, ha van félrerakott tőkétek is, de nagyon sok mindent lehet használtan, szinte ingyen megszerezni (főleg ha szülők vagy előbb babázott rokonok, barátok elraktak kinőtt holmikat).

Viszont az élet nem ilyen kiszámítható. Először is nem biztos, hogy pont elsőre megfogan, akárhogy számolgatjátok. Aztán maga a terhesség is sok mindent megváltoztat (életvitel, teherbírás), és a szülés is természeti esemény (de adja Isten persze, hogy minden klappoljon). Aztán pedig a baba: nem csak arra az egy évre, de később is sok időt, energiát, figyelmet igényel és nem csak életritmusotokat borítja majd, de a gondolkodásotokat, fontossági sorrendet... stb. is "eléggé" :) befolyásolja. Plusz ugye párkapcsolati próbakő is.

Szóval nagyon sok lesz ez egyszerre szerintem, még egy büfé szak mellé is sok, nemhogy orvosi. Akkor vágnék bele, ha 1. tuti nem hibáztatnád a gyereked, ha az egyetem mégsem sikerül, 2. ha van valaki, aki anyagi vagy időhiányos krízishelyzetben tud segíteni.

Nézd: ha van bivalyerőd, tudsz éjszakázni és akkor is tudsz koncentrálni, ha éjszakákat nem alszol, akkor megpróbálhatod. Egyébként nem javaslom. Én egy akármilyen más egyetemet végeztem, volt szakmai tapasztalatom, ezért a tantárgyakat is értettem és nem is vették komolyan a jelenlétet az órákon, de sokszor így is nagyon nehéz volt. Én megértem, hogy van segítséged, de ha a babád vizsgák előtt éjszaka napokat nem alszik, neked akkor is vizsgáznod kell menni és nem várhatod el anyósodtól, hogy éjszakázzon a gyerek mellett. Bár még ha éjszakázna is, az édesanya a kicsi első rezdülésére felébred, még ha másik szobában is alszik. Ha pedig felébredsz arra, hogy felsír, hiába megy majd csitítani anyósod, ha ott alszik nálatok, félálomban hallod majd, ahogy sétálgat a picivel a szobában, dúdol neki, gyújtogatja a villanyt a konyhában, hogy teát vigyen neki, ergo még ha nem is te kelsz fel hozzá, nem bírsz majd visszaaludni. Akkor meg feleslegesen van ott anyósod.

Az anyagiakról nem tudok nyilatkozni. Biztos sok. Egy ismerősöm jár orvosira, állandóan tanul mint egy hülye, nagyon ambiciózus, mégis csak fizetéses helyre jutott be. Az orvosi tényleg annak való, akinek se kutyája, se macskája. Utána még rezidensképzés, stb. Ki fogja neked elnézni, hogy ovis szülői értekezletre kell menj, vagy neadjisten kórházban leszel a gyermekeddel? Ezeket mind gondold végig, mielőtt döntesz.

Megpróbálhatod mindkét álmodat egyszerre, de benne van a pakliban, hogy nem fogod bírni. Akkor meg kidobtál egy csomó pénzt 1-2 befejezett évre a 6-ból.

Hány éves vagy, hogy a baba nem várhat még?

Mivel azt írod a párodnak "ketyeg az óra",te pedig nagyon fiatalon akarsz szülni,sztem a babavállalás tuti nálatok. Elvileg el van döntve,nem? És ha sulit kezdenéd 1-2 év múlva?

A tervezéssel kapcsolatosan csak elmesélem neked az én esetem: 2009 szeptemberében kezdtem a Heller Farkason,de úgy,hogy tudtuk babát szertznénk a következő évben. Gondoltam fél évet vagy max. 1 évet halasztok,na bumm...(attól függött volna,hogy jön össze a baba,ugye nem lehet előre tudni hány hónapba telik összehozni:) Elvégeztem 1 évet,a vizsgaidőszak kellős közepén teszteltem pozitívat.(jún.-ban) Gondoltam tök jó,februárban szülök ugyan,de így is csak 1 évet kell halasztanom. Aztán a dokim közölte,hogy ikreim lesznek. Borult minden,fel kellett adnunk az albérletet,mert ikerterhesen nem dolgozhattam (allómunkát végeztem), plussz gondoltuk 2 babával kelleni fog a segítség,így be kellett költöznünk anyuékhoz. Mindegy nem is ez a lényeges,hanem hogy ugyebár most már el kellett volna kezdenem a sulit,-7 hósak az ikreim-,de nem kezdtem. Egyszerűen még olyan picinek tartom őket ahhoz,hogy elvegyem tőlük az időt,hogy kérvényeztem még 1 passzív félévet. De ezt csak most tudom milyen érzés,az hogy nem akarok tőlük időt elvenni,amióta anya lettem...elötte azt mondtam,nem lesz gond,hogy néha nem annyi időt fogok a gyerekemmel lenni,mint amennyit akarnék. Na? A sors elintézte,ikreim lettek,velük akarok lenni és nem akarom,hogy már kicsinek azt lássák,anya néha tiszta idegbeteg. Persze ők ezt így nem fogalmaznák meg magukban,de nyilván éreznék,ha nekem nem lenne türelmem hozzájuk...már előre félek,mi lesz ha el kell kezdenem a suli. De legalább addigra már minimum 1-1.5 évesek lesznek...

Szóval tervezhetsz,de tudnod kell,hogy az bedőlhet!