Miért van az, hogy amikor az első gyermek születik, az egész terhesség és szülés és kisbabakor az anyuka érzelmeivel együtt körül van ajnározva, a második vagy többedik gyermeknél meg már le se tojja senki anyát és gyermekeit?

Kop-kp mind a 2terhességemet örömmel figyelték. Sőt a lánykámmal új ismerősök jobban is izgultak.

A másodikra: ugyan ha nagyon nem bírom foghúzva lepasszolom a fiam(26hónapos), hogy kicsit tudjak tőle pihenni, illetve most amíg suliban vagyok a dédi figyeli a gyerekeket heti 2nap 3-3órára hagyom ott őket, és a fejtágítás nem épp a pihenés netovábbja. És rengetegszer megkapom, hogy az elsőt is minek, meg én akartam akkor oldjam meg. Az apai nagyszülők vasárnap addig ülnek az ágyak szélén amíg a férjemmel megeszünk egy egy fagyit, de ez is kb rohanás, minden csak nem pihenés:(

És vagy rosszalló fejcsóváló emberekkel találkozok, vagy az igazi bicskanyitogató lesajnálókkal. Az a pár normális ember felüdülés.

Nekem a nagyfiam volt az első gyerek a családban tehát ő tényleg csodaszámba ment akkoriban, azóta született jó pár baba és mind fiú. Most 5 éves a fiam 39. hétben vagyok a másodikkal. Ő addig volt szenzáció míg a nemét nem tudtuk, hogy legyen végre egy kislány de nem lett ő is fiú lesz. Nekünk persze mind1 de mindenki csak sajnálkozik.

Nekem mindig is volt segítségem mert anyukám nem dolgozik és mivel egy örökmozgó fiatalos nagyi nem is kell kérnem szívesen vigyáz a fiamra. Viszont hogy én ezért mit kapok a családban! Hogy lepasszolom a gyereket meg keveset foglalkozom vele, meg hagyom hogy elkényeztesse a nagyi.

Na mondjuk pont az én fiam az akire a fentiek nem igazak, mert nagyon klassz kis pasas, semmi nyűgje nincs és különben is ha nem akar a nagyival lenni úgyis megmondja, soha nem én küldöm el magamtól. Ha akar és a mama is akarja akkor mehet és kész.

Én mondjuk ezért vártam 5 évet a másodikkal, mert nem akartam hogy még ezért is kapjak, hogy mert a mama akkor is segít. A nagy már oviban lesz amit imád sokkal változatosabb neki ott mint itthon. Így lesz időm a picire is, délután meg majd a nagyra külön külön. Mondjuk nálunk meg pont mindig a picik az istenek, a nagy meg bármit csinál természetes mert ugye ő már nagy így ügyesebb.

Épp a minap gondolkoztam el ezen és majdnem sírva fakadtam. amikor a nagyfiam született 4 éve folyton itt volt valaki, ha épp csak benézésre volt idő , akkor is bekukkantottak. Anyum 50 km-ről 3 naponta jött a kis robogójával.

Aztán jött a kistesó 2 év különbséggel, és ahogy hazajöttünk a kórházból, sajnos a férjemnek mennie kellett dolgozni, tök egyedül maradtam egy dacoló kétévessel és egy újszülöttel. Bár élveztem az újdonságot, de hulla fáradt voltam. És még egy tányér kaját nem hozott senki, főznöm kellett. Hálistennek nem egy nyámnyila asszony vagyok, de azért jól esett volna megülni, pláne, hogy éjszakáim se voltak.

Majd ahogy telt az idő, a kicsi elkezdett dacolni, a nagyon kijött a testvérféltékenység, még egy boltba is úgy tudtam velük menni, hogy a bugyim is vizes lett, olyan csúnyán vislekedtek. De mindettől független cűhölnöm kellett őket bankba, postára, boltba, gyógyszertárba, mindenhova...majd ovis anyáknapja egy hisztis 1,5 évessel...na ne mondjam. És senki, de senki nem jött volna át csak pár napra, hogy kicsit regenerálódjak. _Nyilván nem nekik szültem meg ne panaszkodjak. Nem is panaszkodásként írom, de a figyelem, ami jól esett volna, meg a mai napig jólesne. Amit az elsőnél kaptam. Pedig egy gyereknél aztán volt időm temérdek.

De figyelj, én büszke vagyok magamra, soha senki nem mondhatja, hogy bármire ne lennék képes.És ez kompenzálja az érzést. Pláne amikor látom, hogy más gyerekére mindig vigyáz valaki, és mégis panaszkodik, hogy semmire sincs ideje:)

Sose felejtem el az okos kérdést:nagyot vinnem kellett dokihoz, ilyenkor egyértelműen a kicsi is jött, hisz nem ajánlotta fel, hogy vigyáz a házra...és gúnyosan megkérdezték, miért nem hagyom otthon a babát, minek viszem rendelőbe....az ilyenek azért gondolkozhatnának, hogy nyilván nem jókedvében visz magával az ember egy nyűgös beteg nagyot és egy unatkozó kicsit, kitéve annak, hogy elkap bármit...

a szakkönyvek valóban az első bébiről szólnak!! én is kivágtam őket a második babánál! "Csak a kisbabára hangolódjon, ne csináljon semmi mást, stb.... !! Egy fenét! és a naggyal mi lesz??

Nálunk a családban egyformán örülnek a kistesónak, de tény hogy a távolabbi barátoknál ő már nem volt akkor esemény. Sajnálom, hogy nem tudod másra bízni :( Ha van olyan szülőtárs, akivel kölcsönös a szimpátia, hosszú idő után elképzelhetőnek tartom, hogy kölcsönösen vigyázzunk egymás gyerekeire, akár csak 1-2 órára is.