Miért van az, hogy amikor az első gyermek születik, az egész terhesség és szülés és kisbabakor az anyuka érzelmeivel együtt körül van ajnározva, a második vagy többedik gyermeknél meg már le se tojja senki anyát és gyermekeit?
Amikor terhes lettem, szenzáció voltam a magam 20 évével és 1 éves házasságával az egyetemen, meg a rokonok körében is. Mindenki izgatottan várta a pocakosodásom és a szülést, pedig nem vagyok magamutogató és dicsekvő fajta, nem vártam senkitől segítséget sem, bár jólesett a dolog. Mikor megszültem, a lelkesedés a tetőfokára hágott majd alábbhagyott. De még mindig többen kérdezték akkor, hogyan boldogulok, nem nehéz-e a dolgom, tudok-e ihenni eleget. Most 2 gyermekem van, a pici fél éves, a nagy 3. A terhességemhez annyi volt a reaga, hogy nahát jön a kistesó, de jó lesz majd a nagynak, stb. Egyrészt a pici nincs úgy külön babaként számontartva, mint az első volt, ő csak egy testvérke. Így éreztem végig, hogy mások így vannak velünk. Aztán a szülés után szinte senki ránk se csörgette a telefont, nem mondom hogy átjáróházat vártam, de jólesett volna egy-két érdeklődő. Segítség meg most elkelt volna, szüleim részéről is, meg amúgy is. Sikítozva röhögni tudnék a szakkönyvek tanácsain, melyek csak és kizárólag első babásokhoz íródnak:"mikor a baba alszik, pihenjen Ön is", meg még a kismamáknak szólva "fontos, hogy szakítson időt a napi szunyókálásra, polcolja fel a lábait és relaxáljon, stb " hahaha. Persze, 3 évessel, aki játszóterezne, rohangálna, foglalkoztatni kell, relaxálgassak, és pihenjek mikor a pici alszik :))))) Eleve a pihenés :)))
A másik kérdésem is ehhez kapcsolódik:
Miért nem lehet felfogni, hogy valakinek NEM adódik segítsége, senki sem vigyáz a gyerekeire fél órára sem, a párja meg snnxit dolgozik vagy olyan munkakörben, hogy nem tud segíteni ő sem. Mert mikor kimerül egy anyuka és itt kérdez, hogy mit tegyen hogy ne kattanjon ki, egyből írják, hogy "biztos tud valaki vigyázni rájuk míg te feltöltődsz". Hát nem. Nem mindenki tud megfizetni babysittert sem.
Tehát, miért van az, hogy senki nem segít, nem veszi észre a szülőkön, hogy fáradtak vagy magányosak, mikor már több gyerek is van, illetve miért evidens, hogy úgyis segít valaki-alapon le van ejtve az anyuka, kb ki van rekesztve a társadalomból, csak mert gyereket mert szülni? Vessünk magunkra, mi anyák? Együk meg, amit főztünk?
válasza:
válasza: válasza:Én pontosan ezt érzem és pontosan így vagyok vele.
Ilyen tanácsokkal is tele a padlás hogy bízzam valakire a gyereket...ja persze csak a bébiszitternek egy óra mire ideér és még annyi míg haza, plusz közte több órát megfizetni azért hogy egy kicsit elmehessek...hát luxus kategóriának számít.
És igen, én is erre jutottam és szerintem minden más ember így van vele hogy EDD MEG AMIT FŐZTÉL. Minek kellett gyerek, vagy ennyi gyerek, vagy ilyen kis korkülönbséggel...akkor viseljük csak el hogy fáradtak vagyunk és kimerültek néha hisz magunknak akartuk.
Szerintem mindenki így áll hozzá, legalábbis az én környezetemben tuti.
válasza:Nálunk nem így van.
A kisfiam és a tesó között 20 hónap lesz a korkülönbség, én most vagyok a 30. hétben. Amikor a fiamat vártam, az is nagy "szenzáció" volt, de most a második terhességemre valahogy mindenki jobban rá van kattanva. A közel s távoli ismerősök, barátok jobban izgulnak, mint én magam. Szerintem a kisfiam miatt, őt mindenki nagyon szereti, egyébként hihetetlenül kedves, jó természetű gyerek, és nagyon szép. Gondolom kíváncsiak, a húga is ilyen karakter lesz-e.
A másik kérdésed meg, hát szerintem igen, tulajdonképpen együk meg, amit főztünk. Én úgy gondolom, senkinek nem feladata, hogy az anyukákat pátyolgassa.Úgy gondolom, nem az embereknek kell észrevenniük, hogy egy szülő fáradt vagy magányos.
Te pl észreveszed az idős nénit, aki egyedül él, és nincsen már senkije?
Nekem, ha segítség kell, szerzek, ezt sem akarom túlzottan kihasználni, leginkább akkor van rá szükségem, ha terhesgondozóba kell mennem.
Viszont nincsenek illúzióim, valószínű, ha már ketten lesznek, anyukámon kívül más nem fogja őket bevállalni, és nem is baj, két gyerek iszonyat nagy felelősség.
válasza:A kérdés első részéhez:
Szerintem ez család és/vagy környezet függő,hogy hogyan viszonyulnak a terhességhez.Családban talán nálunk is kevesebb az érdeklődés a tesóka felől,de a környezetemben a kolegák és barátok körében ugyan olyan "rajongás" vesz körül,mint előre. Mondjuk annak ellenére hoyg itthon vagyok a nagyobbikkal,be szoktam menni a munkahelyemre, tartom velük a kapcsolatot. Én is érdeklődöm felőlük,ők sem feledtek el, érdeklődnek a terhesség iránt.
A családban is inkább az van,hogy már én is visszafogottabban kezelem az egészet. Pl nem hívom fel anyósomat,hoyg tessék már elképzelni rúgott egy hatalmasat, stb...
A másik a segítség.
Szerintem sajnos manapság kevés embernek van elegendő empatikus érzéke ahoz,hoyg bele tudja magát mások helyzetébe képzelni.
Én szerencsés vagyok, szinte bármikor kaphatok segítséget, anyukám nyugdíjas már és a testvére is szivesen segít egy-két órát rá tudom bízni a lányomat, de az elején a terhesség alatt és a szülés utáni első 2 évben anyu is dolgozott, anyósék meg az ország másik felében.
Bébiszittert meg tudnám fizetni,de nem akarom, mert isten őrizz idegenre bízni a gyerekem. Akkor inkább szakadjak meg én. Ettől függetlenül,meg tudom érteni a fáradt anyukákat, és tudok és szoktam is hasznos tanácsokat adni nekik, mert jó indulatú vagyok. Sajnos, nem mindenki az. Ez az internet átka. Itt nem tudod megválogatni,hoyg kik olvassák a kérdésedet,és kik djanak rá választ.
válasza: válasza: válasza:jaj köszönöm, annyira jó olvasni, hogy nem én látom teljesen sötéten a dolgokat :)
ja igen ez a tanulság, együk amit főztünk. de mikor a barátnőknek kellett segíteni, mikor társaságra vágytak, vagy egy sírópárnára, akkor ott voltam nekik, magamtól is láttam ha gáz van valakivel, és örömmel, izgalommal segítettem, én SZERETEK segíteni. és most ők nincsenek sehol. kicsit előre kárörvendek, mikor eszembe jut, hogy ők is lesznek ilyen szituban :) ha elfogadják, és még egyáltalán barátkoznak velem (sanszos, mivel én leszek a vén róka), segítek akkor is nekik, és remélem leesik majd, hogy nekem is jólesett volna.
Egyébként nem vagyok depis, sem besavanyodott, ugyanaz a pörgős csaj vagyok, mint voltam, csak megtudtam mi a felelősség. Csak néha eléggé berágok az élet igazságtalanságán. És igaza van annak, aki az idős nénit hozta fel példának, tényleg annyira nulla empátia szorult az átlagemberbe, hogy szörnyű. Ha mindenki figyelne mindenkire mennyivel szebb lenne az élet?!
válasza:A mi családunkban érdekesen alakult:
A sógornőmmel teljesen együtt voltunk terhesek, összesen négy hét különbséggel szültünk.
Az ő gyerekükre így nem tudtam nagyon koncentrálni, mert hát a magamé fontosabb volt. (De ezért biztos nem vagyok önző! :))
Aztán ők újra babát várnak és teljesen másképp éreztem ezzel kapcsolatban. A hírnek nagyon örültem és nagy örömmel kísértem végig a terhességét. Vásárolgattam a kicsinek, nagyon készültem és is, mint nagynéni. :)
Szóval ebben az esetben az ő "csak" második gyerekük nálunk olyan volt, mintha az első lett volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!