Miért van ez? Miért őrülnek meg ennyien az anyaságtól?
Bocsánat a kérdésemért, nem áll szándékomban senkit megbántani, de beelegeltem.
31 hetes kismama vagyok, és már majdnem fél éve napi szinten olvasom az oldal gyerekvállalás témakörét, hogy tájékozódjak.
És őszintén kezdek megrémülni.
B@sszus, hát ide elméletileg értelmes, felnőtt emberek járnak, és mégis azt kell látnom nap nap után, hogy ezek az állítólag értelmes, felnőtt anyák gyakorlatilag "üvöltve" vitatkoznak oldalakon keresztül például olyan volumenű kérdéseken, hogy a gyerek előtt a fikát fikának, takonynak, orrváladéknak, vagy cicakakának kell-e hívni. (Megtörtént eset!)
Arról nem is beszélve, hogy ha császárral szültél, nem vagy anya, ha nem tudsz/akarsz/próbálsz szoptatni, szar anya vagy, és ha netalántán, esetleg elkövetsz egy olyan horderejű bűntényt, hogy a terhesség alatt három méternél jobban megközelítesz egy bekapcsolt mikrót, akkor a gyereked aberrált, értelmi fogyatékos, érzelmileg visszamaradott idióta lesz. Ha meg véletlenül az előírtnál egy héttel hamarabb a kezébe nyomsz egy kiflicsücsköt, annak következményeiről ne is beszéljünk...
Jézusom, asszonyok, hát mi van veletek?!
Nem akarok olyanokkal jönni, hogy mi is felnőttünk kacsalábon forgó pihenőszék nélkül, és egyebek, de csak azért ledegradálni, lehülyézni, vagy másik éghajlatra küldeni egy vadidegent, mert nem egyezik a véleményünk néhány dologban...
Komolyan mondom, nem azért kezdtem rettegni az anyaság fogalmától, mert attól tartok, hogy nem tudom majd, miként kezeljem a gyerekem, hanem mert félek, hogy én is ilyenné válok.
Mi ennek az oka? Mi az, ami ennyire megváltoztatja a nők gondolkodását és életfelfogását a gyermekük születése után? Mert már bocsánat, de kötve hiszem, hogy mondjuk 5-10 évvel ezelőtt bárkinek is eszébe jutott volna, hogy X év múlva a fika gyermek előtti megnevezésén fog vitatkozni. Sőt, ha megjósolták volna neki, szerintem körberöhögte volna az illetőt. És mégis.
Tényleg elnézést, de kiakadtam. Mint írtam: nem állt szándékomban senkit megbántani. Akinek nem inge, az természetesen nem veszi magára, ugyebár.
/31 hetes, első gyermekét váró kismama/
Bocsánat, kicsit sűrű nap van mögöttem, most olvastam végig a kommenteket.
A válasz írója 68%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 20:16
Kedves válaszadó!
Sajnálom, hogy félreértettél. Pontosan azért írtam ki a kérdésem, mert azok az anyukák zavarnak (nem, ez nem pontos meghatározás, de ne menjünk bele a szőrszálhasogatásba), akik képtelenek elfogadni, hogy sok dolgot lehet csinálni így is, meg úgy is. Ha megfigyeled a gyerekvállalás témakör kérdéseit, akkor láthatod, milyen viták képesek kialakulni bizonyos kérdéskörök körül - és én egyszerűen csak nem értem, hogy miért. Miért van az, hogy felnőtt, érett nők esnek egymásnak csak és kizárólag azért, mert nem egyformán nevelik a gyereküket? Nem várom - nem is várható el -, hogy mindenki egyetértsen mindenben, de miért nem lehet egyszerűen csak elfogadni, hogy X másképp vélekedik bizonyos dologban, mint Y? És itt tényleg legyen szó akár a szoptatásról, akár a cumiztatásról, vagy a bébikompról. Miért fáj az Marikának, ha Erzsike az öt és fél hónapos kisfiának tápszert ad kiegészítésül? Vagy épp fordítva.
Megmondom őszintén, mi váltotta ki belőlem azt az érzést, amely végül a kérdésem kiírásához vezetett:
A napokban volt egy kérdés, ahol a kérdező mindössze aziránt érdeklődött, hogy HA LEHETNE választani, akkor ki választaná a császárt, és ki maradna a hüvelyi szülés mellett.
Igen, tudom, hogy ez a témakör mindig felsrófolja a kedélyeket, nem volt ez másként az említett kérdésnél sem. DE. Jöttek a vehemens császárellenesek, és már elnézést, de mikor olyan mondatokat és transzparenseket kezdenek - nem először, és nem utoljára - a levegőbe dobálni, hogy mennyire NEM ANYA az, aki császárral szül, mert nemhogy nem szenved meg a gyermekéért, de csak úgy pikk-pakk kikapják belőle a szerencsétlen picúrt, aki ráadásul a születése módja miatt X év múlva kevésbé lesz életrevaló, akkor igenis kiakadok.
Igenis kiakadok, mert bár az első gyermekem várom, és "még csak" a 31. hétben járok, de sajnos már 3 hete pontosan tudom, hogy császármetszésem lesz, olyan okok miatt, amelyek cseppet sem örömteliek. Főleg, mert nagyon vágytam a hüvelyi szülésre, végig erre készültünk a párommal, és együtt akartuk végigcsinálni - és kiderült, hogy ez sajnos lehetetlen. Az első egy hétben teljesen bele voltam betegedve, hogy nem szülhetek hüvelyi úton. És mégis elfogadtam a helyzetet, utánaolvastam a császármetszésnek, tájékozódtam és konzultáltam a védőnővel, a nőgyógyásszal és a szülésznővel, valamint az édesanyámmal, aki három gyermeket hozott a világra császárral. És rájöttem, hogy ez sem lesz egy sétagalopp, sőt, valószínűleg ugyanannyira megszenvedek majd a kislányomért, mint a hüvelyi úton szülők, ha nem is ugyanúgy.
És mindezek után azt olvasni, hogy a gyerekem nem lesz életrevaló, én pedig sz@r anya és sz@r nő vagyok, amiért képtelen vagyok "természetes" úton szülni... sajnálom, számomra ez nemcsak sértő, de megalázó is. Előtte is gyűlt már bennem a keserűség néhány anyuka hozzáállása miatt, az oktalan veszekedések és viták révén, de itt elszakadt a cérna.
És tudom, hogy az adott kérdésnél a kommentek legtöbbje inkább a "divat-császárosoknak" szólt, de onnan, hogy elkezdődött az általánosítás, úgy érzem, joggal vettem magamra azt a bizonyos inget. Most őszintén: nem mindegy? Ha a rózsadombi szuperbarbi császárral akar szülni, akkor szüljön azzal. Ha nem akar szoptatni, akkor tápszerezzen. Ha bébikompba rakja a gyerekét, akkor tegye. Nekem baromira nem fáj, nem értem, másnak miért igen. Ha én nem így akarom nevelni a lányomat, akkor egyszerűen elmondom normális hangnemben a véleményem, meghallgatom a másikét, és úgy nevelem, ahogy én szeretném. Nem pedig - ahogy annyian teszik - elkezdem lehülyézni és melegebb éghajlatra küldeni a másikat, meg olyanokkal dobálózni (megtörtént eset!), hogy meg sem érdemli a gyerekét.
Ez az, ami irritál, bosszant, és amit egyszerűen képtelen vagyok ép ésszel felfogni.
Lehetséges, hogy ennél a kérdésnél én is belefolytam néhány általánosításba, ezért elnézést kérek. Nem állt szándékomban senkit megbántani, sem beskatulyázni. Hisz ez a kérdés eredetileg éppen arról szólt, hogy szeretném elfogadni mások véleményét, tapasztalatát és hozzáállását anélkül, hogy pálcát törnék az adott illető(k) fölött.
Válaszolva a kérdésedre, és feltevéseidre:
- Nem ítélem el azt, aki sokáig szoptat. (Bár az ugye relatív, hogy kinek mi fér bele a "sokáig" kategóriába. Jelen pillanatban úgy gondolkodom, hogy addig szeretnék szoptatni, amíg a lányom le nem választja magát, az ő igényeitől tenném függővé. De ez persze változhat, élethelyzettől függően. Az unokatesóm például 4 éves koráig szoptatta a kisfiát - nekem ez már a túlzás kategória, számára természetes volt. És persze függ attól is, hogy mennyi tejem van.)
- Nem ítélem el azokat, akik nem adnak vizet 6 hónapos korig - ezzel kapcsolatban bizonytalan vagyok, én miként fogok cselekedni. Lehet, hogy adok, lehet, hogy nem. Ennek eldöntése a jövő zenéje.
- Betáraztam cumiból, cumisüvegből. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyerekem igényelni fogja (én is utáltam a cumit, folyton a szekrény mögé köptem), és azt sem, hogy folyton-folyvást a szájába tömködöm majd. Meglátjuk, szükség lesz-e rá, szeretni fogja-e. Ha igen, rendben, ha nem, akkor lesz pár fölös porfogó a szekrény mélyén.
- Nem ítélem el azt, aki hagyja sírni a gyermekét, de azt sem, aki nem hagyja. Ebben a kérdéskörben az aranyközépút híve vagyok - megtalálni egy áthidaló megoldást, ami a gyerekemnek is, nekem is megfelelő.
- Noha elhatároztam, hogy soha, de soha nem fogom hagyni, hogy az ágyunkban aludjon a gyerek (rossz tapasztalat: 11 éves koromig édesanyám mellett aludtam, noha ezt jobbára ő követelte ki, mert édesapám 200 km-re dolgozott, és anyu nem mert egyedül aludni, pedig már 5 évesen is én kértem, hogy hadd alhassak a saját ágyamban), de már most is kezd meginogni ez az elhatározásom. Nem tudom. Rendszeres biztos, hogy nem lesz, de megeshet, hogy néha-néha előfordul majd. Meglátjuk, miként alakulnak abban a helyzetben hármunk igényei: a lányomé, a páromé és az enyém.
Mint írtam is fentebb, egyik említett témából sem fogok élet-halál harcot csinálni, csak azért, mert más esetleg másképp gondolja.
Bocsánat, azt hiszem, ez elég hosszú lett.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat, bocsánat, de nagyon késő van. A lényeg, hogy örülök, hogy ennyien válaszoltatok, és hogy nem csak én látom így a dolgokat.
A további kommenteket is szeretettel várom, és köszönöm még egyszer!
válasza:Azokkal van a baj, akik a tipikus, jó öreg TANKÖNYV ANYUKÁK. Akik nem a saját gyerekük igényének megfelelően nevelnek, hanem :
- ha éppen a divat a szoptass érettségiig, akkor szájukat húzva szánakozva néznek, ha te nem teszed.
- ha azt írják a neten és azt szajkózza a védőnéni hogy ne adjál semmit 6 hónapos korig, akkor is furán néznek rád ha te adsz.
Ezekben egy érdekes dolog van: mivel a babagondozási iránymutatások időszakonként változnak (tökéletes példa a tavalyi NE ADJ GLUTÉNT 8 HÓNAPIG mondás, ami érdekes módon idén már ADJÁL GLUTÉNT 4 HÓNAPOS KORTÓL HOGY SZOKJA A SZERVEZET), ezért TANKÖNYV ANYUKA mindig követi, és ha te nem, akkor idiótának néz.
Én megmondom őszintén, elolvasok mindenfélét, aztán döntök a saját és a gyermekem igényei szerint.
Példa:
- azt mondják nem szabad kikapkodni, mert megszokja és ki fog játszani téged, hagyni kell sírni. Ja, csak éppen ha a gyerek JELLEME olyan, hogy ha akár 2 órát hagyod sírni, akkor sem hagyja abba, sza.rt nem érsz a hagyd sírni módszerrel. Ezért én hagyom sírni 10 percig, ha nem hagyja abba, akkor kiveszem és lefoglalom. TANKÖNYV ANYUKA hagyja sírni, lerágja az üvöltéstől 10 körmét, amit a gyerek a szobájában lecsap másfél órán keresztül, de nem, ő nem veszi ki, mert a tankönyv és az internet azt írja ne vegye ki.
Másik: a hordozókendő. Hülyét kapok, amikor a hordozókendős ismerősöm nap mint nap elmondja milyen butuska vagyok hogy nem kötöm bele a fiamat...nem érti meg, hogy az én gyerekem sosem volt az a "magamra kötözöm és kussban marad" típus, az én gyerekem 5 hónapos korától (akkor kezdett mászni) folyamatosan mozgásban van, nem tudom csak úgy "lekötözni" a hátamra, mert nem érzi jól magát még ölben sem, ezért nálunk a babakocsi van, mert ott szabadabban érzi magát a gyerek. De TANKÖNYV ANYUKA azt hallotta hogy a kendőbe kötözés jó a gyerek lelkének (a mozgásfejlődése már más tészta) tehát magára kötözi. De nem érti meg, ha az én gyerekemet én nem akarom.
Hosszú lett, de én megértem a kérdezőt teljes mértékben.
Császáros kérdés: Kedves Kérdező!
Én hüvelyi úton szültem, legjobb barátnőm császárral, de mindketten vajúdtunk tizen x órát, mindketten 8 és fél hónapig hordtuk a szívünk alatt a gyereket, aztán mindkettőnknek kijött a gyerek egy lyukon. Csak nekem egy kisebben, neki egy nagyobbon, de tökmindegy, ugyanúgy kijött, és a szülés legrövidebb része a kölök kiszedése volt mindkettőnknél, övét kiemelték, enyémet épphogy elkapta a doki :))
Azaz: UGYANOLYAN anyukák lettünk, a gyerekünk bújt ki a testünkből, erre gondolj amikor a sok barom nem tart anyukának egy császárost. Ostoba nők mindig lesznek, jót mosolyogsz a butaságukon és kész :)
válasza:Jaj,ez az utolsó válasz- császáros rész- nagyon tetszett!!! :-D Őszinte és lényegre törő!! És nem mellesleg nagyon igaz!!
Kedves Kérdező!
Sajnálom,hogy nem szülheted meg hüvelyi úton a gyermeked,de egy dolog vigasztaljon (mindig megpróbálom a dolgok jó oldalát nézni): legalább tuti nem lesz gátmetszésed! (nekem a 2. baba születése után nem hatott a lidokain a varrásnál)
Hát,igen! Sajnos sokan nincsenek tisztában azzal,hogy egy császáros szülésből való felépülés sokkal rosszabb,mint a sima szülésből való felépülés... talán aki választja,az azért is választja. Az emberek jó része tudatlan!
Bár én simán szültem eddig,(nem tartom magam okos embernek!!) de tudom milyen hátrányai lehetnek a császárnak!
Kívánom,hogy minden rendben legyen,és egészséges kisbabát!!!
Üdv:2gyerkőcös,(immáron)39hkm
válasza:Kedves kérdező
én még csak terhes anyuka vagyok, a testvéremnél van meg a pici.
Ő az első gyerekét hüvelyi úton szülte és a pici meghalt szülés közben (ugye vasárnap este minek császározni, akkor is, ha leáll a pici szíve). A másodiknál fel sem merült a hüvelyi szülés és nagyon jó anya. Attól, hogy ugye "nem szenvedett meg érte". Hát megszenvedett. Talán jobban mint sok okos kismama, aki azt hiszi, a császár az menekülés minden elől.
Ugyancsak ő az, aki megpróbál nem adni vizet a gyereknek, de amikor a majd 40 fokok voltak, akkor nem tette ki a 3 hónapos kicsit a kiszáradás veszélyének. Kapott vizet.
Úgyhogy szerintem ne érdekeljen az ilyen hisztizsákok kirohanása a "nem is anyukák" ellen, lehet ők vannak a rossz úton, nem?
Aki tudja, az csinálja, aki nem, az tanítja, ezt szokták mondani.
03.09-i 20.05-ös voltam
válasza:Engem múltkor lepontoztak, mert azt mertem mondani, hogy 4 hónapos kortól lehet hozzátáplálni!
Amúgy meg lesz...rom, azért járok ide, hátha használható infót kapok, a többin meg már jót nevetek!
Sajnos sok anyuka azt hiszi, hogy potyizott egy-két gyereket és mindent tud ezzel! Pedig dehogy!
Én sem tudok sok mindent, ilyenkor előveszem anyukámat és megkérdezem, ő hogy csinálta, csinálná. És én elfogadom a tanácsát és csinálom!
8 hónaposan a gyerekeim tehéntejes tejbegrízt kaptak, 6 hónaposan már kaptak kis milánóit, 5 hónaposan kis párizsit! 9 hónaposak az ikreim és rá vannak állva a székelykáposztára:-)
Nagyokos anyukák most jól lehordanának, mit képzelek magamról! Ja, és hogy kiverjem a biztosítékot, sosem babusgattam őket. Ettől függetlenül kiegyensúlyozott, mosolygós babák!
Értelmes ember elfogadja, hogy más máshogy csinálja, mint ő! Valszeg más anyuka sem akarja kinyírni a gyerekét, csak ú máshogy látja a nevelést, mást oldalról!
Ezen nincs mit vitatkozni!
válasza:SZERINTEM kétféle nőtípus van anyaság szempontjából
1. aki fiatalon mondjuk 27év alatt szül, vagy a suliból jön, vagy hirtelen elege lett a szar melójából és belemenekül a szülésbe, mert azt hiszi otthon minden totál jó lesz, és a gyerek nem igényel nagyobb melót, mint ahol most dolgozik.
Aztán rájön, hogy de, kivétel: sok segítséget kap, vagy egy angyal gyereke születik
2. Később szül mondjuk 28 után, megfontoltan, viszonylag biztosabb hátérrel, de már kicsit több élettapasztalattal, és dolgozott és eljött már a szülésnek az ideje és akkor hajrá ez a következő projekt, és igen akkor ez meg az a könyv, net stb. ezt írja, akkor ezt így mert így kell, és hol van a saját érzelem? miért nem azt csinálja amit írnak? hát most mi van?
én is ebbe a kat-ba tartoztam és ami másnak egyértelmű volt, én azt sem tudtam mikor mi a baja a gyereknek, meg hogyan kell vele gügyögni meg ilyenek... De bíztattam magam, hogy annyi szart megtanultam, annyi hülye helyzetet megoldottam biztos összejön ez is, erre is képes vagyok, csak egy picit össze kell szoknunk...
És lám ez is bejött...
A harmadik típus ez a kettő keveréke, nincs még kialakulva semmi, de egy bizti a gyerek jön...
És mivel nincs más akit lehetne szekálni, ahol az ideget le lehetne vezetni, mi marad? a fórumok... az a legjobb mikor gyerektelen ossza az észt...
válasza:Még egy jó témát nem írtál: abortusz-gyermekmegtartás
Ha abortuszra megy,akkor gyilkos.Ha nem megy és apuka nem akarja a gyermeket,akkor egy szemét,mert csak apukát akarja lehuzni pénzzel,azért tartja meg,és még írhatnám.
Ha örökbeadja,az a baj..volt egy kérdés,ahol írta a kérdező,h örökbeadta a babáját,mert nem tudta vállalni,na szegényt elhordták mindenfélének...
Van egy kérdés most,ahol anyuka megtartja a babát,de apuka nem akarja,na ott is anyuka minden,csak jó ember nem..
válasza: válasza:Az a baj,hogy sokan feszültek,nincs felnőtt társaságuk,mikor alszik a gyerek és tudnának pihenni akkor is idejönnek a taknyon vitatkozni.
Unatkoznak,gyerekesen vezetik le a feszültséget,ez van.vagy van a másik tipusú ember,aki alapjáraton primitiv és semmi köze a gyerekvállalásnak ahhoz,hogy nem tud kúlturáltan megnyilvánulni.
Én emberekkel dolgoztam világ életemben,rengeteg olyan ügyfél/vendég van akinek a viselkedése érthetetlen,én nem tudom felfogni miért ilyen provokativ,miért bunkó,miért idióta,miért értetlen.. mára már megtanultam csendben mosolyogni és bólogatni annak is aki nem állt sorba észért vagy jómodorért:) 10 perc után kiderül ki mit hozott otthonról,itt ezen az oldalon is
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!