Ragasztottad a gyereked fülét, hogy ne álljon el? Eredményes?

Az első gyermekünknek tökéletes kis fülecskéi vannak. A másodikat viszont az apuka néha Dumbózta- még most 2 éves,nem fogott fel belőle akkor semmit,manapság meg már egyáltalán nem szólítja így!!

A haja elég kicsike a leányzónak, így nem tudjuk eltakarni,de nem is akarom! Egyszerűen csak oda figyelek arra,hogy az előnytelen dolgokat elkerüljük- pl pici köves fülbevalója van. Egyszerűen imádom a kis "Dumbónkat" Olyan okos,és szép lányka!!! Tisztára mint a nővére!!! :-D Ő így TÖKÉLETES!!! Nem is én lennék az anyja,ha nem ezt gondolnám-érezném!!!

Egyébként senki sem a fülét nézi a gyereknek,hanem hogy milyen szép a mosolya,milyen formás kis csaj,milyen ügyesen megy az utcán,milyen jól viselkedik...stb! Nekem fontos,hogy el tudják fogadni magukat a gyerekek,és ha el tudják fogadni magukat,akkor később amikor suliba kerülnek-ahol bizony néha kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek- sem fogják "kicikizni".

Fogadd el Te is,ne akard megváltoztatni!! Ne éreztesd vele,hogy nem tökéletes-nincs is olyan ember!- Egyszerűen SZERESD!!! Így nem alakul ki benne torz önkép ha nagyobb lesz!

Üdv:2gyerkőcös,38hkm.

Én úgy tudom, nagyon kicsi korban ez még hatásos lehet, de nagyobb gyereknél már nem érdemes.

Persze oké, az ember fogadja el a gyerekét úgy, ahogy van, ezzel semmi baj nincs, de sok embert ismerek, akit gyerekkorában csúfoltak az elálló fülek miatt. Egy apró műtéttel meg lehet oldani, ez rutinbeavatkozás, és sok gyereknek megcsináltatják, hogy később ne legyen belőle gondjuk. Nem ajánlgatok műtétet, de ez kb. annyi, mint amikor a gyerekeknek bemetszik a nyelvféket, ha le van nőve.

Uristen! Ennyire hasonlit a szomszedra vagy mi? -_-'

Te normalis vagy?

A húgom 1975-ben született szörnyen elálló füllel. Anyu az első pillanattól leragasztotta neki, mert akkoriban ezt mondta a védőnő. Az eredmény annyi lett, hogy kisebesedett a bőre, de a füle állása nem változott.

A történet további része viszont tanulságos lehet. Kiskorában mindig olyan frizurája volt, ami takarta a fülét. Persze azért ki-kivillant, csúfolták is miatta eleget. Általánosban alig várta, hogy megálljon a növésben és végre műteni lehessen. Aztán középsuliba került, és gondolt egy nagyot. Torzsára nyíratta a haját, kiállt az új osztálytársak elé, hogy tessék, nekem ilyen a fülem, lehet nevetni. Senki sem nevetett, inkább olyan megjegyzéseket kapott, hogy milyen aranyos ezzel a füllel. Most 36 éves, és azóta sem került szóba a műtét lehetősége. Megtanulta elfogadni magát, és talán a pozitív hozzáállás miatt, de sosem volt gondja ebből a "szépséghibából".