Kövér gyerekek szülei! Miért örültök annyira annak, hogy a gyerek "jól eszik"?

Gyerekként engem is tömtek. Mikor már elég nagy voltam, még meg is aláztak, hogy kövér vagyok, fogyjak le, de segítséget persze nem kaptam, tömtek tovább (lehettem vagy 10 éves).

Válogatós, nagyétkű lettem és már kb 100 figyókúrán vagyok túl én is.

Már fogytam február óta 25 kg-t, de van még egyszer ennyi hátra, de épp stagnálok, mert itt a nyár, a fagyi, a lángos, a gyros, pizza...

Van egy lassan 5 éves fiam, ő is enné az édességet sorra, de nem hagyjuk. A nagyik, dédik persze adják, de ha ott vagyunk, őket is visszafogjuk, ha meg nem vagyunk, nem az a havi 1-2 nap hízlalja fel. A mekis kaját nem szereti :O

Szerintem az édesség a titok nyitja, nagyon ritka, aki csak a hústól meg a körettől hízik el, és nem azért, mert azok közben elnassol ezt azt.

A fiam minden étkezést után eszik édességet (ha megette), de nem egy tepsi sütit, hanem egy szeletet, nem egy tábla csokit, hanem 1-2 kockát, és semmi baj nincs a súlyával (a kövér gyerekek anyukái is ezt mondják ugyan, de ő 114 cm és 17 kg).

Igenis a szülő a hibás, ha a gyereke kövér!

Anno dacumi, 6os voltam amikor a nagyszülőktől elköltöztünk.

Anyu reggel el, este haza, egy ideig szárazon és menzán éltünk, aztán megtanultam főzni. És úgy elhíztam mint a sicc. Én főztem, és kiszolgáltam magam. Finom, nem zsíros ételeket készítettem, amiket aztán jóízüen ettem.

Bőven 80kg felett voltam, 18évesen pedig szépen leadtam 20kg-t. Hogy anyám miért nem vette el előlem a tányért? passz, enni kell, ha látta, hogy elhíztam, és nem tett ellene, de tett, hogy olyan önbizalomhiányom legyen mint a huzat.

És pont azért, hogy a fiam és később a lányom is helyesen táplálkozzon most próbálok nekik jó példát mutatni, miközben én evés-zavarokkal küzdök. Időben étel az asztalra, gyerek adag, nem csokizunk minden nap, a fagyi heti egyszer vasárnap nyáron 2kanállal, házi chipsz(vékony karikára vágott sült krumpli) amit nassolhat, nagyon ritkán kapnak kekszet-pufit... sok gyümölcsöt adok nekik, szerencsére szeretik, édességnek gyümölcsjoghurt...

Nem szeretném, ha elhíznának, és azt kelljen megélniük, hogy kigúnyolják őket, azért mert van felesleg rajtuk, de ezt nem éheztetéssel, meg minden tiltásával akarom elérni.

Mozgás, normális étkezések mellé bele fér a nassolás, amit ha tiltasz akkor a vége az, hogy dugicsoki készletekből fognak élni...

Ezen a dolgon, amit kérdezel, kedves Kérdező, én is sokat gondolkodtam már, egy vékony kisfiú anyukájaként. A kisbabát, a kisgyereket a védőnő, a gyerekorvos, a szomszéd néni, és még ki tudja ki szerint etetni, etetni, etetni kell, hogy kis husis legyen.

Amikor kb. 5-6 éves lesz, akkor pedig már vigyázni kell a súlyára, rendszeresen sportoltatni, mozgatni kell, hogy leadja, amit felszedett korábban.

Basszus, mi kell ahhoz, hogy belássuk: a kajálás is szocializáció eredménye. Ha hülyére zabálhatja magát kicsiként, milyen alapon mondja neki bárki 6 évesen, hogy ne egyen annyit, amennyi jólesik neki?!

Az én gyerekem nem hajlamos a hízásra genetikailag. Valószínűleg akkor sem lenne husi, ha sokat enne. Eszik, éppen annyit, amennyitől jóllakik. 3 éves, de már különbséget tud tenni étel és nasi, mekis kaja, habostorta között. Tudja, hogy az utóbbiakat alkalomszerűen fogyasztjuk csak, és akkor sem eszünk meg egy tál süteményt egy ültő helyünkben.

Imádja a gumicukrot. Ha kap egy zacskóval, meg tudná enni egyszerre az egészet, de nincs sírás, amikor a felénél azt mondom neki, hogy elég, majd máskor megkapja a többit. Szépen kivesz egy utolsót, és odaadja a zacskót.

Nem így született. Az én felelősségem, hogy tudatosan egyen normális ételt, és tudja, hol a helye az édességnek, hamburgernek (bár ezt utálja).

Egy 3 évesnek nem létezik, hogy 4 virslit kell megennie vacsorára, holott van olyan ismerősöm, aki ezzel dicsekszik... Az a mennyiség már több, mint elég.