Van-e olyan, aki albérletbe szült babát és végül sikerült saját lakásba költöznie?
Nagyon köszönöm az eddigi válaszokat, igencsak elgondolkodtattatok!:) Nagyon olvasnék még más véleményeket is!
Én is úgy terveztem, hogy kb. 24 évesen szülném az első babámat, de nem hiszem, hogy ez bekövetkezne (23 és fél éves vagyok). A párom viszont nagyon ellene van az ötletnek. Mit mondhatnék neki?:S
én a "saját" házunkba (hitelre természetesen) szültem a lányomat 23 évesen.
Nem terveztük még őt, de összejött, és hát akkor mit lehet csinálni? :)
Pont akkor vettük a házat, mielött terhes lettem.
Úgy terveztem ,h 30 éves korom körül fogok szülni, mert akkor már kialakul valamiféle egzisztencia, mivel akkor éppen lakástakarékokat is fizettünk a férjemmel, plusz a házrészlet, plusz személyi hitel (önrésznek illetve foglalónak vettük fel) hát, eléggé le voltunk terhelve anyagilag, ahhoz képest, hogy kerestünk vagy 70-80 ezret fejenként (6 éve). Szülők abban segítettek minket, h anyu kifiztte az ügyvédet, szőnyeget, pvc padlót vett, anyósom meg függönyt, karnist, segített ablakot festeni.
Ja, ráadásul idegsebészeti műtéten is átestem mielött terhes lettem, ugyhogy elég mozgalmas időszak volt a 2005.
Egyébként a kérdéshez visszatérve, szerintem nem feltétlen kell megvárnod, míg lesz saját lakás, ha ugy érzed, jöhet a bébi, csak azért legyen 2-3 év munkaviszony, hogy tgyást,gyedet kapj, és ne csak 1 évre (ha csak 1 évet dolgozál, 1 évig jár a gyed is)...
max. 1-2-3 évvel kitolódik a saját fészek vásárlása...
Anyukáddal ne nagyon törődj ebben a kérdésben, Te érzed... ha én is anyura hallgatok, még most se lenne gyerekem (28,5 évesen), később, meg ki tudja, mien nyavalya jön rám (a mai világban bármi előfordulhat), és azért nem lehet vagy nehezen...
Még a második babónk is albérletbe született, két hónapja élünk saját lakásban, a nagyobbom 3, a kicsi 1 éves most. Ja és a gyerekeket egyáltalán nem zavarta meg, hogy elköltöztünk. A háromévesnek el kellett magyarázni, mi is az a költözés, attól tartott csak, hogy a cuccait a régi lakásban hagyjuk. :-) Amikor megnyugtattam, hogy mindent viszünk, akkor már izgatottan várta a dolgot.
A kicsinek szerintem fel se tűnt, hogy hetekig dobozoltam a régi házban, egyik nap este még a régi szobájukban fektettem le aludni a kiságyába, másnap már az új helyen - ugyanúgy aludt, mint mindig. :-)
Egyem meg de édes!:) Köszönöm az új válaszokat is! Akkor úgy tűnik, hogy nincs más hátra, mint előre és dolgozni még pár évet.:)
Remélem, ha már több megtakarításunk lesz, akkor a páromat is könnyebb lesz meggyőzni, hogy ne várjunk a saját lakásra.
16.34-es vagyok, azt szeretném még mondani, hogy azért nagyon gondoljátok át, meddig vártok a babával. Minél fiatalabbak vagytok, annál több az esély, hogy gond nélkül megfogan és egészséges lesz. Van rá példa nem is egy az ismerősi körömben, hogy későn akartak babát vállalni és akkor már nem jött össze. Persze nincs garancia, hogy ha később nem lett baba, akkor korábban lett volna, de azoknak a pároknak, akik ebben a cipőben járnak, mindig ott van a gondolatukban: ha nem várunk, ha nem akarunk előbb lakást, kocsit, akármit, akkor esetleg lenne gyerekünk...
Nekem szerencsém van, elsőre összejött mindkét babóm, most tervezzük a harmadikat, de elgondolkodom néha, miért nem szültem korábban, csak 29 évesen? Sok gyereket szeretnénk, vajon mennyi fér még bele?
Egy babának persze szeretne az ember mindent megadni. De hidd el, legelsősorban szeretetre van szüksége! Nem érdekel egy gyereket, hogy milyen márkás ruhája van, csak kényelmes legyen és ne fázzon benne. Nem vágyik a pici gyerek extra játékokra - mi nem élünk rossz anyagi körülményben, csak azért most vettünk házat, mert nem akartunk hitelt, meg nem volt biztos, hogy a párom munkája hová szólít minket, szóval nem gond megvenni a gyerekeknek a játékokat sem, de mindig akkor a legboldogabb a kis pofijuk, ha valami kis vacakkal játszunk és anya vagy apa is leül velük. :-)
Rengeteg cuccot vettünk használtan a gyerekeknek, pedig hidd el, telt volna újra is, csak minek, amikor újnak kinéző babakocsit tudtunk venni töredék árért, vagy hibátlan etetőszéket, járókát fillérekért, ismerőstől... Szóval szerintem a babavállalás nem elsősorban anyagiak függvénye. Persze az ember ne szüljön, ha ennie sincs mit, de ahogy olvasom, nálatok ilyen probléma nincs. Sokan élnek saját házban, amire már alig bírják fizetni a hitelt, az ugyan mivel jobb, mint egy albérlet? Ha viszi a bank, minden bukott...
A kisbabánál pedig drágább nincs a világon. :-)
17:14-es válaszában minden benne van,szivleld meg :)
Amit mondott,azzal kapcsolatban csak úgy eszembe jutott: Az én lányom az üres tusfürdős flakonnal, kupakkal olyan jól játszik, mint egy bármilyen drágább játékkal sosem :)
Egy elöbbi vagyok
Kedves utolsó válaszoló! Még a hideg is kirázott attól, amit írtál, olyan jó volt olvasni.:) Az azért biztos, hogy most már egy kicsit másképpen látom a dolgokat, mint eddig. Végül is egy pici babának tényleg olyan mindegy, hogy saját lakásunkban él-e vagy albérletben. Viszont egy bizonyos anyagi biztonságot mindenképpen szeretnék megteremteni magunknak, bár most sem élünk rosszul és ha kicsit odafigyelnénk, akár még félre is tudnánk tenni, és ha a gyerek 4 éves lesz mire saját lakásunk lesz az is olyan mindegy.:) Köszönöm mindenkinek!
Volt valaki, aki azt mondta, hogy ne hallgassak anyukámra. Neki csak annyit mondanék, hogy persze ezt tudom ésszel, hogy nem feltétlenül ő kellene, hogy hatással legyen rám, de ezt még könnyebb mondani, mint megtenni. Ő azért tart ennyire attól, hogy gyereket vállaljak albérletbe, mert ő csak 17 volt mikor megszülettem (se munka, se lakás, se félretett pénz, semmi), és ugyanígy volt a testvérével, a nagyimmal, a dédimmel...szóval ezt vetíti ki rám. Ésszel tudom, de nem szeretnék csalódást okozni neki, mert nagyon közel állunk egymáshoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!