A nagyik néha-néha elviszik a fiam,azzal a mondattal hogy én pihenjek,mert fordítsam magamra ezt az időt amíg a gyerek náluk van. Lelkiismeret fúrdalás e miatt?

De a nagyik jönnek amikor ők gondolják és viszik ha akarod ha nem? Vagy te szólsz nekik, vagy megbeszélitek hogy ekkor és ekkor jó lenne ha jönnének? Mert azért nem mindegy.

Én ha csak úgy maguktól jönnének biztos nem adnám oda. Hagy döntsem már el én hogy mikor kéne egy kis szabadidő erre vagy arra és akkor vihetik.

Persze ez nagyitól függ, hogy akaratos vagy sem, meg hogy milyen a kapcsolat stb.

Én mindenesetre nem tudtam a lányom másra bízni soha, egyedül az apukájára ha úgy alakult. Mármint se úgy nem tudtam hogy vállalták volna, de amúgy se hiszem hogy adtam volna. Persze mostmár két éves és járogat bölcsibe, na hát én az elején sírtam itthon, de mostmár jobb kicsit. Valahogy így már könnyebb rokonnál hagyni is, bár nem nagyon marad. Bár ha kisgyerek van akkor nincs gond. De a bölcsibe érdekes módon nem volt gond.

Én úgy gondolkodtam hogy két évig otthon vagyok az a dolgom, aztán majd ha mennem kell dolgozni úgy is rájuk leszek kényszerülve. Meg igazából úgy is most tudja majd elkezdeni érteni értékelni ezt a nagyi stb dolgokat. Járni amúgy jártunk hozzájuk, tehát a kapcsolat kialakult, csak épp ott nem hagytam. Lehet kicsit önző vagyok, voltam, de én nem tudtam megtenni, nem ment. De valószínű közrejátszhatott ebben az is hogy nekem nem volt anyukám, apukám, jobban mondva nem ő neveltek fel. Felém se néztek. És hiába egy anyát nem pótol senki és semmi szerintem, pláne amióta gyerekem van tudom ezt.

De a lényeg hogy mostmár könnyebb elengednem, bár néha még rámjön a szomorúság még a bölcsi miatt is, de aztán próbálom a pozitív oldalát nézni, hogy kell egy kicsit anya nélkül is lenni, így lesz majd talpraesett, így fogja majd megállni a helyét. Remélem így is lesz!!!