Normális ez? Mindenki "lenéz"!
Sziasztok! Pár hete volt egy vetélésem, teljesen padlón vagyok, készültünk rá nagyon. Páromnak már van egy gyereke, előző kapcsolatából, de szerettünk volna egy közöset, aki velünk éli a mindennapjait. Amikor hazajöttem a kórházból, megbeszéltük, hogy pár napig ne hozza a gyereket, én is tudjak pihenni. Sajnos már 19.hétben jártam. :(
Ma hozták, és szó szerint undorodok tőle. Tudom nem szép dolog, de sem a hangját, sem a látványát nem tudom elviselni. Persze, most én lettem a szar ember, és nem szól hozzám sem párom, sem az anyja. Teljesen kikészültem. :(:(
Azthiszem, hogy értem mit érzel és azt is miért.
Amikor a mi kisbabánk elment tavaly októberben, mi is nagyon megszenvedtük, de együtt. Egy férfinak teljesen más ez az érzés mint egy nőnek, mégha ő is elvesztett egy gyermeket.Hálistennek nálunk nem volt undor, szépen is néztünk volna ki ha elfordulunk a kislányunktól..sosem bocsájtottam volna meg magamnak és a férjem sem magának.
Ami benned van azt viszont én megbocsájtanám; tudat alatt benned van nemcsak a gyermeked elvesztése, hanem az is, hogy a párodnak van neked még nincs.
Tényleg ahogy előttem írták, gyászold meg rendesen de utána engedd el, az emlékeidben pedig őrizd meg mert belebetegszel!
Ezért nem hiszek abban, hogy működhet egy ilyen kapcsolat.
Keress magadnak olyan párt, akinek nincs gyereke. Mert ez a jővőben sem fog változni. Hiába lesz később közös gyereketek, akkor meg azért fogsz undorodni a párod gyerekétől. Van aki elbírja viselni a párja gyerekét, te nem vagy ilyen.
Nyilván erre rájött a párod az anyja és a lelked mélyén te is. Beszéljétek meg és kezdj új életet és legközelebb ne olyannal, akinek van már gyereke.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!