Mit gondoltok arról ha valaki netes oldalon kér pl. gyerekruhát, cipőt, játékot, pénzt?

Hát, nekem a neten történő pénz kéregetésről megvan a véleményem... Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, hogy rosszat feltételezek mindenkiről, de annyi csalóról hallani manapság...

Hozzánk is szoktak becsengetni kéregetők, hogy ilyen meg olyan beteg kisbabának gyűjtenek. Mi ilyenkor megmondjuk, hogy nekünk is van picibaba, úgyhogy inkább rá költjük azt a keveset, amink van. Lehet, hogy mi vagyunk rossz emberek, de mi nem adakozunk.

Mármint igyen?

Mi konkrétan egy gyermekotthonnak szoktuk odaadni a használt ruháimat (165 centimmel simán jó a tinikre), és majd ha nagyobb lesz a babánk, akkor a kinőtt babaruhákat is oda adományozzuk majd (sajnos nem lehet több gyermekünk...).

De csak így, ha neten kérné valaki, nem adnám ingyen.

(első)

Első körben megsajnálom, másodikban már bizalmatlan vagyok...

Van tapasztalatom. Volt itt egyszer egy anyuka, akinél elfogytak a gyerekek pelenkái és pár napig nagyon megszorultak. Nekik tudtam segíteni. Valódi volt a probléma.

Mi is személyesen adjuk inkább oda az ismeretségi körben lévőknek, mert nem bízom a netes hirdetésekben.

Bár egyszer jól kipanaszkodtam itt magamat, mert nagyon bántott, hogy megszólták a bölcsiben a kislányomat (nagyon nem élünk fényesen és bár igyekszünk mindent megadni nekik, nem járnak full divatosan, sőt, mondhatni inkább viseltesen. Nem szakadtban-foltosban, hanem régi tipusúban, divatjamúltban, de mindig tisztán-rendezetten... meg amúgy is, bölcsibe játszani akkor sem adnék rá többezer ft-os holmikat ha megetehetném. Na mindegy, szóval rosszul esett, hogy beszóltak és itt panaszkodtam ki magamat. Erre fel egy nagyon kedves anyuka felvette velem a kapcsolatot és küldött nekünk egy csomagnyi nagyon szép holmit. Szóval nekem személyes tapasztalatom, hogy lehet igazság ha valaki azt állítja magáról hogy nem telik szebbre-többre. Mondjuk én nem ilyen céllal írtam ide, és meg is lepett hogy ilyen végkifejlete lett a dolognak. Persze nagyon örültünk a holmiknak, a kislányom különösen :-) És nagyon jó volt megtapasztalni, hogy vannak még segítőkész emberek.

De a kérdéshez visszatérve: mi is továbbadjuk a használható holmikat, mert ugyanúgy, ahogy mi nagyon örültünk nekik, más családban is így lesz, és szeretem tudni, hogy valóban oda kerül ahol igazán hasznát látják. Mert akármennyire is nehezen élünk, vannak akik nálunk is nehezebben... nekem jó érzés, hogy erőmhöz-lehetőségemhez mérten tudok segíteni rajtuk, mégha csak ruhákkal is.

De pl a kisméretű ruciknak nagyon tudnak örülni a kórházakban, tipegő méretnek a bölcsikben. A védőnők biztos tudnak rászoruló családot említeni.

Egyébként a saját fülemmel hallottam a játszótéren, hogy az egyik anyuka azzal dicsekedett, hogy az egyik rokona egy anyaotthonban dolgozik, és rengeteg gyerekruhát "juttat" nekik kéz alatt, mert szétbontják az adománybálákat és még az ottlakók előtt kiválogatják, és hogy ő havi szinten sokezer ft-ot kiárul ebből teszveszen.

na mit szóltok?

Ezen az utolsó történeten akadtam meg...

Magyarul van olyan, aki a mások számára juttatott adományból pénzt csinál magának? Na neeee...

Van aki leleményesnek, "jó üzletasszonynak" is gondolhatja, de én el sem tudom képzelni, hogy viszi rá a lélek.