Lehetne egy kérdésem, abortuszon átesett nőkhöz?

15 éves voltam.

Gondolom magyarázni nem kell. A felvilágosítást hírből sem ismertem. Faluban nöttem fel, ott tabu volt. Anyukám nem beszélt erről. A 7-es tananyagból meg egyszerűen kihagytuk.

De nem hibáztatok senkit, hiszen én voltam ott. Én sem akartam (nagyon szegények voltunk) és az apuka sem. Előtte 1 évig jártam a sráccal, és utána még 1-ig.

Lepontoztok, de """jól""" döntöttem. Gyerek nem nevelhet gyereket szegénységben. Végzős vagyok természettudományon és házas. A babával mindezt nem tehettem volna meg.

Tavaly januárban történt. 30 éves voltam, egyedül neveltem a kisfiamat nagyon nehéz körülmények között. Semmilyen segítséget se családtól se barátoktól nem kaptam. Senki egy percet nem vigyázott a fiamra, nem adott neki még egy csokit sem pl. mikuláskor...

Attól a férfitól estem teherbe, aki a kisfiam apja is volt és mindössze egyszer voltunk együtt védekezés mellett. Az egész teljesen szürreális volt...

Az apa már az első gyerek érkezésének hírére kereket oldott. Én voltam a hülye, hogy adtam neki két és fél évre rá még egy esélyt (reméltem, hogy lesz apja a fiamnak). De amikor elmondtam, hogy másodszor is sikerült összehoznunk a picit, azonnal közölte, hogy akkor ő kivándorol...

Az AB után egy évvel még mindig nem találtam munkát, pontosabban csak olyat találtam, aminél a fizetésem felét elvitte a bébiszitter, mert soha senki nem ment a kicsimért a bölcsibe, oviba...így végül anyaotthonba kerültünk. Most már kiköltöztünk, találtam munkát és próbálok fenntartani egy albérletet. Bár most épp fő a fejem a következő havi lakbér fedezetét még nem tudom honnan fogom összeszedni.

Szóval ha akkor megtartom a babát, akkor most még ennyi sem lenne. Még azt sem tudom, hogy hol lett volna a fiam akkor, amikor vizsgálatokra kellett volna mennem, amikor a kórházban szültem volna etc...aztán meg nem egy, hanem két kicsivel kellett volna mennem az anyaotthonba (ahol egyébként volt olyan anya aki 7 gyermekével élt).

Mostanra már a fiamat is elveszítettem volna és még ez a kis munkám és lakhatási lehetőségem se lenne, mint ami most van.

Ezért sajnálom, de mégis tudom, hogy jól döntöttem.

Akkor döntöttem volna másként, ha lett volna munkám, ha lett volna biztos lakásom, ha lett volna bárki, aki csak egy kicsit is segített volna. De nem volt.

utolsó vagyok...

Az illegális rész lemaradt. Nem illegális helyre nem mentem volna. Külföldre sem. (teszem hozzá 1fillérem sem lett volna fizetni érte vagy eljutni külföldre).

Megszültem volna. De akkor mostanra két gyerekemet nevelné más én pedig felkötöttem volna magam.