Akik tanulnak baba/gyerek mellett, azoknak nem volt nehéz az első időben otthagyni a gyereket több órára?

3 hónapos volt a nagy, mikor nappalin (!) kezdtem tanulni, sírva hagytam ott heti 2-4 órára másra (nem bíztam az illetőben). Második félévben inkább magammal vittem órára (tanárok még örültek is, no meg a csoporttársak), közben védekezés mellett terhes lettem "Ketteskével", így a nagy hasamon kenguruban az első baba, második meg bent rugdosott, izgi volt :).

Most ősztől már levelezőn leszek, még 1 hónap van szülésig (hivatalosan), így Apa meg a 2 gyerkőc jön velem suliba, szünetben szoptatok, majd meglátjuk hogy alakul.

Otthagyni nem nehéz egy 1 éven felülit (legalábbis 1000x könnyebb, mint egy anyatejes 3 hónapost, még ha csak 1,5 órára is, ő sem fogadta el soha a cumisüveget, hiába fejtem neki).

Amivel vigasztaltam magam: nem magamért csinálom, és a gyerektársaság talán neki is jót tesz, és jobban értékeli az Apával és velem töltött időt.

Szóval én még volt, hogy 5 hós kora körül is sírva hagytam ott (mert már értette, hogy "anya elmegy", de azt nem ,hogy "anya visszajön"). Utána meg jött velem :).

Minden jót nektek :)

Bár már régi topik, de írok kicsit.

Ősszel kezdtem a fősulit, távoktatásban, januárban szültem, vizsgaidőszakban. Még nem volt 2 hetes sem, mikor először Apukára maradt 3-4 órára, vizsga miatt. Azóta heti egy-egy nap hasonlóan alakul, ha értelmes órám van. Közösségbe még nem vinném, Apu kezében pedig tudom, hogy jó helyen van.

Tejecske meg mindig van elrakva. Nappalin ezt már nem tudnám elképzelni, de estin se nagyon. Így terveztük és eddig egész jól működik.