Volt olyan helyzet amikor nagyon jót nevettél a gyermekeden?

Őszintén mondom, amióta beszél azóta több ilyen is van...nap mint nap megnevettet,és moatmár igen fejlett szókincse van, sokszor a döbbenettől a lélegezetm is elakad...

Tényleg mindennapos,és sokszor nem is az a vicces csupán amit mond,hanem az ahogy gesztikulál hozzá,meg a hanglejtése...

Igazabol meg nem sok mindent mond a lanyunk, de jokat tudunk kuncogni rajta.

Jatszik a babajaval: leulteti a babat es magyaraz neki babanyelven.Egyszer csak felhaborodik es el kezd nagyon magyarazni.Meg a mutatoujjat is razza hozza, mint amikor en szolok, ra, hogy a konektort nem szabad kapcsolgatni.

Amikor felveszi es ringatja es dudoraszik neki mint amikor en altatom.Bufizteti es megszagolja a feneket es kozli, hogy puuuu.

Imadom, hogy mennyire szereti a babajat es nagyokat lehet nevetni azon, hogy milyen arcokat vag hozza es hogy mennire ugy viselkedik mint en vele.

A lanyom a legjobb tukor nekem :)

Nemsoká 3 éves a lányom, nagy dumaláda. Egy füzetbe jegyezgetem a sok-sok benyögését, túl hosszú lenne mindent bepötyögni, most csak 1-2 viszonylag frisset írok:

Durcás-szomorkás képpel jár-kel a lakásban, megkérdem tőle, mi baja:

- Azéjt vagyok szomojú, mejt nem segítettem neked...

- Miben nem segítettél kincsem? (tényleg naqyon játszott amikor az előbb teregetni hívtam, gondoltam most utólag bánja...)

- Hát labdáznod, anya! - mondja még mindig szomorú képpel a művésznő. Nekem sikerült megállnom, hogy röhögjek.

- Szeretnél labdázni?

- Igen! - szól mostmár vigyorogva - Csak nem tudtam, hogy jáméjsz-e, de mostmáj biztosan...

Néhány hete kettecskén autóztunk át a városon, és az egyik kereszteződésben láthatósági mellényes rendőrök irányították a forgalmat (mostanában ez elég gyakori volt az Eu-konferenciák miatt). Várunk-várunk, egyszercsak beszól hátulról: - Ez a zöldjuhás is minek integet ott, ahelyett hogy féljeállna!

Fagyizó pultjánál a néninek:

- Én egy gombóc epjeset kéjek, anya, te vaníliásat? Igen.. és te apa? Tudod, kolbászos nincsen!

Kora reggel ébredés után murizunk az ágyban, egyszercsak felsóhajt:

- Anya, én olyan huncut vagyok, pedig még a szememet is alig nyitottam ki!

Nemsokára 3 éves lesz a fiam.

Valamelyik hétvégén rohan hozzám a fürdőbe amikor a hugit fürdettem, és közli, hogy siessek mert jön a helikopter. Nem tudtam miről beszél, de már rohant is vissza a nappaliba. Nemsokára újra kiabál, hogy itt a helikopter. Fülelek, nem hallok semmit. Kikiabálok, hogy milyen helikopter van itt? Két dolgot hallottam egyszerre, apa hatalmas röhögését és a fiamat, ahogy mondja hogy hát a szemüveges helikopter. Kimentem és akkor kezdődött a Harry Potter.

Tudja, hogy a tesó anyatejet eszik. Erre közli, hogy Ő meg kér hűtőtejet.

Szórakozott, és hiába szóltam rá, hogy baj lesz nem hagyta abba, és hát beverte a fejét a szekrénybe. Kicsúszott a számon, hogy most tökkel ütött lett a szekrény. Amikor apa hazaért, közölte vele, hogy felrobbantotta a szekrényt.

Egyre több ilyen van. Imádom, ahogy utánoz minket/leginkább engem, mert ugye én vagyok vele.

Szóval mikor reggel felkel, kapcsolok neki mesét és csinálok egy kakaót, beviszem a kakaót, láthatóan bele van bambulva a mesébe, rám néz: "Anya tedd le nyugodtan! Még alszom! :)"

(én szoktam neki mondani, mikor megissza, hogy tegye le nyugodtan az üveget, ne kelljen odamennem elvenni)

Többször sikerül beütnie a fejét, ezért Bucikámnak hívom. Egyik nap nekem is sikerült a szekrényajtóba bevernem a fejem, rögtön odaszaladt, megölelt... "Jajj Bucikám figyelj oda!"- és adott rá egy puszit.

Néha nem akar rágni rendesen, sok kekszet, mogyorót, vagy csak ebédet bevesz a szájába, de már nem marad hely, hogy forgassa, megrágja és csak tartogatja a "pofazacskójában", ilyenkor szoktam rászólni, hogy keveset vegyél, jól rágd meg stb stb.... Éppen ma eszegettünk mogyorót mesenézés közben, mikor rám szólt "Anya ne csináld, ez túl sok, kevesebbet vegyél be!"

Húúú és még sok van és remélem minél többet le tudok még jegyezni, hogy egyszer neki is megmutathassam.

2 éves legény anyuja

Ez pont tegnap volt: a fiam újabban megszerette a Fifi rajzfilmet, és abban mondják többször is, hogy komposzt. Na, tegnap a gyerek épp ezt mondogatta, hogy kell a komposzt ehhez meg ahhoz, én meg kíváncsiságból rákérdeztem, hogy tudja-e mi az. Na, olyan lesújtó pillantást kaptam, hogy csak na, a következő szavak kíséretében: "Anya, ezt inkább neked kéne tudnod, nem? Te vagy itt a felnőtt."

Gondoltam is magamban, ez a gyerek azért eléggé az én fajtám, általánosban én a tanítónéninek mondtam hasonlót, amikor megkérdezett valamit :D