Mik voltak kisgyermekeitek legjobb aranyköpései?

25 hónapos a lányom. Keményen edzünk (edzenénk) a pelus elhagyására. Értelmes , okos kislány, tudja mit szeretnék, de hát makacs a szentem.

Aztán elkapott a méreg és megkérdeztem tőle: Lányom miért jó neked ezer fokban a pelus?

Válasza: Anyuka neméjted? Pejus biztosságos.

Majd hanyatt dobtam magam :) Így most már 1000% hogy érett a szobatisztaságra, csak kényelmes a nagysága. Reméljük a bölcsiben érvényesülni fog a csordaszellem és hamar leszokik. Én már nem kínlódok vele.

Nemsoká 3 éves a lányom, nagy dumaláda. Egy füzetbe jegyezgetem a sok-sok poénját, túl hosszú lenne mindent bepötyögni, most csak 1-2 viszonylag frisset írok:

Durcás-szomorkás képpel jár-kel a lakásban, megkérdem tőle, mi baja:

- Azéjt vagyok szomojú, mejt nem segítettem neked...

- Miben nem segítettél kincsem? (tényleg naqyon játszott amikor az előbb teregetni hívtam, gondoltam most utólag bánja...)

- Hát labdáznod, anya! - mondja még mindig szomorú képpel a művésznő. Nekem sikerült megállnom, hogy röhögjek.

- Szeretnél labdázni?

- Igen! - szól mostmár vigyorogva - Csak nem tudtam, hogy jáméjsz-e, de mostmáj biztosan...

Néhány hete kettecskén autóztunk át a városon, és az egyik kereszteződésben láthatósági mellényes rendőrök irányították a forgalmat (mostanában ez elég gyakori volt az Eu-konferenciák miatt). Várunk-várunk, egyszercsak beszól hátulról: - Ez a zöldjuhás is minek integet ott, ahelyett hogy féljeállna!

Fagyizó pultjánál a néninek:

- Én egy gombóc epjeset kéjek, anya, te vaníliásat? Igen.. és te apa? Tudod, kolbászos nincsen!

Kora reggel ébredés után murizunk az ágyban, egyszercsak felsóhajt:

- Anya, én olyan huncut vagyok, pedig még a szememet is alig nyitottam ki!

nekem ugyan már nem kisgyerek (13 éves) de így is vannak vicces (be)szólásai :)

Ő: mikor lesz kaja?

én: háát nem tudom, M. (nagytesója) felkelt már?

Ő: megnézem [bemegy a tesó szobájába, csörömpölés, majd egy hangos "B_MEG!". fapofával kijön] már nem!

és a klasszikus "második dackorszak"

én: [reggel ébresztgetem] Kelj fel, már hét óra!

ő [de még a szemét se nyitotta ki] NINCS IS!

(4 éves)

- Anya, én már öreg vagyok?

- Dehogy, te még kisfiú vagy.

- Akkor jó. De te akkor már tényleg jó öreg lehetsz.

(belépünk egy boltba, gyerek a lehető leghangosabban megszólal)

- Olyan büdös van itt, BIZTOS VALAKI PUKIZOTT!

(orvosnál, mellettünk másik anyuka ül nagyon pici babával)

- Ennek a babának lányos ruhája van, akkor ugye lány?

(anyuka mellettünk mondja, hogy igen, kislány)

- (gyerek totál elképedve) Néni, biztos vagy benne? Jól megnézted??

Kezdettől fogva írom kisfiam "alkotásait". Volt nagyon sok, amin rengeteget nevettünk, most csak párat bemásolok:

14,5 hónapos korában egy délután megbeszéltük apával, hogy kimegyünk havat lapátolni. Bocikám hozza a cipőjét, mondja: Mennü, mennü (menjünk). Majd készülődünk, öltözködünk, de minduntalan az apja háta mögé akart állni, és onnan vigyorgott fel rá. Párom kérdezi, közben nekem hátat fordít: Mondd már meg légyszi, mi van rajtam hátul, amit ennyire meg akar nézni? Már épp mondtam volna, hogy semmi, mikor kisfiam "megszólalt": PICA!

Na azt a röhögést... :)

15 hónapos korában nagymamáéknál voltunk, ahol új fűtés rendszer van beépítve, ami kicsit érdekes szagokat árasztott az elején. Éppen erős záptojás szagot éreztem, amikor is megkérdeztem: Ki pukkantott? Erre kisfiam, ahogy elvonult előttem, kapásból rávágta: TE! :)

Szintén 15 hónapos korában egyik nap a mániája volt, hogy a 100 db-os építőkocka szettet kiszórja, majd a parkettán csuszatolja össze-vissza. Apukája megunta a dolgot, és mondta: Na most elég volt, búcsúzz el tőle! Közben összeszedte a kockákat, belerakta a dobozába, és feltette a szekrény tetejére. Kisfiam odaállt a szekrény elé, nézett a doboz után, integetett neki, és közben mondta: PÁPÁ! :) Ő csak elbúcsúzott. :)

18 hónapos volt, amikor egyik nap ülök a vécén (pisiltem), kisfiam odajött hozzám, és megkérdezte: AJA! MI AZ OTT? Én visszakérdeztem: Mit akarsz tudni kisfiam, hogy mit csinálok? Erre nemes egyszerűséggel ezt mondta: KAKILSZ. :) Mondom köszi kisfiam, hogy válaszolsz is rögtön a saját kérdésedre. :)

Széttépett egy papírzsepit miszlikbe a nagylegény. Kérdezem tőle: mi ez itt? Kapásból rávágta: KUPI! :)

Jött a szemfoga, így képes volt napközben is óriásit hisztizni látszólag ok nélkül. Egyik hisztinél apa felkapta, bevitte a szobájába, és leültette a székbe: tessék, itt lehet hisztizni. Aztán kijött tőle. Egyszer csak nyílik az ajtó, hiszti sehol, és kisfiam megszólal vigyorogva: HEJJÓ (helló). Na és így haragudj rá. :)

Kisfiam addig kotorászott az egyik szekrényben, míg a szekrényzár ellenére kibányászott egy csomag ízvarázs granulátumos ételízesítőt. Csakhogy szétszórta az egész lakáson. Aztán bejött hozzám a fürdőbe, és mivel elkértem tőle, szófogadóan oda is adta a kezembe a zacsit. Ekkor vettem észre, hogy mindenhol a lakásban az ételízesítő van. De kisfiam, mint aki jól végezte dolgát, leült velem szemben a fürdőszoba szőnyegére, és a zoknijának talpára ragadt ételízesítő darabkákat elkezdte eszegetni, rám nézett vigyorogva, orrát felhúzva, és ezt mondta: FIJOM. :) Mondanom sem kell, minden mérgem elszállt. :)

19 hónapos elmúlt, amikor is Nagypapával ült az asztalnál, és az én picikém zizit eszegetett. Nagypapa megkérdezte tőle: Atikám, nekem is adsz zizit? Kapok én is belőle? Erre kisfiam leoltotta: JÓ, PEESZE, NYUGAJOM! - majd bekapott egy zizit, és csak a következő szemet rakta a nagypapa szájába. Mi meg pusztultunk a röhögéstől. :) Nem tudjuk, honnan vette ezt a dumát, de azóta kedvenc szólása lett, még saját magának is mondogatja játék közben, hogy jóvan, peesze, nyugajom! :)

Szintén 19 hónapos múlt, mikor egyik reggeli pelenkázásnál apja puszilgatja a fiatalember talpát, és meg is szagolgatta viccesen. Kérdezte tőle: na, milyen szaga van a lábadnak? - Gondoltuk rávágja majd, hogy sajt, mert hogy ezt szoktuk neki mondani. De nem ezt mondta, hanem ezt: IJJATOSZ! :)

21,5 hónapos volt, mikor Müllerben ácsorgunk a pénztárnál a sorban. Kisfiam látta, hogy többen figyelik őt, mit csinál. Elkezdte magát produkálni, anyóspajtás kedvenc szavajárását kezdte el mondogatni. AZ ANYÁD KÖCSÖGIT! AZT AZ ŐŐDÖGIT! Én vigyorogva csak ennyit mondtam: félelmetes dumád van, kisfiam. Erre visszaválaszolt: TUDOM! - na itt már a pénztáros is feküdt a röhögéstől.

Szintén 21,5 hónaposan reggel felébredt, éppen nagymamáéknál vagyunk. Elkezd kiabálni az ágyból: MAMA! MAMA! GYEJE MÁJ! NEM ÉÉTESZ SZÓBÓJ! :)

Kisfiam mostanára nagy kamu- és terelőgéppé nőtte ki magát. 22 hónapos elmúlt, és iszonyat gyorsan kapcsol az agya, asszem lesz vele gondunk.

Egyik nap a dolgozó szobában állt az asztalnál, szinte fel sem érte a billentyűzetet, de azért az egyik kezével azon klimpírozott. Másik keze lógott maga mellett, benne alvós rongyija. Ahogy bement apja a szobába, kisfiam villámgyorsan lekapta a klimpírozó kezét a billentyűzetről, és azzal a mozdulattal fel is tette a kutyiját az asztalra, és elkezdett terelni: TÖJJÖM ASZTALT! :)

Nőgyógyásznál ülünk (váró tele), 23 hónapos Lányom megszólal, nem éppen halkan:

- Anya, cipász (csipás) a szemem (ha viszket, akkor is ezt mondja).

- Jó, kitöröltem.

- Anyáé is!

Égtem, mint a rongy, mindenki vigyorgott! :-)