Az emberek többsége miért nem szolgáltat igazságot a szüleinek öregkorukba?

Az öregkort nem véletlenül hívják második gyerekkornak. Az öregek a leépülés kezdetétől ugyanolyan kiszolgáltatottak , mint a kisgyerekek és az érzelmi reakciók is hasonlóvá válnak: általánosság válik bennük a kiszolgáltatottság, a félelem az egyedülléttől , a szeretetéhség. Ha ez nem így lenne , akkor az ember sehogy nem lenne képes visszaadni se a jót , se a rosszat, mert nem ugyanolyan hatást váltana ki. Már elég régen felnőttem , de még mindig úgy érzem ,hogy a szüleim öregségükre semmivel nem fognak többet kapni , mint amennyit én kaptam gyerekkoromban. Rengeteg pénzt fogok rájuk szánni, mert ők is rengeteg pénzt szántak rám: egy luxus otthonban lesznek, ahol külön fogadott ápolójuk lesz, aki csak velük fog foglalkozni. De engem soha nem fognak látni , nem lesznek ott az esküvőmön , és nem fogják soha látni az unokájukat is. Ugyanúgy szeretet nélkül, magányosan és elhagyatottan fogják eltölteni az öregkorukat ,mint ahogy én töltöttem a gyerekkoromat. Az a szerencséjük ,hogy nem vertek , mert minden egyes ütést visszaadnék. Mondjuk apám meg lesz verve 4x, mint ahogy Ő is tette.