Amióta megszültem, úgy érzem már nem szeret a férjem. Valahogy olyan más lett. Van így még valaki?

A kislányunk két éve, májusban született.

Nagyon várt baba volt, hatalmas készülődéssel fogadtuk. Férjem kivette a részét mindenből: vásárlás, bababútor összeszerelés, babakocsi választás. Még 30 hetes sem voltam, mikor beszerelte már az autóba a hordozót.

Aztán megszületett a gyermekünk. Én nem mertem még csak tisztába sem tenni először, azt is ő csinálta meg. Az első 2-3 hétben sürgött-forgott a baba körül. A háztartási dolgokba nem segített, soha előtte sem. De abban segítettek a mamák.

Aztán jött egy hatalmas törés... Jött a nyár és a férjem "bezsongott". Biciklizett a haverokkal, motorozni járt, motoros találkozókon vett részt, horgászott esténként, hamburgerezni járt a Balaton-partra, többször discoba is elment. Nőügy nem volt a dologban, ez biztos.

Én meg itthon főttem a magam levében, magányos voltam, megbántott, elhagyatott és DÜHÖS. Én is menni akartam!!!

Aztán jött az ősz, elnyugodott a környéken is minden és egyszerűen, mintha csak gombnyomásra történt volna, a férjem újra mintaapa lett!!

Azóta is az és azt kell, hogy mondja, elképzelni sem tudok jobb apát a kislányomnak. Imádja, ő a mindene, a kis szerelme. Hatalmas türelemmel és szeretettel bánik vele.

Utólag megbeszéltük az az első nyarat. Elmondta, hogy a kezdeti lelkesedés után egyszerűen nem találta a helyét, nem érezte magát fontosnak és megijedt, hogy a régi megszokott ritmusunk, a nyári mozgalmas életünk véget ért.

Valami ilyesmi érzések kavaroghatnak a párodban is nem?

Talán idővel másképp áll a helyzethez...legalábbis nálunk kellett hozzá idő, kellett hozzá egy-két hónap.