Vágytok ti is néha a régi életetekre?

Nekem is hiányzik a spontaneitás. Hogy ne kelljen mindent az alvásidőhöz, fürdetéshez vagy bármihez igazítani.

De ha belegondolok, akkor nem cserélném el a mostani életemet a régire, csak hát ha visszajönnek az emlékek, akkor azért belegondolok, hogy milyen jó volt, amikor még nem kellett ennyit logisztikázni.

Persze.

Ezért megyük ma el este a párommal bulizni,a két gyrek átmegy a nagyihoz,. Mondjuk nekem anyga már 11 , akicsi 2 múlt, de mi aa 2 gyerek között is buliztunk.

Aztán a 7 végére felmegyünk a gyrekekkel a Bükkbe.

Nyaralani is ugyanúgy jártunk amíg 1 gyerek volt, most már kettővel.

Igaz csöppet sem pihentető, de nagyon szórakoztató tud lenni egy nyaralás.

A hátizsákos túristáskodás mai kicsit hiányzik, de sátorozi ugy ugyanúgy sátorozunk, igaz most már kocsival megyünk, de attól még nagyon jó tud lenni.

ha minden igaz augusztusban is irány Görögország:-)))

Elso valaszolo: gondolod, hogy ettol fugg???

Nem mondom, hogy nincs igazad, lehet, hogy nala ez a megoldas, de nem mindenki gondolkodik ugyanugy.

Szoval a kerdezonek:

neha igen, vannak momentumok, amiken lehetne egy picit javitani.

Egyreszt ahogyan a tobbiek is irtak az hianyzik, hogy spontan csinaljak dolgokat neha. Peldaul ha kapok egy telefont, hogy menni kellene ugyet intezni minel hamarabb, akkor a minel hamarabb nalam legkorabban a kovetkezo nap, mert aznap mar biztos, hogy nem fer bele.

Neha igenyem lenne egy kicsi csendre. Hogy kikapcsolhassak fel orara, legyen 30 perc, amikor nem kell keszenletben lennem, amikor biztosan nem kell abbahagyni, amit epp csinalok. De ez vegulis most is mukodhetne, csak a ferjem kulfoldon dolgozik egy ideje, egyedul vagyok ket gyerekkel, igy nincs, aki felvaltson. Nyilvan ha itthon lenne estenkent, akkor megkapnam ezt a fel orat.

Az is kenyelmes lenne, ha nem kellene mindig rohanni, ha kivetelesen egyedul eljutok valahova. Van, hogy a nagyszulokre bizom oket en pedig kimenos vagyok, de kozben sietesi kenyszerem van. Mindig csak a legfontosabb dolgokat intezem el, sok helyre nem megyek be, nem nezek korul, ahova korabban komotoan bementem akkor is, ha konkret celom nem volt. Nem ulok be inni valahova egy kavet, ha a varosban vagyok, esetleg ebedelni, hanem vagy nem eszek/iszok, vagy veszek egy peksutit, ha nincs sor a peknel es rohanas kozben bepakolom. Egyreszt magam miatt is rohanok, mert nem szeretnem tulsagosan leterhelni a nagyszuloket, masreszt a gyerekek is rajatszanak, mert iszonyatos pataliat csapnak, ha meglatjak, hogy egyedul akarok elindulni. Bar ez is csak atmeneti, nyilvan kesobb valtozni fog, ha nagyobbak lesznek.

A szorakozas reszet nem sirom vissza, mert igy is jarunk idonkent. Azert ritkan mostanaban, mert ugye ritkan van itthon a ferjem, de el-eljarunk szinhazba, moziba, sorozni, vagy konkretan szorakozohelyre tancolni, baratokkal bogracsozni. Normal helyzetben 2 hetente megyunk, de ilyenkor nyaron hetente is, ha meg tudjuk oldani.

Nem vágyom rá. 28 évesen szültem az első babámat, előtte annyit éltem, mint más ember egész életében.

Most jól esik itthon lenni, nem bulizni, babázni, játszani, homokozni, stb.

Egy porcikám sem kívánja a régi életemet, de tényleg.