Kulfoldre koltoznel ebben a helyzetben?

Nem lesz rovid, szoval rakj egy parnat a feneked ala. :-)

Angliaban eltunk evekig a ferjemmel, dolgoztunk mindketten, kozben szuletett ket gyermekunk. En Magyarorszagon kozgazdasz vagyok, mindig is szellemi munkam volt, ott viszont nem dolgoztam a szakmamban. A nyelvtudasom nem volt rossz, de nem volt annyira jo, hogy egybol el tudjak helyezkedni, gyorsan kerestem egyeb munkat, majd mire berendezkedtunk azutan jottek a gyerekek es nem akartam valtani.

Vegul meguntuk, mar nagyon vagytunk vissza, igy hazakoltoztunk. De nagyon hamar kiderult, hogy nehezen elunk meg itt, iszonyatosan fogyott a penz, elment a tartalekunk, adossagaink is lettek. A ferjem kapott kintrol hirtelen egy allasajanlatot, gyorsan megbeszeltuk, hogy fogadja el, visszamegy, elokesziti a terepet es megyunk mi is utana.

Nah, ez volt tavaly szeptemberben. Es meg azota sem tudtunk utana menni... Merthogy a terepelokeszites az lett volna, hogy az adossagokat kinullazza, tartalekot kepez, annyit, amennyi elotte volt, beruhaz akkora lakas, vagy hazresz berlesre, amekkoraban elferunk, elintezzuk kozben az atjelentes (csaladi potlek es egyeb tamogatasok szempontjabol), stb. De annyira lassan haladt a folyamat, annyi akadaly es hirtelen kiadas jott kozbe, hogy idaig elhuzodott a dolog.

En kozben lemondtam a kikoltozesrol teljesen, az osszes kedvem elment tole, nagy nehezen eljutottunk odaig, hogy a nagyobbik gyerek mar mehetne oviba, a nagyszulokkel megbeszeltem, hogy a kisebbikre vigyaznak, en is ismet dolgozhatnek a szakmamban, amit mar nagyon-nagyon varok, mert szeretem. Kozben valamennyire begyorsultak a dolgok kint is, mire ezt en megalmodtam. Ugy nez ki, hogy nyar vegere a ferjem is haza tudna jonni, de csak nagyon pici tartalekkal. De akkor tenyleg egyutt lehetnenk itt mar osszel, mindketten dolgozhatnank a gyerekek mellett is, de nyilvan ugyanazt az eletet elnenk, mit a legtobb gyermekes csalad: lakashitel, szamlafizetes, mokuskerek a kovetkezo 20 evben minimum, izgulnank, hogy nehogy elromoljon a mosogep, stb. Nem keresnenk rosszul, de nem is vinnenk haza milliokat, szoval igy is 100%, hogy honaprol honapra elnenk.

Most viszont, hogy tisztazodik a kinti helyzet a ferjem megint felhozta a temat, hogy menjunk ki.

Szamitasai szerint 3-4 ev alatt tudnank annyi tartalekot kepezni, hogy hitelmentesse tegyuk a kesobbi magyarorszagi eletunket, elfelejthetnenk a lakashitelt. Ez nagyon jol hangzana, de mi nem vagyunk azok a fajtak, akiknek minden terv szerint alakul, mar azon is meglepodnek, ha az o szamitasanak a fele osszejonne, mert ugyis mindig tortenik velunk valami. De vegulis ha a fele osszejonne, meg azzal is elorebb lennek, ez teny.

De:

igy en a kovetkezo 2 evet meg biztos, hogy otthon toltenem a gyerekekkel, nem tudnek a szakmamban dolgozni. A nagyobb gond, hogy all a hatamon a szor, ha arra gondolok, hogy ismet ott kell elni, jo volt egy darabig, de a vege mar nem volt szep, most sem elvezem (neha jarunk ki 1-1 honapra).

Gondolkodom azon, hogy a szakmai hianyerzetemet talan ki tudnam kuszobolni tanulassal. Elso korben mindenkeppen keresnek tamogatott nyelvtanfolyamot, hogy visszarazodjak, fejlodjek. Azutan pedig elmehetnek ott egy rovidebb tanfolyamra, ha nem is szereznek ott is gazdasagi diplomat, de talan 1 eves tanfolyami kereteken belul tanulhatnek penzugyet, konyvelest, utana megprobalhatnek ott elhelyezkedni vegre szakmaban. Igy talan sikerulne kitolteni azt a harom evet, hogy ne erezzem magam haszontalannak ott sem es vegulis hatranyom nem szarmazna belole akkor sem, ha Magyarorszagon lennenk ismet es itt kellene munkat keresnem.

De a szivem maradna. Mindketto mellett vannak ervek, ellenervek.

Te hogyan dontenel?