Miért néznek le hogy 15 évesen szültem?

Bocs, ha megbántalak az őszinteségemmel, nem személyesen neked szól, csak leírom, hogy én mit gondolok erről. Szóval ha hallok valakiről, vagy találkozok valakivel, aki mondjuk 14-15-16 évesen szült, akkor nekem úgy alapvetően nincs róla jó véleményem. Azt ugyanis nem tartom felelősségvállalásnak, hogy valaki úgy dönt, megtartja a babát, hiszen ennyi idősen az embernek még nincs annyi belátása, mint egy felnőttnek. Nem úgy dönt, hogy teljesen tisztában lenne a következményekkel, hiszen honnan is lehetne velük tisztában? Ez egy érzelmeken alapuló döntés, aztán vagy szerencséje lesz, vagy sem, de ezt nem tudhatja előre. Vannak, akik jó szülők lesznek már nagyon fiatalon is, míg mások pár hónap vagy egy két év után megunják ezt a szülősdit, és nem foglalkoznak már érdemben a gyerekkel. Plusz azt sem tartom szerencsésnek, hogy ilyenkor értelemszerűen a nagyszülőre hárul a felelősség legjava. Miközben ha akart volna mégegy gyereket, szült volna ő maga. Így viszont kvázi rá lett kényszerítve a dolog, hiszen melyik nagyszülő mondaná azt, hogy nem érdekli a lánya meg az unokája? Aki ezt mondaná, azt épp úgy megszólnák, lenéznék.

VISZONT: A te esetedben már nem éppen időszerű rólad ilyet mondani, tekintve, hogy már nagy a lányod, tisztességgel nevelted idáig, és neveled a mai napig, egyszóval te már bizonyítottál. Bizonyítottad, hogy valóban jó döntést hoztál, tényleg megálltad a helyed, mint szülő, még akkor is, ha anno felelőtlenül viselkedtél azzal, hogy védekezés nélkül éltél nemi életet. Szóval így, ennyi idő elteltével nekem egyetlen rossz szavam nem lenne rád, hiszen mindenki láthatja, hogy nem csak annyi volt számodra a gyerekszülés, hogy "jaj de cukiii pici baba", hanem amit vállaltál, azt teljesítetted is.

Ettől függetlenül nem tartom jó dolognak a kamaszkori gyerekszülést, és nem csak azért, mert úgyszólván az embernek ilyenkor még semmije nincs hozzá, hanem azért is, mert a tinikor is egy fontos fejlődési szakasza az életnek, amit a maga teljességében kell(ene) megélni. Ezt gyerekként anyává válva nem igazán lehet, és ezeket az éveket nem lehet már bepótolni (bár van, aki megpróbálja, csak az már egyrészt nem ugyan az, másrészt kissé szánalmat ébresztő, amikor egy 30 körüli nő elkezd tinik módjára viselkedni). Nem azt mondom, lehet valaki így is kiegyensúlyozott ember a későbbiekben, de ez elég ritka.

Ja, még annyi, hogy anyukádat nem igazán értem, hogy miért szólják meg, pláne ennyi évvel később. Hiszen ő aztán tényleg felnőtt volt, amikor vállalta a felelősséget, még ha nem is teljesen önszántából (értem ezt arra, hogy a baba megtartása a te döntésed volt, nem az övé).

A lányodat viszont sajnálom, hogy ez miatt lenézik, de sajnos ez már csak hozzá tartozik. Igaz, ő az egyetlen kb. aki erről a dologról egyáltalán nem tehet, de sajnos ilyenek az emberek. Sokakat lenéznek a "származásuk" miatt. Azt is, akinek nagyon fiatal az anyukája, azt is, akinek "nagyon" idős, vagy akinek nincs apja, vagy akinek szegények a szülei. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Ő is csak annyit, hogy bizonyít. Bizonyítja, hogy ő így is megállja a helyét. Elég szomorú dolog, hogy valaki születésétől kezdve hátránnyal indít, és mindig többet kell bizonyítania, mint másoknak, de azt hiszem, erről az a nagyon kevés (mert tényleg nem sok van) cigány értelmiségi tudna mesélni, akik a mélyszegénységből küzdötték fel magukat. Na nekik még durvább lehetett. Ismerek pár ilyet. Ehhez képest a te lányodnak még könnyű dolga van, hiszen aki nem ismeri, első ránézésre meg nem fogja mondani, hogy hány évesen szülted, nincs a homlokára írva.

Nagyanyáink korában is az ilyen lányokat megesett lányoknak nevezték, a gyereket meg zabigyereknek, akiket eltávolítottak a társadalomból (klasszikus-elküldték vidékre). Ez nem hinném, hogy jó példa. Soha nem alapíthatott volna családot, hiszen ki az a férfi aki összeáll egy ilyennel. Pont a mai társadalom toleráns az ilyen esetekkel.

Nagyon szerencsés vagy, hogy így alakult az életed, általában nem ez a helyzet, de nyilván már korábban is jó nevelést kaptál és te vagy akinek valóban becsúszott véletlenül. Mert van ilyen.

Biztos nem volt könnyű, de megérdemled, hogy így alakult a sorsod és legfőképpen anyukád érdemli meg(neki különösen minden tiszteletem, mert ritka anyuka), mert neki lehet igazán öröm, hogy a gyereke révbe ért. És sikerült családot alapítani.

ne törödj másokkal. Inkább légy megértő feléjük, az emberek gyakran reagálnak furcsán ismeretlen dologra. És mond azt, te kicsit sem bánod, hogy így alakult, hiszen itt van a lányod, akire ránézel és tudod, hogy jó döntés volt megtartanod és felnevelned.

Azért lássuk be, ez nem egy elfogadott dolog. Egy 15 éves még gyerek! Rengeteget változik akár 1-2 év alatt, és ezt 19 éves fejjel mondom úgy, hogy van egy 4 és fél éves, gyönyörű, okos, imádni való, tökéletes fiam.

Megértem a másik oldalt, hiszen egy ekkora anya nem tudja eltartani a gyerekét, ha pedig a nagymama akart volna ilyen "terhet", akkor vállal még egy babát.

Szerencséd volt, jól alakult az életed, mert elég talpraesett, elszánt voltál, de általában nem így történik, az ilyen babákat ölik meg a szülők, vagy küldik állami gondozásba, mert le már nem mondanak róla.

100-ból talán 2 tizenéves vállalja a felelősséget, és egy abból is rosszul sül el.

Mindig úgy voltam ezzel, hogy nem ítélek el másokat ismeretlenül, de ezt cserébe én is elvárom.

Én még nálad is szerencsésebb voltam, a fiam apukája velünk maradt, és idősebb nálam, dolgozott már a suli mellett, így sosem kellett mindenestül a nagyszülőkre támaszkodnunk.

Saját véleményhez mindenkinek joga van, én sem nézem jó szemmel, ha valaki 50 évesen akar gyereket, a lényeg, hogy tudja kulturáltan közölni, vagy tartsa meg magának.