Más is észrevette a féltékenységet, amikor babát várt?

Mire gondolsz?

Mi sem verünk semmit nagy dobra, de pl. amikor megkérdeztek azt-azt, mutassam már meg, milyet vettem, jött a köv. kérdés: hol? mennyiért? És mikor elmondtam az árát, láttam az irigységet, legalább olyan fejet vágtak egyesek, mintha nekik kellett volna azt kifizetni.

NA és tudod mitől kapok agybajt?? Amikor azt mondják valamire, hogy "felesleges" volt megvennem, főleg ennyi pénzért.

Hát tudod, úgy vagyok ezzel, hogy örüljenek a kedves irigyek, hogy nem szorulunk a segítségükre és nem kéregetünk kölcsön, hanem szerencsére mindent meg tudunk venni a kisbabánknak. És ha pl. a legjobbat megvehetem a gyerekemnek, akkor miért ne tenném?? Kire másra kölcsem? Magamra, ruhákra? Ugyanmár! (Most mellesleg úgysem jön rám már szinte semmi :D:D)

Figyelj, az emberek hülyék. Most ezért húzzák a szájukat, később azért.

Meg a legtöbb dolog nézőpont kérdése, mert pl. lehet, hogy valakinek felesleges dolog a pihenőszék, mikor ugyanazt a funkciót betöltheti a hordozó, de más anyuka meg élni nem tud nélküle.

És amúgy készülj fel, ennek sosem lesz vége. Nálunk mondjuk a bukszánkban nem turkáltak, de pl a sógornőmnél 3 kislány van, ne tudd meg, hogy néztek ránk, mikor kiderült, hogy az első babánk fiú...pedig erről aztán igazán nem tehetek.

Sajnos ezt én is tapasztaltam,pedig nem vagyunk extrém gazdagok,de tény,hogy nem kell számolgatnom hányszor menjek "nagybevásárolni" egy hónapban és hogy akkor mit tudok megvenni...

Na szóval,példákat rengeteget tudnék sorolni.

A lényeg,hogy ezeket el kell engedned valahogy a füled mellett. Nekem ez elég sok időbe tellett mire erre képes voltam, én elég érzékeny természetű vagyok,és sokszor mint egy mimóza úgy visszahúzódtam a csigaházabma.

Van egy két tipikus ismerősünk,akik olyanok,hogy azokat a dolgokat amiket egyébként tudom,hogy csak azért nem vettek meg,mert nincsen rá pénzük,azokat leszólják.

Ilyenkor régebben csak hebegtem habogtam,ma már tudom kezelni,és elintézem egy "mi nagyon szeretjük"-el, vagy nem szólok semmit.

Ennek sosem lesz vége mostmár,erre készülj fel.

Innentől kezdve ez lesz a játékokkal,a bölcsödével,a ruházkodással,az iskolával...mindennel.

Szerintem ez nem csak a gyerekvárásnál van így, hanem máskor is, de csak azért most jön elő az irigység, mert a gyerekvárásnál az anyuka látványosan többet költekezik kis idő alatt, sokkal több pénzt ad ki rengeteg új dologra. És utána is azért, mert mindenki a legtöbbet szeretné megadni a gyerekének, és zavarja hogy másnak erre jobban telik.

Nálunk is ugyanez van. Én sem tagadom, hogy bármit megvehetnék a kisfiamnak, viszont én imádok használtan olcsó dolgokat vásárolni, ráadásul külföldön élünk, és itt nagyon szuper dolgok vannak. Szóval ha hazamegyünk, én az ilyen irigykedőket úgy szoktam lerendezni, hogy bármit amiről megkérdezik honnan van, mennyibe került, rávágom hogy á, ez csak turis, pár fillérbe került. Így csak azért tudnak irigyelni, hogy ilyen szerencsés voltam hogy ráakadtam. Pedig számos drága cucca is van a kisfiamnak, sokszor még arra is rámondom hogy használtan kaptuk valahonnan.

Tehát nem mindig árulom el az igazat, senkinek nem kell tudni, ezáltal úgy érzem kevesebb irigyem van.

Mi sem tartozunk a milliomosok közé, de szerencsére nekem sem kell törődnöm azzal, hogy hónap végén tudok-e pelenkát venni a fiamnak, vagy meg kell várnom a családi pótlékot...

Terhesség alatt a miért magándoki, miért pont hozzá, mert az drága, miért abba a kórházba járok, miért mentünk a Géndiagnosztikára kérdések jöttek....

Miért vettünk egy rakás új dolgot a gyereknek, miért van külön szobája, minek légzésfigyelő, játéktároló doboz, egyáltalán miért van játéka a gyereknek...

Most már azon vacakolnak, hogy miért jár ki hozzánk a gyerekorvos, miért nem én viszem le a rendelőbe.

Mindig fennakadnak valamin, soha nincs olyan, hogy jó.

De, mi soha nem hallgatunk senkire, éljük az életünket továbbra is úgy, ahogy mi szeretnénk.