Milyen és miben kaptok segítséget a nagyszülőktől? És mi az, amit ti elvárnátok?

Egyik nagyszülő se nyugdíjas még, de nagyon sok mindenben segítenek/támogatnak minket.

Bár, mi nem kértük tőlük sosem, de mindig azt mondják, hogy amíg tudnak segíteni, addig 'engedjük'.

Sok anyagi támogatást kaptunk eddig, de csak úgy bútor összerakásban, költözésben, stb. is sokat segítettek.

Párom szüleinek első unoka lesz, így nagyon várják. Én szüleim részéről már van egy unoka (ott is ennyi mindent kaptak tesómék), de ők is nagyon várják már a leányzót :)

Szerintem a világ legjobb dolga, ha valakit a szülei akár anyagilag akár tettekben tudnak és képesek támogatni X időn keresztül.

Remélem, ha a gyerekünk fel nő, mi is tudjuk majd így támogatni őt. Sokat számít!!!

Próbálok szűkszavúan írni,mert amúgy regényt tudnék.

Anyósom az ország másik végében lakik,ritkán jön (extrém ritkán pedig nyugdíjas),és ha jön akkor sem azt csinálja,ami nekem segítség lenne,és mivel főznöm is kell rá (vagy ha épp kitúr a konyhából akkor "még jobb") akkor nem igazán segítség,tehát nem baj hogy nem jön.

Anyukám gyakran jön,mert közelebb lakik,és szerencsére ő már érti hogy nekem mi a segítség,és azt csinálja.

És hoyg mi a segítség?

Mivel már 2 éves a gyerkőc,és vele töltöm a minden napjaimat,néha jól esik,ha nem gyurma,képeskönyv stb fölött kell görnyednem egész nap,hanem hozzányúlhatok a háztartáshoz anélkül,hogy 2-5 percen belül meg kellene szakítanom.

Nekem az a legnagyobb segítség,ha a gyerekre figyelnek,vigyáznak,lekötik,foglalkoznak vele.

Sajnos,anyósom ezt nem tudja felfogni,és inkább kertészkedik,vagy pakol (ami azért "jó" mert engem kérdez 2 percenként hogy mit hova tegyen -ha meg nem kérdezi meg akkor semmit sem találok meg) vagy ami még szörnyűbb hogy kitúr a konyhából,hogy majd ő főz.

Talán ez zavar a legjobban,mert imádok főzni,nagyon kikapcsol,csak sajnos az utóbbi hónapokban egyre kevésbé tudok nyugodtan főzőcskézni a gyerek mellett.

Szóval anyósom kiakasztó.

Kaptam már meg másoktól,hogy örüljek ennek is,mert neki bizony semmi segítsége nincsen,és örülne ha legalább egy ilyen "kontár" lenne neki,de én meg azt vallom,hogy értelmes felnőtt embernek meg kell értenie,hogy mi a segítség és mi nem. És én meg mondtam is már neki,de őt ez hidegen hagyja. Tehát nem arról van szó,hogy a háta mögött puffogok.

Bár még csak várandós vagyok, már előre látom,hogy nálunk azon fog menni a vita,hogy kinél legyen a gyerek!:) Mindkét család nagyon várja, első unoka lesz! Mondjuk azt sem szeretném,ha mindig náluk lenne, de jól esik a tudat, hogy ha bármi dolgom van,akkor nem kell agyalnom,hogy kire bízzam!

Anyagilag félek,hogy lesznek bajok. Mindkét család nagyon jól áll és félek,hogy mindent meg fognak venni a gyereknek. Ezt nem szeretnénk! Tudatosan szeretnénk nevelni! De majd megpróbáljuk valahogy megbeszélni velük!

Szia

nekunk nincs segitsegunk, mert kulfoldon elunk

amikor otthon vagyunk se bizom a nagyszulokre, mert nem ismeri oket...majd ha nagyobb lesz

apukamra es anyukamra barmikor rabiznam, mert ok az odafigyelos nagyszulok (apukam kicsit tul is aggodja szerintem), de anyosomekat nem nagyon hatja meg ez az unoka dolog.Ott hagytak a lanyomat az agyon, mert ok kimentek a konyhaba kavezni...a gyerek persze leesett estiszta ver lett a feje, mert szetharapta a szajat, pupos lett a feje stb.Kb 10 percet kellett volna vigyazniuk a lanyomra amig en kiteregettem.

En elvarni nem varok el semmit es nem is kerek (plane nem anyagilag), de neha jol esne ha anyosomek leulnenek jatszani az egyetlen unokajukkal es nem csak az ismeroseiknek mondanak azt, hogy jo nagyszulok hanem tenyleg azok lennenek.

Külföldön élünk, a szüleim nyugdíjasok, 6 hetente jönnek minket meglátogatni. Nem olyan sok, de ahhoz képest, hogy más külföldön élő évente egyszer látja a szüleit/nagyszüleit, én befoghatom. :) Mikor jönnek, természetesen az unokákra koncentrálnak, ők hozzák-viszik őket oviba, játszótérre stb.

Anyósomék itt laknak ahol mi (mármint ebben a városban), dolgoznak, de ha nem is minden nap, hetente 3-4x eljönnek, vagy mi megyünk, bármikor rájuk lehet bízni a gyerkőcöket, akár estére is.

Látom, akkor igen szerencsések vagyunk.