Tudni fogom mikor mit kell tenni?

Ne aggódj, mindenki így kezdi:-)

Nekem sem volt senki ismerős a közelembe (édesanyám már nem él, anyósommal annyira nem vagyok jóba, hogy tanácsot kérjek tőle, családom többi tagja 250 km-re lakik innen).

Tényleg fog jönni minden ösztönből, ha meg nem, vagy bizonytalan vagy rengeteg hasznos könyv is van, na meg itt a net!!!

Én nagyon sok mindenre itt kaptam választ (mármint nem a gyk-n, hanem a neten).

Olvass utána már most néhány dolognak ami érdekel.

A pelenkázást nekem a kórházba megmutatták a szobatársaim.

A szoptatást a szülésznőm még a kórházba meg a tapasztaltabb szobatársnőim is. A köldök kezelését is megmutatták.

Kb. ennyi amiben kaptam segítséget. A többit megérzésből, ösztönből csináltam, ill. rengeteget olvastam az éppen aktuális kérdéseimről.

Manapság óriási segítség az internet, tudni kell használni:-)

Nagyon boldog babázást kívánok neked!!!

Harmadik vagyok

Nekem nagy segítséget nyújtott az első 3 hónapban a "Suttogó titkai" cimű könyv első része, ami a csecsemőről szól. Megtanította pl. hogy hogyan ismerhetem fel hogy mikor miért sír a babám. De még sorolhatnám...

Szerintem már most vedd meg és olvasd el, tényleg segítség lesz! Én sajnos csak akkor jutottam hozzá, mikor már meg volt a babám és nagyon kevés időm volt már akkor olvasni. Mindig csak az aktuális részt olvastam gyorsan el két szoptatás között:-) Nagy segítség lett volna, ha már születés előtt ismertem volna a könyvet.

Ne aggódj! Majd belejössz, jön minden ösztönből.

Mielőtt megszületett a lányom, meg se mertem fogni egy újszülöttet, mert azt se tudtam hogyan fogjam. Miután megszületett utána nem volt több gondom,hogy hogyan fogom majd fogni, meg pelenkázni , fürdetni stb.

Nyugi!

Szia, én életemben nem nagyon láttam babát. Két hete szültem.

Az első nap eszembe sem jutott, hogy etetni kéne, vagy tisztába tenni. Igazából csak bámultam, ahogy aludt.

Aztán eszméltem, és nagyon rosszul éreztem magam.

A szobatársaimat kérdeztem, mikor kell tisztába tenni, és hogy. Ők mutatták meg, szintén a popsikenést, köldökápolást, öltöztetést. Nagyon béna voltam!!! Kb négy próbálkozás után már ment.

Aztán jöttek az etetés gondok. A csecsemős nővérek a mellemre tették, ő meg próbált szopizni, de nem jött belőlem semmi. És egyedül mellre sem tudtam tenni, csak ha más csatlakoztatta, úgy sikerült. Fogalmam sem volt, mit miért csinálunk, milyen gyakran kéne, mennyi ideig kéne. Csak úgy csináltam, ha eszembe jutott, és volt, hogy elfelejtettem!!!! Nagyon gáz, de nem tudatosult, hogy itt van egy kis élőlény.

Elég zavaros volt az agyam a szülés utáni sokktól és az új helyzettől.

Aztán jött a bimbósebesedés (bimbóvédő ideiglenesen megoldotta, most már nem kell, simán megy).

Aztán jött a gyulladt mell, a 39,2 fokos láz, közben szoptass.

Nagyon el tudja venni az ember önbizalmát a bababarát kórházak szélsőséges terrorizmusa, de nem szabad hagynod magad, ha te nem vagy olyan ősanya tipus. Ne keseredj el, ne add fel, hinned kell önmagadban, és abban, hogy menni fog. Ha nem is hiszel, akkor viszont tarts ki, próbálkozz mindennel, kérdezd a gyerekorvos, a gyk-t.

Nekem már alakul a tejem, pedig majdnem feladtam. Most már tudom, hogy a babám csak akkor sír, ha éhes. Ha jóllakik, alszik 3-4 órát is. Nekem kell ébreszteni enni.

Az összes teendőd, hogy tedd tisztába, szoptasd, este fürdesd. Egyéb apró ápolások. És hogy sétáljatok napi egy órát. És hogy szeresd. A többi extra, majd alakul, majd lesz időd rá. Ők egyébként alszanak.

Legalábbis ez az én tapasztalatom.

Most két hetes, nálunk már beállt a rend, már magabiztosabb vagyok.

Eddig segített anyukám, vidékről jött fel 2 hétre. De már nélküle is boldogulunk. Annyi, hogy jó, ha kivasal, de épp én is ki tudnék. A kaját rendeljük.

Tegnap már egyedül fürdettem, és egyedül aludtunk. Az én férjem is jár éjszakára. Teljesen be voltam tojva, ez volt az első ilyen, de egy alkalom után megszoktuk!

Nagyon sokat féltem ez a két hét alatt, sokszor elkeseredtem, de kialakult nagyjából. És minden nap egyre jobb és könnyebb lesz!!!

Úgyhogy akármilyen tanácstalan leszel az elején, ne ijedj meg nagyon, ez normális!!!

Bocsánatot kérek azoktól, akik profibbak, biztos nem mindenki ilyen béndzsó, csak biztatni szeretném a kérdezőt, hogy még a béndzsóknak is megy :-)))

Sok sikert és boldogságot kívánok!

5napom van a kiírtig, és én is ugyanilyen kételyekkel vagyok tele.. Biztos én is úgy fogom előadni, ahogy az utlsó válaszoló is elmesélte- nagyon kedves tőle, hogy ilyen őszinte!!

Szóval fel a fejjel, mi is megoldjuk majd valahogy...:)