Úgy érzem egyedül maradtam. Senkivel nem tudok beszélni. Kezdek megőrülni?
Sokat gondolkoztam, hogy ez családi, kapcsolatok vagy terhesség témakör, de ha a moderátorok úgy gondolják majd át rakják.
Szóval várandós vagyok, 2 hónapom van még hátra és úgy érzem lassan összeomlik az életem.
Aggódom a babám miatt, a doki diétára fogott, mert nagyon nagy a baba és nem fogom tudni megszülni, ő pedig csak legvégső esetben császároz.
Eddig is féltem a szüléstől, ezek után most még jobban félek. Kicsi a fájdalom küszöböm. Még az epidurálról nem beszéltünk a dokival, de úgy is megyek hozzá nem sokára, majd akkor.
Párom nagyon hanyagol. Elbocsájtották a munkahelyéről és azóta alig van itthon, állandóan az apjánál ül, sőt az apja ragaszkodik is hogy hazajárjon minden nap. Pedig már 30-on felül van. Ő is szerette volna a babát és én is, eddig boldogok is voltunk, ő most is az, csak én sírok állandóan. Reggel elmegy este jön haza, meglocsolja a kertet és elvégez egy-két ház körüli munkát, filmeket néz és alvás. Ennyi a napi rutin. Ráadásul néha el is mondja mennyire jó volt neki otthon lenni.
Tudja milyen nehéz az életem, ugyanis apám nem engedi, hogy elköltözzem, mert nem tudja ellátni magát. Tudja, hogy sok a gondom és még rá is rak.
Én nem értem, hogy egy ember, aki mindennél jobban vágyott egy unokára, az hogyan képes "elszakítani" a fiát a gyermekétől és párjától illetve egy leendő apa, aki nagyon akarta már a babát és mindennap elmondja, hogy mennyire várja már, hogyan képes arra, hogy segélyből éljen és csak aludni járjon haza?
Nem akar munkát keresni, sajnos sokszor repül a sült galamb a szájába (megkeresik jobbnál jobb állásajánlatokkal) és nem képes még csak meg sem hallgatni. Neki jó így a 28 ezer forintos álláskeresői segélyen. A babának én vettem eddig mindent, de a babkocsit már nem tudom meg venni, mert már arra nincs keretem. Fizetem az orvost, a magnéziumot, a vasat veszem. Igyekszem minél több zöldséget és fehér húst enni, már csak a baba miatt is, és ez sem olcsó.
Ráadásul senki nincs akivel ezt megbeszélhetném.
A helyedben én megmondanám neki,hogy aludni se jöjjön haza.Legyél vele határozott.Két lehetőség van:
-összekapja magát,keres egy állást,és családapaként viselkedik
-nem foglalkozik sem Veled,sem azzal,hogy megteremtse a Babátoknak a megfelelő körülményeket,marad munkanélküli léhűtő
Amennyiben az utóbbi,szerintem jobban is jársz,ha nem fogadod vissza,mert ilyen ember nem érdemli meg sem a párját,sem pedig a Babát.
Már többször beszéltünk erről, hogy jó lenne, ha változtatna valamin. De mindig azt kapom, hogy még csak egy hét, amíg "elintézem otthon a dolgokat". Van kilátásban egy álom munka neki, az után futkos, annál a cégnél sokat ígérgetnek neki és még vár, hátha bejön. De megmondtam neki ez az utolsó hét.
Meg engem tényleg az idegesít, hogy az apja eddig minden nap szinte megkérdezte, "mikor lesz unokám". Most pedig a fiát hívkálja állandóan, hogy "mikor jössz már haza".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!