Mi a hátránya egy egyke gyereknek?

Az egyke gyerekek nagyon nehezen tanulnak meg osztozkodni.

Gyakran önzővé válnak, hiszen azt a mintát látják.

Ezenkívül ha felnő valaki jó is lehet, ha van testvére.

Szia! Szocializáció szempontjából fontos, ez által tanulja meg a gyermek, hogy vannak esetek, amikor össze kell fogni a másikkal, vagy más esetben akár háttérbe kell szorítani saját ego-ját. A testvér által megtanulja, a különböző társas helyzetek kezelését. Ezért fontos az óvoda is! nem véletlenül kötelező!

Másrészt egy egykénél nehéz kivédeni a kényeztetést a szülő részéről.

Nekem van testvérem, és nagyon örülök Neki, leírhatatlan ez a kapcsolat, nagyon különleges. Sokat játszottunk együtt gyerekként, és persze sokat verekedtünk, ha baj volt/van számíthatunk egymásra, és ez jó.

Szia,

nekem 3 gyerekem van, a két nagyobb közt másfél év a korkül. Megmondom őszintén, néha olyan jól eljátszanak együtt- öröm nézni! Addig is én tudok a kicsivel foglalkozni. (persze sokat veszekednek is, de hát gyerekek...)

Szerintem a legtöbb egykét ha megkérdezzük, szeretne-e kistesót, IGENnel válaszol!

Szia!

Én egyke vagyok. Ettől függetlenül nem voltam elkényeztetve sosem. Nagyon sokat voltam egyedül hagyva. De unatkozni a mai napig nem tudok, mert mindig kitalálok valamit, gyerekként is kitaláltam vmi elfoglaltságot.

Sajnos nálam úgy ütött ki az egykeség, hogy nem nagyon tudok kapcsolatokat létesíteni, barátkozni, mivel mindig egyedül voltam, nem tudtam másokkal ismerkedni. És itt nem az iskolai, óvodai barátságokra gondolok. A mai napig zavarban vagyok egy társaságban, félénk vagyok.

Van egy 1 éves kisfiam, és az biztos, hogy mindenképpen szeretnéni neki testvért, hogy ne élje át azt, amit anno én. Boldoguljon könnyebben az életben, tudjon kapcsolatokat létesíteni, és tudja meg mit jelent osztozkodni.

Nekem nagyon hiányzik a mai napig egy testvér!

Egyke vagyok.

Jobban megtanultam osztozkodni, mint a párom, pedig neki két testvére is van.

Nem vagyok önző, nem kényeztettek el, és azt sem mondanám, h unatkoztam.

A legnagyobb probléma az egykeségben az, h a másik családhoz tartozó gyerek (játszótárs, barát, barátnő) sajnos nem mindig akkor ér rá, amikor te, és lehet, h éppen büntiben van, vagy csak elutaznak vhova, amikor te ráérnél játszani. Vagy éppen két családtól kell elkéredzkedni, ha fagyizni akartok menni,... ilyenek. Soha nem tudhatod, h a másikat elengedik-e, ráér-e, amikor neked aktuális.

Pl karácsonykor mindig meg kellett várnom az ünnepek végét, ha meg akartam mutatni, h mit kaptam. És rossz volt, h mi csak hárman voltunk a fa körül a szüleimmel, míg a szomszédban mindig nagy volt a zsivaj, hangulata volt a karácsonynak (is). Ott 4 gyerek volt.

Vagy pl este nincs kihez odabújnod, beszélgetni, vagy csak megosztani az álmokat. Egy szülővel nem uaz, mint egy testvérrel.

Ja, és este 7-kor mindig bekiabált az anyukám ("takarodóóó!"), vagy átjött a barátnőm anyukája, és hazaráncigálta a csajszit. Pont akkor, amikor belelendültünk a játékba, készen volt a babaház végre (fél nap építgettük),...stb.

A szüleim sokszor nem értek rá, ha társasozni akartam, át kellett menni a szomszédba, ha partner kellett a játékhoz.

Mondjuk én nem unatkoztam, mert már 5 évesen tudtam olvasni, lefoglaltak a könyvek. Ha nem így lett volna, biztos rosszabb lett volna.

Én is gondolkodom, h szüljek-e még egy gyerkőcöt, mert anyagilag nem állunk túl jól, de ha arra gondolok, h milyen rossz testvér nélkül... Az én lányom ne legyen egyedül!

Újabb hátránya az egykeségnek: amikor végre társaságba kerültem (ovi, iskola, kolesz, baráti kör,...) annyit beszéltem mindig, h úgy kellett lelőni! ;) (még most is)

szia

a környezetemben több olyna lány is van kiknek nem volt testvére, mindegyik egy kicsit el van szálva magától nem tudnak normális prkapcsolatot létesíteni, nem tunak a szülői háztól elszakadni.....

bocsánatot kérek attól a pár kivételtől aki nem ide tartozik

Szia!

Én is egyke vagyok. Hát nagyon nem jó egyedül. A szüleimnek egészségi okok miatt nehezen sikerültem. Kicsit el is kényeztettek:)

Sokat játszottam egyedül, keveset voltam társaságan. Ma is visszahúzódó vagyok, társaságban félénk, nehezen illeszkedem be. Ami még nagy hátrány, hogyha a szüleim meghalnak akkor nem lesz senkim, akire mindíg számíthatok. Ezt úgy értem, hogy a tesók mindíg összetartanak, jóban -roszban kisegítik egymást. Egy férj bármennyire is szeret, megesik hogy lepattan az évek során, és így van ez a barátokkal is. Irígylem azokat akiknek van testvérük, és mindenképpen azon leszek, hogy a kislányomnak legyen egy testvére. A párom sajna nem akar több gyereket,de van még időnk, majd meggyőzöm!