Anyukák hogyan vészelitek át ha a gyermeket oltásra kell vinni?

Az aki a majom szeretet említette nem megbántani akart, csak ugye létezik olyan szeretet forma ami minden szándék ellenére ártalmas vonatkozásai vannak.

Mondataid alapján burokban tartanád a babádat legszívesebben és ez nem jó.

Akárcsak az, ha amúgy könnyen meglehetne az oltás, de a te az irracionális félelmedet és idegességedet megérezve a baba sokkal jobban megszenvedi azt mind szükséges lenne.

Lehet, hogy nem mutatod neki, hogy ideges vagy, de a gyerekeknek nagyon jók az antennái, egész biztos megérzi.

Ha meg úgysem szokott gond lenni, akkor meg tényleg nem is értelek, min izgulsz annyira...

Lehet, hogy "gonosz" vagyok, de siman. Nem keritek tul nagy feneket a dolgoknak. Pedig ket kicsi gyermekem van, sorban kapjak az oltasokat, mert mi ingazunk Magyarorszag es kulfold kozott, szoval joval tobbet kellett kapniuk.

Olyan is volt, hogy betegseg miatt kellett mindkettot hordani egy heten at naponta oltasra.

Gyorsan, hatarozottan megfogom oket, utana egybol nyugtatok. Nem volt meg olyan, hogy 30 masodperctol tovabb sirt vola barmelyik gyerek, ok is nagyon jol viselik. A lefogast nem szeretik.

Olyan is van, hogy egyaltalan nem sirnak, meg csak picit sem.

Hogyhogy hogyan?

2 gyerekem van, megkaptak minden kötelező és nem kötelező oltást. Az első gyerek elsőoltásánál kicsit izgultam, de a többi már meg sem kottyant. A rendelőben nem nyivajogtam, jajjveszékeltem és a gyereket sem nyaltam faltam össze, hogy így nem fáj, úgy nem fáj, ügyes vagy, stb... Megkapták az oltást, kis sírás, de magamhoz vettem és megnyugodott, és aközben sem babusgattam össze vissza.

Hidd el, az oltásnál vannak sokkal rosszabb dolgok is, amit a piciddel át fogsz élni.