Hány év korkülönbség jó a gyerekeknek (Bőv. Lent)?

Ez mindenhol más. Nálunk sem 4 évet terveztek anyukámék még is az lett.

èn sem szertnék sokat várni még a lányom csak 8 hós de annyira jó lenne most már tesó.

Lányom nyugodt szuper baba, nem volt vele gond, nem akar mindig kézbe lenni, eljátszik egyedül.

De akinek macerás gyereke van az gondolom egy darabig nem akar mégegyet.

Nálunk 9 év van, szerintem jó.

Hugaim és én közte, illetve a párom és az öccse között 5 év van, az is jó.

A 1-2-3 év nekem horrornak tűnik soha nem is akartam 5-6 évnél kevesebbet.

Mindeki ismeri saját magát, tűrőképessége határit én ezt is belekalkuláltam és ezért sem vállaltam kis korkülönbséget.

van akinek meg se kottyan, mindenki más.

ja és ne gyerekednek szülj testvért, hanem magadnak gyereket.

Ilyen nincs. Nem az évek számától függ a jó testvérség.

Köztünk a tesómmal 7 év van. Gyerekként nem sok mindent tudtunk egymással kezdeni, felnőttként viszont jó a kapcsolatunk.

A gyerekeim között 23 hónap van (a nagy 3 éves, a kicsi 1). Egyenlőre még csak civakodnak a játékokon, de mit várnék egy 1 évestől? Neki az kell, ami a nagynak, a nagy meg dühöng, ha szétdönti a várát, stb...

Remélem később jobb lesz.

előző

Igen nekem amolyan "macerás" volt a nagyfiam, mint akit felhúztak:-)))

5 évesen kiderült, hogy hiperaktív.

Én a 2-3 évre esküszöm. A 2 évnél kevesebb nagyon megterhelő a szülőnek, bár nagyon jó a gyerekeknek. A 3 évnél több, pedig szerintem nem olyan jó már a testvéreknek, bár minél nagyobb a korkülönbség, annál könnyebb a szülőnek. Ezért szerintem az ideális a 2-3 év.

Fiaim között 2 év van, tök jó tesók.

Testvérem és közöttem 3 év van, mi is nagyon jól kijövünk egymással.

Ez nagyon egyéni. Függ a szülők teherbírásától és a gyerekek természetétől is.

Azt kell megtalálni, ami nektek jó, és ez sokszor csak közben derül ki.

És az élet néha máshogy hozza (mindkét irányba), "becsúszhat" egy baba, vagy "nem érkezik" a kistesó.

Mi szerencsések vagyunk, mert amikorra terveztük, eddig mindig érkeztek is a gyerekek.

Úgy csináltuk, hogy jött az első, amikor készek voltunk, és aztán mindig, amikor már úgy éreztük, hogy jöhet a következő, akkor "útnak indítottuk".

Persze mindenkiben van valamiféle vágy, hogy hányat szeretne, esetleg az is, hogy mikor, de közben derül ki legtöbbször, hogy "milyen is" egy-két- stb. számú gyerekkel az élet.

(Nálunk két, majd reméljük három év különbség lesz.)

A gyermekeim kozott bo egy ev volt a korkulonbseg es nalunk ez az idealis. Nekem nem horror, nem katasztrofa, tenyleg tokeletes. Oszinte leszek: amig egy gyermekem volt en unatkoztam otthon. En nagyon porgos vagyok, hiaba nagy a haz, hiaba nagy a kert, hiaba foztem minden nap, nagyon hamar megcsinaltam mindent. Minden masnap sutit is sutottem, magunknak sutottem a peksutemenyeket. Egy gyermekem volt akkor, reggel sokaig aludt, ejszaka is aludt, napkozben is 2 hosszut aludt, egyedul is szeretett nezelodni/jatszani pici koratol kezdve. Napi 3 orat fixen setaltam vele. Teli gyerek volt, a kertben alig volt munka.

Nekem ez igy tenyleg nem volt kihivas, siman bevallaltuk a masodik gyermeket amikor o 4 honapos lesz.

Nagyon jo testverek, szeretik egymast, kicsit olyanok, mint az ikrek. Egyik a masik fele es forditva. Imadom oket es igy porog olyan tempoban az eletunk, ahogyan en szeretem.

Ha anyagilag jobban alltunk volna, akkor siman bevallaltam volna a 3. gyermeket is ilyen kicsi korkulonbseggel.