Milyen következményei vannak annak, ha valakit kiskorába vernek?

Ha csak akkor verik meg,ha más módszer már nem elég,akkor semmilyen következménye nincs. Régen nem csak a szüklők,de a tanárok is megverték a gyerekeket,nem lettek lelkibetegek,és továbbra is bíztak a szülőkben és a tanárokban. Mindegyikből becsületes,tisztességes felnőtt lett. (Nem azokról beszélek,akiknek alkoholista volt a szülője,és állandóan verte a gyereket)

Csak ma van a gyerekeknek több joga,mint a szülőnek.

Engem se, de azért tudok értelmes választ adni.

Az számít verésnek, ha értelemtlenül nadrágszíjjal csapkodják a gyereket vagy egy pofon is? mert ha megérdemli, ha tényleg olyat tesz, amikor a szülőnek elborul a feje, akkor megérthető. de csak egyszer. nekem az a véleményem, hogyha az elsőből nem ért, és a szép szó sem használ akkor nem tudom mit lehetne tenni.

Akit meg úgy igazán vernek, az súlyos lelki károkat szenved (és téstieket). és ez meglátszik a viselkedésén, visszahúzódóbb lesz, vagy éppen agresszív. Akivel meg.. pedofiloskodnak az meg.. lásd a vészhelyzetben azt a Simont vagy hogyhívják...

Ilyenkor egy gyereknek segítséget kellene kérnie valakitől, akiben bízik. Szerintem, remélem nekem osha nem lesz hasonló élményem, bár az biztos, hogy a szüleimtől nem. én borzasztó szerencsésnek érzem magam, el se tudom képzelni, mit érezhet, akinek nem ilyen szülei vannak mint nekem.

Teljesen tönkre lehet tenni egy gyereket lelkileg veréssel.

Ez felnőtt korban is van, nem csak gyerekként, hogy az ember mégis ragaszkodik ahhoz aki rosszul bánik vele, de gyerekként nincs is más alternatíva mint a szülők, így szereti is és fél is tőle egyszerre ami nagyon rossz érzés.

A verés sosem lehet jogos egy gyerek esetében, mert ha idáig eljut a dolog az többnyire nevelési hiba eredménye ami szintén a szülő felelőssége.

Kamaszként kicsit más a helyzet mert ott tudnak néha olyat művelni amitől kiborul a bili de a verés (értsd több ütés, vagy gyakori testi fenyítés) akkor sem lehet jogos, legfeljebb ha nagyon szemtelen a gyerek és nem ért másból 1-1 pofon még lehet jogos. De hangsúlyozom, hogy már az is szélsőséges esetben. És már ott is el van romolva valami amit előtte kellett volna másképp csinálni.

Van még ennek egy olyan veszélye is, hogy aki így nő fel az természetesnek veszi a fizikai erőszakot és ő is alkalmazza majd a saját családjában nagy korában. Ez olyan mint az állatoknál, azért nem szabad verni a kutyát sem mert akkor azt tanulja meg, hogy az erőszak megoldás és agresszív lesz.

Engem nem vertek,én sem verem a gyerekeimet.Nem szeretném,ha a büntetéstől való félelem tartaná őket vissza bármitől,inkább a saját józan eszük mondjon ilyenkor nemet.

De a kérdéssel kapcsolatban:nekem az a legborzasztóbb,ami mostanában terjed a neten,hogy hideg fejjel,átgondolva verik a gyereket.Tehát közli vele,h ezért verés jár,a gyerek tudomásul veszi,és elverik.Olyant is ismertem,aki "gyűjtögette" a gyerek rosszaságait,és egy bizonyos "mennyiségnél" elverte,mondhatjuk,h leverte rajta a régebbieket is.Nem értek egyet azzal aki dühből vagy ijedtében rácsap a gyerekére,de azt inkább megértem mint ezt.

Pár napja dicsekedett el nekünk egy ismerős házaspár, hogy még nem volt egyéves a kisfiuk, amikor elkezdték verni. Szinte minden nap kikap valamiért (nem egy ütés a popsira, hanem rendesen), olyasmiért, ha pl. nem tud elaludni. Az apja említette ezt a példát. A kedves szülőket egyáltalán nem érdekli a gyerek napirendje, simán viszik őt este 10-11-ig tartó programokra, és ha a kicsi nyűgös a fáradtságtól, mások szeme láttára püfölik el. Nekem is volt szerencsém egy ilyen jelenethez. Egyik nap negyed órát beszélgettem az anyjával, aki ezalatt kétszer vágta pofon a gyereket pitiáner hülyeségekért.

A kisfiú hároméves, nagyon ragaszkodik az anyjához, folyamatosan bújik hozzá, nyilván nagyon vágyik a szeretetre. Ugyanakkor alig mond pár szót, még mindig nem szobatiszta, és soha nem mosolyog. Nekem a szívem szakad érte. Később nem tudom, mi lesz vele, az ilyesmi éppúgy kitörhet agresszióban mint kóros félénkségben, de az szinte biztos, hogy képtelen lesz az önálló véleményalkotásra és a belső meggyőződésből, nem félelemből való jó viselkedésre.

Rá szoktam csapni a fiam fenekére (3éves) ha nagyon kihúzza a gyufát. Sajnos nem mindig elég a szép szó.

Engem gyerekkoromban apám rendszeresen vert, de legalább a fejemet ordította le. Rettegtem, mikor otthon volt. Olyanokért kaptam, ami most felnőtt fejjel átgondolva sem normális dolog.

A kapcsolatot már nem tartjuk. A bizalom, hát régen elveszett, de mégiscsak az apám, néha eszembe jut, hogy mit csinálhat egyedül, nem e rossz neki. Ezt általában karácsonykor-szilveszterkor szokott bennem előjönni.

Az aki veri a gyerekét semmilyen szánalmat vagy megbocsátást nem érdemel! sem akkor sem később ha már felnő a vert gyerek és még ő érzi magát rosszul mert nem jó a kapcsolata azzal a szülővel aki ilyet tett vele.

azt hiszem ha ilyen történne én előttem mint mait valaki írt, hogy dicsekednek vele, meg mindenki előtt verik a gyereket a minimum az lenne, hogy ott helyben bevernék az apának egy olyat, hogy eltörjön az orra. És akkor örüljenek neki, hogy nem jelentem fel őket a gyerekvédelmiseknél.

Az elsőnek üzenem, hogy itt verésről, és nem nagy ritkán elcsattanó pofonról van szó.

A gyerek számára szülő az "Isten", akinek mindig igaza van. Vagyis ha rendszeresen verik, akkor ő azt úgy fogja fel, hogy megérdemli. Vagyis ő a rossza, aki nem érdemel szeretetet. Önbizalomhiány, önutálat, önagresszió.... Meg minden ami ezekkel jár.

Előttem valaki írt erről a három éves kisfiúról. Borzalmas, elolvastam és azt éreztem, hogy legszívesebben baltával csapnám szét a kedves szülők fejét.