2 vagy több gyermekesek! Sírtatok már ilyesmiért?

Bár még nekem csak egy van,de az biztos hogy énis ilyen leszek mint te!Nekem akkor is ez volt az érzésem mikor mentem szülni és már nem csak ketten leszünk a párommal,most meg az a furcsa hogy hogy tudtunk nélküle élni!

Sok boldogságot nektek:)

Persze, nalunk ugyanez zajlott le.

Nem a szulestol feltem, hanem a valtozastol. Mert a valtozas (megha pozitiv is) mindig azzal jar, hogy valami vegervenyesen elmulik, marpedig ez fajdalmas is egyben.

Nekem is inditott szulesem volt sajnos (nem inditottnak jobb lett volna a helyzet szerintem) es elotte valo este en pataliat csaptam. Mondvacsinalt indokkal ripakodtam a ferjemre, teljesen kiborultam, bogtem, mindent kitalaltam, hogy mi a bajom, csak az igazat nem mondtam el. Persze miutan besertodott meg jobban bogtem, utana bocsanatot kertem es nagy nehezen megvigasztalt. Masnap nem volt semmi bajom, boldogan es vidaman mentem be a korhazba, utana mar soha nem jott elo az az erzes, hogy sajnalom a harmas idoszakot.

Engem akkor fogott el a sírás mikor megmondta a doki hogy mennyek vissza délután és feküdjek be.Nem voltam rá felkészülve és a kislányomnak is mit mondjak aki mindig a nyakamba lógott?+az ijedség.

De akkor is elszomorodom, mint ahogy leírtad lezárul egy kis élet része.Pl: elpakolom a pici ruhákat, ami már több gyerek nem vesz fel.Vannak kedvencek.

Szóval nekem az a nehéz hogy lassan kifelé megyünk a baba korszakból.Ezt nehezebben viselem.

Nekem meggyőződésem, hogy ezért hordtam túl a második babánkat (6 nappal). Egyszerűen még nem voltam kész arra, hogy "elhagyjam" az első gyerkőcöt (akkor volt 22 hós).

Aztán a kórházban a szülés után pár órával azon szenvedtem, hogy mennyire hiányzik a nagytesó. De rögtön eszembe jutott, hogy neki jutott belőlem ("csakanyából") 22 hónap, akkor a kistesónak jusson már az a 3-4 kórházi nap csak belőlem, úgy, hogy nincs ott senki más, csak mi ketten. Így jó volt, átértékeltem az egészet.

A nagynak 22 hó jutott, a picinek 4 nap, hát ez van, ez az élet rendje.

De hidd el, hogy 1 gyerek is szuperboldogság, de 2 gyermek még annál is jobb :) :) :)

Nem sírtam

Utoljára én fürdettem, letettem aludni. Amikor bent voltam már a kórházban Várvavártat szerettem volna a karomba tartani. Utána pihentem, rohantak a napok, vártam, hogy együtt legyünk itthon.

Itthon a naggyal ugyan úgy mennek a napok, ugyan olyan türelmetlen, nekem meg kevesebb idegem van hozzá:) és még kevesebb helyen tudok egyszerre ott lenni.

Pont rálátok innen az ágyára, és ahogy a párnáját ölelgetve alszik:)

22hónapos, annyi mindent megéltünk ketten, most megosztjuk ezt Húgival is:)

Megyek körbepuszilom Apraja falva lakóit, és elteszem magam holnapra.

Te is ölelgesd meg a te kis törpéd, és pihenj:) Nemsokára minden a feje tetejére áll nálatok is:)