A gyerekeknek mi a jó?

Hűha, nem egyszerű:(

Viszont ha végképp nem egyeztek, akkor hidd el, jobb lesz, ha majd lépsz.

Én azt mondtam anno magamnak, hogy csak a gyed végét megvárom, aztán mehet amerre lát. Szégyelltem magam, hogy csak azért maradhat, mert a pénze kell, de tudtam, nem menne egyedül.

Helyette átrendeztem a lakást, beköltöztem a gyerekhez, őt meg kint hagytam az ágyunkban. Harmadik nap kérdezte meg miért nem alszom vele:S

Akkor meg kifakadtam, leültettem, és elmondtam neki, hogy nem bírom már, mert borzalmas vele az élet, és csak addig akarok kitartani, amíg visszamegyek dolgozni. Elmondtam, hogy végiggondoltam a dolgot, és úgy érzem, sokkal könnyebb lenne nélküle, hiszen így is mindent én csinálok, nagy változás nem lenne, és mindig, amikor elviszi a fiát, lenne szabadidőm, sőt, szabad hétvégém is, mert az anyjáék messze laknak, és én oda nem mennék.

Ez hatott, átgondolta a dolgot, és utána elmondta, hogy AZT HITTE CSAK HISZTIS VAGYOK, ÉS MAJD ELMÚLIK! Nem is gondolta volna, hogy ilyen komoly a probléma, de nem akar elveszíteni, úgyhogy oldjuk meg. Megoldottuk, most jó a kapcsolatunk (karácsony óta), persze vannak veszekedések, de hol nem.

Lehet életed párjának is egy hasonló nagypofon kellene hátha felébred:(

Kitartás, nem irigyellek, nagyon megviselhet:( Ha kell egy széles váll, és két jó fül, én itt vagyok és meghallgatlak:DD

Kedves Lanfear!

Nagyon sajnalom ezt a helyzetet!

Sok valaszodat olvastam mar es ezek alapjan nagyon szimpatikus vagy nekem. Raadasul nem sokkal vagy nalam idosebb es az en fiam annyi idos mint a tied (22 honapos).

Azt is tudom,hogy a pici lanykad meg csak 3 honapos.

Csodalom,hogy ilyen jol helyt alsz ket kicsi mellett. Mi csak nyaron kezdunk probalkozni a kistesoval mert en nem akartam,hogy tul kicsi legyen a korkulonbseg.

Legyeg a lenyeg: nagyon tisztellek erte.

Es bizony ket ilyen kicsi mellett szukseged lenne egy segitokesz-tamogato ferjre. Hiszen a gyerekeket egyutt hoztatok ossze, O ugyanugy felelosseggel tartozik ertuk mint te.

En nagyon vallasos vagyok es szamomra a valas az utolso lehetoseg DE ha nincs mas megoldas akkor ezt kell valasztani. Igen, fontos a gyerekek nyugalma de a tied is.

Nagyszulokhoz nem tudnal par napig oda koltozni? Hatha eszbe kapna? Vagy a szulei nem tudnanak vele beszelni?Vagy valaki akire hallgat?

A problema az a computerezes nalatok. Mar a maniajava vallt.

Nagyon nehez igy barmit is irni, mert ugye mondtad,hogy nem lehet vele beszelni.

Azert probalkozz meg. Ha kell menjetek parterapiara,nem szegyen.

De ha semmi valtozas akkor neked es a gyereknek is jobb lesz nyugodtan elni.Lehet,hogy nehezebb lesz az elejen de az se kizart,hogy talasz majd valakit aki igazan szeretni fog teged es a gyerkocoket is.

Egyebkent megkerdezhetem,hogy miota tart ez az allapot nalatok?

Minden jot neked! Fel a fejjel! Kivanom,hogy megoldodjon a problema.

Hány szobátok van?

Ha van 3, egyszerűen költöztesd őt külön!

Hát nézd szerintem ebből külön külön sem lesz nyugodt élet, sőt.

De én ott hagynám, a gyereknek sem így sem úgy nem lesz jó, soha életében sajnos. Úgyhogy nézd magadat, és legyél önző.

Tudod az a celebgyerek jutott eszembe, aki felnőttként, nem hívhatta meg az apját az esküvőjére, mert az anyjáék nem jutottak el arra a szintre, hogy különélve nyugodtan éljenek évtizedek múltán sem.

Szerintem a férjed nem fog eljutni, ne számíts jóra válás után sem.

De hagyd ott.

Nagyjából egyetértek az előttem íróval, de azt a mondatot, hogy: ".. a gyereknek sem így sem úgy nem lesz jó, soha életében sajnos." élből cáfolom, a saját tapasztalatom alapján.

A gyereknek nem lesz tőle baja, ha normálisan neveled, és az apját is rászorítod, hogy normálisan viselkedjen. Az én apám nem volt egyszerű eset, mint írtam korábban, de a gyerekkorom is jó volt, és felnőttként is tökéletesen kiegyensúlyozott és boldog életet élek. És tartom a kapcsolatot az apámmal is.

Úgyhogy szerintem is lépj ki a kapcsolatból, de ne aggódj a kicsik miatt! Ettől még kiegyensúlyozott, boldog felnőttek lehetnek, JÓ élettel!

Szia Kérdező!

Szerintem, ha egy családban feszültség van, azt minél hamarabb meg kell oldani. Ha a férjeddel nem tudtok harmóniában élni, akkor külön kell költözni. (lehet egyébként, hogy ez nem lenne végleges, csak ideiglenes, esetleg rendbe jöhet még a házasságotok)

Az én történetem: apám 7 éves koromig élt velünk. Iszonyú sokat veszekedett Anyukámmal, amelynek nagy részét a nővéremmel együtt hallottuk is. Folyton rettegtünk, amikor veszekedtek. Ezek az emlékek egy embert egész életében elkísérnek. Ezért azt gondolom, hogy egy ideig mindenképpen jó külön élni, amíg le nem nyugszanak a kedélyek.

Szia! :)

Sajnos nekem is egyet kell értenem azzal a meglátással, hogy külön mindannyiótoknak jobb lenne, de főként a gyerekeknek.

23 éves vagyok, és a mai napig úgy gondolom, apám egy nagyon optimista ember, hogy elvette anyámat.

Egész neveltetésem tele volt vitákkal és feszültséggel, hiába próbálták titkolni, és a "ne a gyerek előtt" stílben megoldani. Éreztem és tudtam, mi történik, és ennek most iszom meg a levét felnőttként, mert hajlamos vagyok akként viselkedni, mint amiben nevelkedtem.

És ez nem jó, nem egészséges.

Nehéz lesz, főként a férjed hozzáállása miatt, de hidd el, ha most nem lépsz, akkor később nevelheted bármilyen jó anyaként a gyermekeidet, a kisebb korukban tapasztalt dolgok végigkísérik őket egész életükön.

Sajnos, ez a saját tapasztalatom.

(Hozzátenném: a szüleim a mai napig házasok. Képtelenek két-három óránál többet eltölteni ugyanabban a házban, külön járnak el még vásárolni is.)