A gyerekeknek mi a jó?
Ha apa és anya együtt él, de örök feszültségben, egymást tönkretéve.
Vagy a szülők elválnak, és külön külön nyugodtan élve.
Egyenlőre mást nem írok, ennyiből kell helyes választ adni, hátha az amit én választanék nem is jó megoldás.
válasza:Külön-külön a szülők,a gyerek egy biztos helyen,a másik szülő (akivel nem lakik együtt) rendszeresen látogatná. Szerintem ez a helyes...
15L
válasza: válasza:Már vártam
A gyerekeknek az a jó, ha a szülők együtt élnek. Ez az alap tétel, a normális családmodell.
De ha a szülők "ölik" egymást, akkor biztos az a jó. Ugye ez a gyerekere is hatással van.
Apával anyával minden áron, akkor is ha közben a szülök épp egymás miatt gajra mennek.
válasza:Külön.
Több okból is.
Az egyik, hogy nincs olyan gyerek, aki ne érezné a szülők közti feszültséget, és ez ne bántaná.
A másik, hogy mindenkinek egy élete van, és ha egy kapcsolat boldogtalan, akkor abban nem szabad csak a gyerekre hivatkozva bent maradni. Ha még úgy érzik, menthető, meg kell próbálni MINDENKÉPPEN a gyerek miatt, de egy kihűlt kapcsolatban, amiben mindenki a másikat a pokolba kívánja, nem szabad benne maradni.
Az az érv, hogy de a gyerek miatt áldozatot hozunk, hülyeség.
A gyereknek nem jó, ha olyan légkörben nő föl, ami jéghideg, és az általa legjobban szeretett két emberen azt látja, hogy boldogtalan. A kicsiknek hihetetlen radarja van, azt is megérzik, ami csak gondolati szinten fogalmazódik a felnőttekben, és ha nem érti, meg is ijed tőle.
Egy gyerek nem attól lesz boldog, ha az apja meg az anyja gyűlöli egymást, de egy címen lakik, hanem attól, hogy mindketten boldogok és kiegyensúlyozottak, még ha külön is élnek.
válasza: válasza:Egy a fontos:
NE A GYEREK IGYA MEG A LEVÉT!!!!!!!!!!!!!!!!
Lehet külön vagy egyben azt sose feledje a szülö hogy gyereke van és felelöséggel tartozik érte.
Ha a gyereknek az a jobb hogy külön legyenek és nyugodt környezetben biztonságban élhet akkor menjenek külön de ha a szülök ugy érzik hogy megoldhato a probléma bizonyos idön belül amit nem vesz észre a gyerek probálják megoldani.
Én kiprobáltam mind a kettöt de sose feledje el egy szülö hogy a gyereke lelki békéjével játszik.
Nagyon sok a vitánk, amik után remegek az idegtől.
Most elérte, hogy a puszta látványától rosszul legyek, idegessé váljak.
Persze nem elfutni akarok, előbb beszélgetés, próbaidő magunknak stb, de ha nagyon nem megy, akkor valahogy csendben elválunk.
válasza:Lehet, hogy van nálatok egy mélypont. Nálunk is volt, én úgy oldottam meg, hogy leírtam, mi nem tetszik, és kényszerítettem, hogy ő is leírja. Utána leültünk és megbeszéltük, hogy milyen kompromisszum leviselhető mindkettőnknek.
Sajnálom, hogy ide jutottatok, de remélhetőleg van még visszaút. Nálunk szerencsére volt, bár én ugyanúgy éreztem a beszélgetés előtt, mint te. Ha hazaért a munkából, már ideges voltam, és a viták azzal zajlottak, hogy elmondtam, mi nem tetszik, ő meg hallgatott, mint akit nem érdekel. Gondolhatod, ez is milyen bosszantó volt, fel tudtam volna robbanni:S
Lehet rátok férne, ha két napra elmennétek valahová, és a gyerekek nélkül beszélnétek át, hogy mi legyen. Nagyikat nem lehetne bevetni?
Aprósággal zárult.
Ő nem tekinti a családját a béke szigetének. Amikor itthon van, a géphez gyógyul. Ha 5percet kell a kölkökkel foglalkozni hisztis.
Ha segít abban nincs köszönet.
Ha valamit szerinte rosszul csinálok, akkor nem mondja, mit vár el tőlem Anya-Nő-Feleség felállásban.
Kimostam, de nem hajtogattam el a ruhákat(én mindent megtalálok így is), és ahelyett, hogy velem megbeszélné, "szivem, zavar, gyere együtt akkor, vagy valami terved van", nem, ő ugrasztotta a szomszédot, és összerakatta vele. 2hétig itt rohadt a "helyén" a kupac, én vártam, mozdul-e, álmomban se gondoltam volna, hogy ennyire kikerülve, "megalázva" oldja meg. Most tényleg semmit se lehet megtalálni. Nem találok a lányomra jó rugit pl, mert elrakatta.
A gyerekkel úgy volt vasárnap elmegyünk itthonról, plusz dédi, 9-3ig tökölt, vakarta a golyóit, én szoptattam, a nagyot kergettem, ő meg játszott.
Hétfőn estére futott be az utolsó locsoló a barátnőjével, én bejöttem babát altatni, s magasról tett a haverjára, hogy itt van, jött a géphez, meg hangosan zenét hallgatott.
Ha itthon van óránként cigizik, vasárnap eltörtem és kivágtam a kukába egy dobozzal, és eszébe sem jut, hogy már két gyerekért felelős. Plusz baromi nehezen tudtam letenni én is, naponta itt kísért a bagószag, és akkora feszültség az is, hogy...
És nem azzal van a bajom, hogy játszik, de ne helyettünk tegye már. A fia 1órát üvölt és apázik minden nap, mikor munkába megy, és de. alig foglalkozik vele, leveszi a pisis pelust, de a kicsi mesét nézegetne vele a képeskönyvből...
Tök jól elvagyok a szr közepén is, és inkább ha jön végre a jóidő elmegyek itthonról, későn járunk akkor haza, hogy ne zavarjuk mert szó szerint úgy érzem zavarjuk, és bocsi, hogy élünk.
Persze nem meghunnyászkodok ezért, sőt. Amivel mérgesedik csak a helyzet... Azzal takarózik, hogy én voltam neki az első komoly kapcsolata, csak az a baj, hogy ez nem az, a gyerekek száma nem teszi azzá:(
Nem udvarol, nem apa... Egyedül jobb lenne, legalább nem kéne őt is "elviselni".
Bár most meg nem tudok lépni, 3hónapos a kicsi, gyesen vagyok, albira nem tellene, az anyaotthonok meg nem pont erre valók.
A kettesben dolog: fagyizni, egy órára gyerekmentessé válni nem jött vele össze, rohant vissza játszani.
leírni: az én oldalamról megvolt, arra nem vette a fáradtságot, hogy elgondolkodjon mi zavarja bennem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!