Miért vannak manapság egyre többen ezen a véleményen?

Nem azért van veled baj mert gyereket akarsz hanem azért mert nem tudod elfogadni, hogy mások meg nem! Nem mindegy ki mit csinál? Egészségedre, légy boldog a gyerekkel, mások meg nélküle. És mi van akkor ha valaki ilyet mond? Csak nem akarod pár mondata alapján megítélni? Az hogy a nők dönthetnek erről még nagyon új dolog, és nagyon elítélt, természetes, hogy nem tudják magukat rendesen kifejezni...

Nem igaz, hogy miért kell folyton ezen lógni? Lépjünk túl rajta. Mindenki úgy él ahogy akar, amíg nem árt a törványeknek addig hagyjuk egymást békén...

Az emberek nem egyformák. Van aki akar gyereket, van aki nem. Az indokok is változatosak, de mindenkinek szíve joga erről magának dönteni.

- nem lesz elég szabadidőm: Tényleg nem lesz. Annak, aki "szabad élethez" szokott, ez feldolgozhatatlan tud lenni.

- nem fogok tudni annyit költeni magamra, mint előtte: Sőt, van aki semmit, egy gyerek az rengeteg pénzbe kerül.

- el fogok hízni: Sok nőne fontos az alakja.

- fájni fog a szülés: Az is igaz és van aki elég rosszul tűri a fájdalmat, pláne az ismeretlen fájdalmat.

- nem lesz olyan jó a szex, mint előtte volt blabla..: Sok házasság megy tönkre, vagy laposodik el a szülés után megváltozó szexuális élet miatt.

Régen is volt, aki nem akart gyereket, csak akkor mégjobban elítélték az ilyen nőket. Ma már szerencsére több az önrendelkezési jogunk, bár azt én még mindig nevetségesnek tartom, hogy indokolni kell, ha valaki nem akar gyereket. Az én barátnőm pl nem akar, de soha életemben nem kérdeztem meg tőle és nem is fogom, mert az ő legbensőbb magánügye, hogy miért.

Aki így gondolkodik, ahogy leírtad, az

a. vagy majd idősebb korára (mondjuk 25 felett, vagy talán csak 30 körül) már fontosabbnak fogja tartani, hogy gyereke legyen, nincs abban semmi különös, hogy fiatalon más dolgok fontosak neki.

b. vagy nem fogja máshogy gondolni később sem, az is az ő dolga, ártani nem árt vele senkinek, miért kéne mindenkinek egyformán állnia az élet dolgaihoz?

Különben sem hiszem, hogy arányaiban annyira sokan lennének ezzel így egész életükben, vagy legalább is termékeny éveik végéig, csak mivel erre figyelsz fel, ez tűnik soknak.

Hm.. hát ez jó kérdés..

De képzeld. Én 22 éves voltam, mikor férjhez mentem (még egyetemre jártam) És most 23 évesen született meg a kisbabánk.. :) Ugyan így látom, ahogy te.

Viszont, nem is híztam el, a szülést túl lehetett élni, költeni ugyan úgy tudok majd magamra. Lehet, hogy szabadidőm nem lesz annyi, viszont a legtöbb időmet a kis mazsolámmal, és a férjemmel tölthetem, ami a legszuperebb dolog, amit most el tudok képzelni.

Ja a szexel kapcsolatban meg csak annyit, hogy 3 hónapos a babánk, és már szinte ugyan olyanok az együttlétek, mint azelőtt.. :)

Szóval minden szupi.

Az egyik bnőm, aki 26 éves, azt mondta, h tiszta hülye vagyok, hogy ilyen korán vállaltam gyereket. Épphogy befejeztem az isit, és még nem hogy karriert, de semmilyen munkaviszonyt nem szereztem.. Meg, hogy Ő tuti nem szül 30 éves kora előtt, mert szerinte 32 éves kor az ideális.

Persze én ezt tiszteletben tartottam, de kicsit fura volt. Aztán erre a beszélgetésünkre rá 6 hónapra közölte, h megismerkedett egy pasival, akinek akár most azonnal szülne.. :)

Szerintem ez elsősorban azon múlik, hogy az ember lánya rátalál e arra az emberre, akivel szeretné megélni a babavárás, gyereknevelés, családalapítás örömeit.

A karrierről még annyit írnék, hogy igazából örülök is, hogy nem vállaltam be semmilyen munkát, ugyanis a terhességem előtt jöttem rá, hogy mit is akarok valójában. Saját vállalkozásba fogtam, ami egyre jobban működik, és erre nagyon büszke vagyok :)

üdv mindenkinek

Sajnos roppant egocentrikus világban élünk, ahol a család már sokkal kevésbé érték. Perszem, egy ideig biztos kevesebb lesz a wellness-hétvége, de én mindig azt mondom, hogy majd megnézzük, ki hogy érzi magát ötven évesen.

A nagyon késői gyerekvállalást illetően pedig az a véleményem, hogy ezeket a gyerkőcöket jó lenne fel is nevelni. Így is 46 éves leszek, mire érettségizik, apa meg ötven. :)

Mert a harmincas nők még nem ebbe az életfelfogásba nőttek bele... És légyszi ne hidd már azt jogod van eldönteni, elég igazi-e a kapcsolatom és elég komoly vagyok-e! Miért olyan borzalmasan nehéz egyszerűen csak elfogadni másokat?

Képzeld én pl azért beszélek erről mert érdekel a téma. Egyszerűen érdekel, hogy ki mit miért csinál és mert idegesítenek a logikátlan emberek stb... Nem a gyerekek érdekelnek. Az első gyerek a családban két utcányira (tesvéremé) lakik de két év alatt egyszer láttam, azt sem szándékosan. Nincs vele semmi bajom. Csak épp semmit sem érzek iránta. Szerintem ez elmond mindent.