Miért jó gyereket vállalni?!
Mostanában rengeteg kérdést illetve inkább panaszkodást olvasok itt, hogy az anyukák mennyire kiborulnak, mennyire fáradtak, mennyire unják, elegük van. A gyerek sír, a gyerek nem hagyja élni, a gyerek nem eszik, nem alszik, stb. A kollégáimtól is mindig csak azt hallom, hogy vége lesz az életemnek, hogy a gyerek miatt ezt nem lehet, azt nem lehet - egyszóval mindig csak a negatív dolgokkal találkozom.
Most így a 27. hétben egy kicsit kezd ez megijeszteni. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem csak boldog oldala van a gyerekvállalásnak, hogy nehéz, fárasztó, kiborító (bár valószínűleg minden elképzelésemet felül fogja múlni a valóság). Nincs is azzal baj, ha az anyukák néha panaszkodnak, csak az örömteli oldaláról olyan keveset hallani. Nyilván én is össze tudok szedni jópár olyan okot, amiért IGENIGEN, akarok gyereket, de kíváncsi vagyok a ti pozitív élményeitekre, gondolataitokra.
Csak hogy ne mindig a rosszat halljuk!
válasza: válasza:Köszönöm a válaszokat!
Igen, tudom, hogy van jó, nagyon jó és rossz, nehéz oldala is a gyerekvállalásnak.
De szívesen hallanám, mi az, ami a ti szíveteket megtölti boldogsággal, szeretettel, ha a gyerekeitekre gondoltok.
Csak mert ma ilyen szentimentális hangulatban vagyok, és jól esne a "fáradtvagyok, elegem van" helyett azt olvasni, hogy a kisfiam mosolya, amikor a kisautóját tologatja, na az mindent megér :)
válasza:Mert lesz aki szeret téged úgy, ahogy előtte nem szeretett senki. És lesz akit szerethetsz mindennél és mindenkinél jobban a világon. Mert pótolhatatlan leszel egy embernek, nélkülözhetetlen, senkivel nem helyettesíthető. Fontos leszel és értékes, élet fog múlni a gondoskodásodon.
Igen, nehéz és kemény és sírsz is majd mert úúúgy szeretnél már lerogyni valahova. De aztán a puha párnácskás kezek megérintik az arcod, és már nem is érted, hogy miért borultál ki.
válasza:A legjobb dolog a világon, amikor odabújik hozzám a 2,5 évesem, és azt mondja, hogy "Nagyon szeretlek!" :)))
Ezt csak egy anyuka tudja átérezni, hogy milyen érzés.
Nagyon imádom azt a 2-3 éves kor közötti időszakot, mert már beszél, el tudja mondani mi baja van, és nagyon szórakoztató, amiket mond néha.
De emellett nagyon nehéz dolog az anyaság, a világ legnehezebb foglalkozása. Sokszor embert/kapcsolatot próbáló feladat, és igen, jólesik panaszkodni róla, mert ha nincs valakinek kikapcsolódási, lazítási lehetősége, akkor be lehet kattanni tőle.
Akarj gyereket, legyen is, de mellette keress lehetőséget a gyerek nélküli kikapcsolódásra is, hogy ne érezd azt, hogy elveszted önmagad. A gyerek is megérzi a feszültséget, és úgy még nehezebb lesz.
Sokszor a kiborulás határán voltam én is, de olyankor sokat segít az, ha el tudsz vonulni 1-2 órára valami mást csinálni. (Akár egy nyugodt fürdő, séta, vagy bármi, csak ne halld a gyereksírást.)
Nekem a legnehezebb időszak 1 hónapos koráig volt, nagyon sokat sírt, én meg nem tudtam magam kipihenni, a napom folyamatos szoptatással-altatással-dajkálással telt, utána 3 hónapos koráig könnyebb volt, utána kb. 1 éves koráig jobb volt, és még 1,5-2 éves kora között nehezebb volt vele, mert nem tudott beszélni még, ezért hisztis volt. 2 éves kora körül nagyon sokat javult.
Akarok gyereket, persze, lesz is. Mint írtam, a 27. hétben vagyok. Gondolom mindenki átélte ezt terhesen, az egyik pillanatban alig várom, hogy megszülessen, mert milyen jó lesz, a másik pillanatban kétségbe esek, hogy atyaúristen, mi vár rám.
Igyekszem megfogadni a tanácsot a saját szabadidőről, és tartani.
És köszönöm a leírásokat a napfényesebb oldalról is :) Tényleg jó ilyeneket is olvasni.
válasza: válasza:Bevallom én is féltem hogy nem lesz időm semmire,meg úgymond "vége lesz az életemnek".
Megszületett a kisfiam, mindenre van időm! Mosok, főzök, takarítok, sokat sétálunk, barátnőkkel megyünk cukrászdába(persze a picivel együtt)
A változás annyi hogy sokkal boldogabb az életem:)
válasza:Én szinte mindig fáradt vagyok, de ha csak ránézek a fiamra, már összeszorul a szívem:)
Ha félrebillenti a fejét, és dob egy puszit, azonnal ellágyulok, és elfelejtem, hogy épp fel akartam robbanni:)
Őszintén a sok fáradtsággal, aggodalommal, negatívummal együtt kiteljesítette az életemet, én kevesebb lennék, ha nem lenne.
válasza:Én amikor panaszkodok, esetleg itt olvasok panaszt, rájövök pár perc alatt, hogy néha mennyire jó dolgom is van:)
Plusz kiadjuk magunkból a gőzt, amikor a neg oldalt emlegetjük. Ha csak a rózsaszínt mondogatnánk, elhiheted mennyire rosszul éreznéd magad egy szr nap után...
Anyának lenni egyszerre szívás, mert rengeteg rossz dolog van benne. Viszont szerencsére több a jó:) ezért meg egy jó buli is.
Anyának lenni jó,
- mert senki olyan bizalommal nem bújik hozzám, mint a kicsi gyerekem!
- mert nincs szebb hang a kisgyermek boldog nevetésénél!
- mert csuda jó dolog este a gyerekek közé bújva, suttogva beszélgetni, míg kinn a másik szobában a bősz atya morog, mert elhanyagoltnak érzi magát!
- mert annyi mindent lehet tanulni a gyerektől! Mennyi mindent másként lát, mint én! Felfedezhetjük együtt a világot újra!
- mert nincs jobb cinkos, mint a gyerekem! Annyi jó kis csibészséget ki lehet találni, együtt megcsinálni, s aztán jókat kuncogni, tudva, egyikünk sem árulja el a "titkot" !
- mert olyan jó érzés, reggel felmotyózni a kis sereget, körbepuszilni, s útjára bocsájtani a suliba, ellátva az anyai intelmekkel, miegymással!
- mert attól sincs jobb, mikor a már kamaszodó, szórakozni induló kölöknek elég csak annyit mondani-mutatni a két ujjammal: "tudod, a zip-fájl!" értsd alatta a tömörített, ezerszer szájba rágott intelmeket, s gaz sarj rávágja, " Na de anya!" .
- és az is földöntúli jó dolog, mikor már a gyerekem úgy gondolja, hogy hiába tőlem tanult minden szépet-jót, ő biz már olllllan okos, hogy én mellette csak egy súlyosan retardált egyede vagyok az emberi nemnek...
- mert hát tényleg okos mind, mert ki ebben, ki abban igazán kiváló, pl. a saját kézírását mind tényleg jobban tudja olvasni bárki másnál!
- mert olyan jó érzés látni, ha megcsodálják sudár magzataimat, s ha más szülőkkel beszélgetünk, mindig irigy kis sóhaj kiséretében mondják: "igazán klassz gyerekeid vannak, szerencsés vagy!" Csak azon tűnődöm néha, én miért érzem időnként ugyanezt az ő gyerekükre gondolva???
- és azért persze az is tök jó, hogy bár van 4 gyerekem, mégis én vagyok a családban a "kicsi", mert hát a legnagyobbnak a melléig érek, és a legkisebb is immár 2 büszke cenitvel fölém tornyosul...viszont legalább a függönyt már nem nekem kell leszedni!
- és az is milyen jó, mikor először látom féltve óvott lánykámat kézenfogva sétálni az utcán egy nagyfülű kamasszal, s először hozza haza fiam az iruló-piruló (az álnok kis kígyó!) leánykát, s naná, hogy csukott ajtó mögött "tanulnak"!
Anyának lenni jó. Nagyon jó! De remélem, még nem egyhamar örvendeztetnek meg gyerekeim a hírrel, miszerint hamarosan a nagymamaságot is kipróbálhatom élesben!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!