Ha együtt laknál a szüleiddel a gyerekekkel együtt, (akár külön lakrészben is) mi lenne az az indok, amiért elköltöznél tőlük?

őszintén szólva semmiképp sem laknék együtt.

De a kérdésedre, amit semmiképp sem viselnék el pl:

-szólás nélkül átjönnek/bejönnek

-beleszólnak a gyereknevelésbe, vagy bármibe

-nem úgy viselkednek a gyerekekkel, ahogy azt én szeretném

-nem fogadják el a páromat

Nővéremék éltek így férjével, a férje szüleinél, szépen rá is ment a kapcsolatuk :(

Mi is így vagyunk sajnos, jobb a szülőktől, még ha pár házzal arrább laknak, akkor is jobb külön, mint együtt.

Mi is megyünk pár hónap múlva, saját lakásba.

Mi együtt élünk anyámékkal és borzalmas!!!!

Igaz, hogy már kevésbé szól bele a gyereknevelésbe, viszont mindent tölem vár el. Mármint ami a háztartási munkát illeti.

Azért 3 emberre pl. nem ugyanaz mosogatni mint 6-ra... meg miután elmosom, rá 1 órára megint tele van, mert minden egyes evéshez-iváshoz tiszta evöeszközt, tányért stb. vesznek elö mert az kényelmesebb.

Takarítás szintén. Megcsinálom, 10 perc sem telik bele de már retkes a padló, morzsák tömkelege... És mikor szóvá teszem, akkor azt kapom, hogy én itthon vagyok a gyerekkel, belefér.

Hát kössz de az, hogy itthon vagyok, nem jelenti azt, hogy háztartási cseléd is. Ha meg 1-2 napig pihenek, le vagyok cseszve, hogy mi az, hogy én nem csinálok semmit. "Öröm" az élet velük....

Elmenni sehova nem tudunk, mert férjem nem keres annyit, az én gyes+csp-m meg elmegy a hiteleinkre.

Abszolút patthelyzet :(

Nekünk is ez van, közös minden helyiség csak a szobánk nem, ráadásul a férjem testvéréjék is jönnek minden hétvégén még őket is én szolgáljam ki, meg bele is szól mindenbe, ezt pakoljam el, azt csináljak, mintha magamtól nem tudnám. Csak ugye ő dolgozik, én meg itthon vagyok, és ha nem csillog a lakás, biztosan a fenekemen ülök egész nap.

Nekem ebből van elegem, meg ki is beszél a hátam mögött, amit hallottam a saját fülemmel, még letagadta, legalább tudom hányadán állunk.

Na de nemsokára elköltözünk, és sokkal jobb lesz!

9:22 dettó így vagyunk mi is ezzel.Cseléd lettem 23 évesen:(((

mindig at mondja itthon vagyok ráérek megcsinálni mindent...jah de ha van nálunk valaki akkor mindig mondja hogy jaj nem irigye mert a fiam nagyon eleven egy típus szóval lehetettlen csinálni valamit is melette nyugodtan:(

Ha nem mosok fel minden nap akkor megjegyzi,ma nem mostál fel??(gúnyosan)de nekem is csak a gyes meg a családi van,párom jól keres de van egy kocsi hitelünk még egy évig addig szóba se jöhet az elköltöés meg amig nem lesz munkám.Jah cukrász vagyok és annó megkérdeztem hogy nem zavarná-e ha itthon csinálnék tortákat.Erre dehogy is hát persze nyugodtan,legalább félre tudjuk azt is tenni.Erre tegnap megjegyezte mikor jött vki tortáért és ehívtam(szakadt az eső)hogy milyen átjáróház van a lakásba....Jó fej nem?

De komolyan csajok én voltam az aki mindig is mondta hogy semmi bajom az anyóssal,meg hogy nincs konfliktus pedig 3 éve lakok itt.Erre az elmúlt fél évben nagyon megváltozott.Utálom a helyzetet semmibe nem lehet a kedvére tenni....stb.

Gyereknevelésbe nem szól bele inkább túl engedékeny.De az zavarja hogy ha a barátnőm átjön akisfiával pedig bevonulunk a szobánkba nincs nagy hangoskodás....stb.Na mindegy a legjobb lenne külön.

Indok csak annyi,hogy jobb külön.

Szerencsére mi csak 1 évet laktunk anyuékkal,de akkor még a gyerekek gondolatban sem voltak:)

Van egy mondás:

Költözz olyan messzire,ahová anyós vagy szülő papucsban nem tud átjönni!