Érezted már úgy, hogy eleged van és talán mégsem kellett volna ez a gyerek?

Nálam is volt ilyen, hogy is mondjam, nem szép érzés, hogyan éljem túl.

pont ma, amikor két nehéz szatyorral jönnénk fel a 2 éves fiammal a negyedik emeletre félidős terhesen, és egyszerűen ordít, toporzékol, hogy vegyem fel, mert lusta lett hirtelen, és nem tudom, keményedik a hasam, és szét vet az ideg, és arra gondolok, hogy senki szomszéd ne jöjjön ki, mert annak is leordítom a fejét..

nehezen de felértünk, a gyerek ordít továbbra is, és arra gondolok, mit fogok csinálni kettővel, már most hülye vagyok, tehetetlen... aztán a kicsi fiam hirtelen mozdulattal kidobta a cumiját a negyedikről (nyilt gang), letettem a szatyrokat és kezdtük előről.

tehát kivagyok a mai napra...

most alszik, és elnézem, hogy lehet sokszor olyan ördögfióka, de imádom!

remélem te is túl jutsz ezeken, és csak ekkora problémáid vannak mint nekünk.

anyukám nem él, anyósom külföldön, párom melozik...

azt,hogy nem kellett volna,azt nem.de olyant mostanában elég sokszor,hogy de jó volna ha csak egy egy napra nem lennének.vagy csak pár órára...nálunk 29és 10hónapos fiúk vannak.És hagyjuk,hogy mit képesek lerendezni.

sajnos érzi a nagy hogy feszült vagyok,és ilyenkor még rosszabb vele.

könnyű azt mondani,hogy ki kell kapcsolódni,hagyja valakire a gyerekeket.De ha nincs kire?

na mindegy.én úgy vagyok vele,hogy sehogy még sose volt,majd ezen is túljutunk.

kitartás.

Igen, ma :D Meg is mondtam neki, hogy örökbe adom őket :D

Mint ha én írtam volna, 2 és 4 évesek. Állandóan egymást szekálják, ma belerúgott a nagy kicsibe, dobálják a játékokat. A kisebb folyton hisztizik, szerintem már direkt. Ma kiakasztottak.

De most alszanak, én elrendezgettem a papírjaimat pótcselekvésként és lenyugodtam és döntöttem nem adom őket örökbe. :D

Ok,kicsit elpoénkodtam, de csak azért, érezd nem vagy egyedül ebben a helyzetben.Sajnos nekem segítségem nincs, messze lakunk a rokonságtól, így marad az alvásidőben való lenyugodásom. Már kikapcsolódni is nehéz velük, mert ketten háromfelé mennek. Mindkettő biciklivel, a nagy ugye örül ha végre suhanhat, a kicsi tempója még lassú, szóval kis agybaj elmenni bárhova is.

Melyik megyében laksz? Engedjük össze őket.

Komolyan fel a fejjel, lesz ez még nehezebb is....és visszasírjuk ezt a problémát.

De nem vagy egyedül hidd el.

Ó én hetente "felmondok". :)

Néha bizony meg tudnám fojtani, amikor üvölt mint a fába szorult féreg, és fetreng az úttest mellett ingyencirkuszt csinálva, mert ép nem azt a kezét fogtam meg átkeléshez amelyik neki tetszik. stb...

Mi most kerültünk bele a dilinyós korszakba. Néha nagyon nagyon nehéz. Segítségem születésétől fogva nincs. Apa reggeltől estig dolgozik, meg különben úgy reagálja le, mit hisztizek én akartam gyereket...na igen, az apjának egy tündér.

Ma reggel azzal kezdte a napot, hogy 6 órakor átcaplatott a szobánkba (éjféltől 4-ig vele voltam rosszat álmodott és nem tudott visszaaludni) és beleüvöltött a fülembe, hogy

"ANYUKAAAAAAAAAAAAAA HÚÚÚÚÚÚÚÚZD FÜGGGGGGGGGGGÖNNNNNNNNNN MENNNNIIIIII JÁTSZÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓTÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉJ"

mondanom sem kell azóta is fáj a fejem...

Hát bizony néha nagyon jó lenne, ha le tudnám passzolni...vagy legalább pár óra csönd :D ölni tudnék érte. Abban reménykedem, hogy ősztől megy bölcsibe ott kitombolja és lefárasztja magát.

Jut eszembe. A férjem egyik héten megjegyezte mikor holt fáradtan ágyba estem. "Ne reklamálj, nem csinálsz semmit csak őrzöd itthon a gyereket."

No aztán volt egy nap, amikor el kellett mennem, reggel mentem este jöttem haza. No akkor ő annyira fáradt, teljesen kikészült, masszírozzam meg, és szolgáljam ki mert neki vége. (megjegyzem én sem pihenőzni voltam hajnalban keltem alig láttam) Akkor mondtam neki, hogy mitől fáradtál el, hisz csak itthon őrizted a gyereket...természetesen rögtön neki állt feljebb, hogy nem ugyanaz, mert ő elvitte játszótérre meg sétálni is. :) Csak azt felejti el, hogy amellett nekem ott az egész házimunka is...

Hencsi:mintha én írtam volna:(((baja nincs szerencsére,de igaz hogy 4 éve voltunk mi együtt de akkor költöztem hozzájuk(anyós:(()és kezdtem el a nagybetűs életet.Munka,sórakozás...stb.Aztán 2 hónap se kellett terhes lettem.Mivel rosszul viseltem az elején a munkaadóm tudomást szerzett róla és kirugott(próbaidőre hivatkozott)még egy pofon az élettől gondoltam és akkor nem is tudtam örülni a babának:(de a párom nyugtatgatott hogy majd lesz valahogy.A céljaimnak lőttek.

25 éves korom után akartam gyereket,előtte házasság,talán ház(hitellel:))meg nagyon kislányt.

Erre 20 évesen szültem,házasság szóba se jöhet mert inkább ráköltöm meg házra spórolunk.Anyósnál lakunk.

A barátnőim mindig hívnak hgy gyere bulizni...stb.szilveszterkor voltunk most utoljára de nem éreztem jól magam mert állandóan azt néztem hogy nem-e hív anyós a fiam miatt hogy bajvan vagyne alszik.

Szóval sokszor nekem is elgem van mindenből,mindenkiből....alapból nincs sok türelmem,pedig az eleven fiamhoz nagyon sok kéne.Ilyankor kiabálok aztá meg persze megbánom az egészet.Mindenki azt mondja ogy oh ez természetes hogy vannak rossz napok,de néha úgy érzem kevés vagyok egyedül erre a sok feladatra.(mosás,főzés,takarítás amiket előtte sosem csináltam)+ a fiam ellátása.Na de mindegy fel a fejjel majd csak lesz jobb is.Bár nem ide tartozik,de régen mindig nevettem a Magne b6-os rekláon hogy feszült?szedjen Magne b6-ot.Hát nekem egy kartonnal nem lenne elég egész nap:)hihih

Bocsi hogy sokat írtam de jó volt kiadni magamból....

23 éves leszek lassan és 22 hós a kisfiam

A kérdésed alapján úgy tippeltem, hogy 1 max. 3 hónapos babád lehet, azt hittem, hogy a véget nem érő sírások miatt érzed ezt, hát jól melléfogtam :))))

Jaj, a veszekedéseket ne is mondd, hihetetlen, hogy mindkettőnek egyszerre kell ugyanaz, bár nálunk a kicsi még csak 17 hós, így az ő figyelmét még könnyebb elterelni, de akkor is néha úgy érzem, hogy felrobbanok, de előtte még megfojtom őket! Na jó, ez utóbbi csak rossz vicc :)

Olyan jó válaszok jöttek, hogy még én is kicsit jobb színben látom a világot :) Valami van a levegőben, mert ma csak olyan kérdéseket olvasok, ahol teljesen normális válaszok vannak és mindenki tök segítőkész. Talán felgyújtottak valahol egy marihuána ültetvényt? :)))))

Én inkább csak elkeseredésből éreztem ilyet, őt sajnáltam, hogy szegénynek ilyen szemét anyja van, mint én, mert sokkal jobbat érdemelne! Aki szereti, aki jól bánik vele, nem olyan aki olyanért kiabál vele, amiről szegény nem is tehet... Ez akkor volt, mikor már nem bírtam cérnával és rákiabáltam mert nem akart enni, nem akart aludni, üvöltött ha csak kiesett a játék a kezéből, én szintén nem tudtam enni, mert nem hagyott...

Pedig imádom a kis sz@rost!!!

Abban viszont jelenleg tuti biztos vagyok, hogy nem lesz kistesó... Pedig még csak 14 hónapos, de néha olyan nehéz vele, hogy többször megfogadtam már, hogy hülye leszek még egy gyereket szülni. Persze pár hónap múlva lehet, hogy változni fog ez az érzés, és mégis bevállalom a testvért, de mai ésszel azt mondom kizárt...

Pedig 2-t terveztünk eredetileg!

Na én most fogok felmondani!

A lányom 3 éves, belázasodott délután, egész nap hisztis volt, a fiam 2,5 hónapos, délután fél kettő óta 1 órányit aludt és még most is vergődik a kiságyban. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Mentsen meg valaki!!!!!!!!!!!

Kérdező próbálj kikapcsolódni, ha lehetőséged van rá, sajna nekem még az sincs, apa reggel hatól este 8-ig házon kívül, szombaton is rokonok 250 km-re. Szerintem én be fogok csavarodni mire ezek felnőnek.