Érezted már úgy, hogy eleged van és talán mégsem kellett volna ez a gyerek?

Első vagyok:

Ez lehet, hogy félreérthető volt. Szóval én is gondoltam már csúnyákat ezt a folyamatot mutattam be ami utána jött, és hogy mit kell tenni a végén...szerintem.

Nem még soha.

Ezért szültem 34 évesen az elsőt és fogom 37 évesen a másodikat.

Ha tudsz kérj segítséget, bízd néha a gyereket a férjedre, nagymamára vagy bárkire és menj el vásárolni, edzeni, szépítkezni, barátnőzni, próbálj beiktatni a napirendedbe bármit ami kikapcsol.

Nem úgy kellértve, hogy a gyerekeimet nem akarom, hanem hogy meg akarok szünni mondjuk 1 órára anyának lenni és irigylem azt, akinek nincs gyereke.

Vannak pillanatok, amikor mindenből elegem van.

Csak amíg az ember nem anya, addig nem tudja, milyen (nehéz) anyának lenni.

Én is 30 fölött szültem, és azt még soha nem éreztem, hogy nem kellett volna a gyerek, de azt, hogy elegem van, azt igen! :) Na ilyenkor jött át a nagymama (anyukám) és elzavart a városba a dolgomat intézni, meg fagyizni a legjobb barátnőmmel. :) Túléltük.

Próbálj meg lazítani valahogy és néha a kicsi nélkül eltölteni egy-két órát, ha van kire hagynod! Csodát tud tenni egy-két ilyen óra. Főleg ha még nagyon kicsi a babád!

Vannak holtpontok amin át kell esni, ha gyengének érzed magad, aztán feltöltődsz és újra jó lesz minden.

Kiborultál, de ezek a gondolatok hirtelen jönnek, mert belefáradtál.

Semmi mást nem tehetsz, ki kell magad pihenni.

Csak vigyázz, nehogy depresszió legyen a vége!

A szíved mélyén úgyis imádod, és belehalnál ha nem lenne.

Igen, bár emiatt most biztosan le leszek pontozva...

Védekezés mellett lettem terhes a nagyfiammal, akkor 9 hónapja voltunk még csak együtt a párommal, 25 évesek voltunk, gyerek, házasság soha szóba sem került, én abban sem voltam biztos, hogy akarok-e igazán családot.

3 hó non-stop agyalás után döntöttünk úgy, hogy lesz, ami lesz, bevállaljuk.

Ez már 5 éve volt, azóta már van még 1 kisfiúnk, de a rosszabb napjaimon nekem bizony eszembe jut, hogy azért nem volt a régi életemmel semmi gond, szívesen visszamennék néha 1-1 napra. Persze, imádom a gyerekeimet, már nem tudom nélkülük elképzelni az életem, de azért azt gondolom mindenki elismeri, hogy nem egy sétagalopp az egész.

Viszont sajnos tapasztalatból tudom, hogy ha ezek a gondolatok sokszor járnak a fejedben, azt a gyerek is érzi (sőt még odabent is), és ezek kihathatnak a pszichés fejlődésére. A nagyfiammal sajnos van 1-2 probléma, mondjuk semmi komoly, de nekem ez is óriási lelkiismeret-furdalást okoz, mert tudom, hogy valószínűleg miattam van és nagyon utálom érte magam...

Talán érdemes lenne egy jó szakemberrel beszélned róla.

Amúgy mennyi idős a babád?

Szia! Mozdulj ki amilyen hamar teheted..és lehetőleg egyedül vagy a férjeddel. Nekünk 15 hónap után sikerült elmenni kettesben és ugy értünk haza mint akit kicseréltek.. Most már kéthetente megyek barátnőzni :) Ha a nagy bevásárlást csinálom meg olyankor az is jo, mert kikapcsolodok!!

Neked is ezt ajánlom és el fognak tünni ezek a gondolatok!! (Pedig épp a dackorszakba léptünk..sokkal jobban birom mióta eljárok itthonról!!)